Tolsztoj és vodka

K Ö N Y V E S H Á Z

E könyv főszereplője a legbékésebb nőgyógyászok közül való, csak épp rosszkor született, rossz helyen. A múlt századi Szovjetunió negyvenes–ötvenes éveiben játszódó történetben hősünk jól bevált tudatmódosító szerhez, alkoholhoz kénytelen folyamodni, ha természetétől idegen akciót várnak tőle. A nőgyógyász, aki csecsemők százait segíti világra, figyeli méhen belüli fejlődésüket, saját gyereke azonban nincs, egész életében az abortusz törvényes lehetőségéért harcol, szerencsés alkat. Nincsenek – túlságosan – törvénytelen gondolatai, mint tudós barátjának, Goldbergnek, aki az emberiség, ezen belül is a szovjet ember elkorcsosulását véli fölfedezni kutatásaiban. Ő már nem ússza meg hosszabb-rövidebb átnevelő táborok nélkül, az öt-hat évet letölti, visszajön, és folytatják végeérhetetlen vitáikat. Pável időnként közli vele, hogy épp kifejtett gondolatáért hány év átnevelés jár.
Ljudmila Ulickaja, aki szakmája szerint genetikus, hősei személyiségének tragikus mélységeibe lát, mégis úgy folytatja az orosz próza legjobb klasszikus hagyományait, hogy az életszeretet és életigenlés mágikus ereje sugárzik soraiból. Történhet bármi, kínlódjanak a poklok mélyein a szereplők, valami ősi, meleg tenyészet védi őket, páncélt növesztenek a politika ellen, fittyet hányva a társadalom bornírt és erőszakos elvárásainak. Ez természetesen leginkább az újabb generációra vonatkozik. Ulickaja családregényében a két barát gyerekeinek s azok barátainak összekuszálódó sorsán keresztül látjuk a történelmet. Egymás után születnek fiak, lányok, unokák és dédunokák, sokszor csak a jó ég tudja, ki kinek az igazi apja, lánya, férje és felesége, mint egy latin-amerikai szappanoperában vagy egy mágikus realista regényben.
Szürke, szegény és unalmas lehetett a szovjet élet akkor, amikor megfojtották az igazi művészetet, üldözték Ahmatovát és társait, megölték Paszternakot, javában folytak az orvosperek – gondolhatnánk, legfeljebb a jó öreg Tolsztoj volt nekik, akit elő lehetett venni a legválságosabb pillanatokban.
És persze a vodkásüveg.
De ki mondaná unalmasnak Tányát, Pável imádott fogadott lányát, akibe mindkét Goldberg fivér halálosan szerelmes. Ő meg, mert nincs jobb dolga, és szereti őket, hozzájuk megy feleségül, gyereket persze csak egyiktől vár. Ki tudja, melyiktől, mindegy is, a Goldberg fivérek boldog apák egészen addig, míg Tánya egy tengerparti nyaraláson, megpillantva a hosszú hajú szőke szaxofonost, meg nem érzi a szerelem villámcsapását. És így tovább, percre nem lankadó lendülettel hömpölyög a regény, ám amikor Tánya fertőző májgyulladás következtében meghal – még nincs harmincéves –, kifullad a történet, és nemsokára vége is a mesének.
Csak egyetlen embrió útját követtem, egy szálat emeltem ki a gombolyagból, egyetlen szép szerelmet a sok közül. A regény végén már Tánya lánya is várandós, megadón, végtelen szeretettel füröszti, teszi tisztába nagyanyját, ki évtizedek óta elborult elmével él, senki nem tudja, mit fog fel a világból.
Ötszázötven oldal igazi regény, igazi élet V. Gilbert Edit és Goretity József élvezetes fordításában.
(Ljudmila Ulickaja: Kukockij esetei. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004. Ára: 2300 forint)