Vulgárkuncze és a tolvajbanda

Kuncze Gábor, az úgynevezett SZDSZ elnöke a napokban sokadszor adott hangot veretes véleményének, hogy a privatizációnak – ha törik, ha szakad – folytatódnia kell. Óhaját most pártja kampánybusza és egy tábla előtt állva kürtölte világgá, utóbbin a következő felirat virított: A legjobb állam is rosszabb, mint a legrosszabb magántulajdonos. Talán nem én vagyok az egyetlen, akiben ez különös emlékeket ébreszt. Déjá vu. A legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus. Kitől is származik a hasonló logikán alapuló idézet? Bizony, a megvalósítás során rendre tömeggyilkosságba fulladó eszme, a marxizmus 1919-ben a gyakorlatban is bizonyított apostola, a magyar hivatalos kultúrát az ideológiai harc hevében 1945 után mások mellett Hamvas Bélától „megtisztító” Lukács György jegyzi ezt a bornírtságot. Annak idején Lukács – aki az „SZDSZ” számos egykori és mai prominensének szellemi keresztapja – a létező marxizmussal, a sztálini vérfürdő valóságával történt szembesülés után próbálta ekképpen védeni a védhetetlent, vagyis a nagy eszmét.
Az 1990 előtti rendszer hivatalos ideológiája a doktriner marxizmus (vulgármarxizmus) jegyében a gazdaságirányítás vezérelveként azt hirdette, hogy a közösséginek nevezett állami tulajdon magasabb rendű a magántulajdonnál. A Medgyessy-kormányt elborító doktriner neoliberalizmus ennek éppen az ellenkezőjét propagálja, csakhogy a marxizmus hazugsága azon hazugságok közé tartozik, amelyek ellentéte is hazugság. Aki ellenzi a további privatizációt, különösképpen az egészségügy magánkézbe adását, ráadásul aláírásokat is gyűjt ezen véleménye mellett, az kommunista – hangzik Kuncze ítélete, amivel sajnálatos módon saját pártja támogatóinak azon felét is megbélyegzi, amelyik egy felmérés szerint szimpatizál a Fidesz petíciójának céljaival. A valóság még a kampány idején is bonyolultabb, gazdagabb annál, mint hogy valaki a marxizmus gondolati sematizmusával próbálja leírni – csak éppen ellenkező előjellel.
Belátom, nem könnyű a magát az egyetlen itteni liberális pártként reklámozó egyletnek kampányolnia egy olyan országban, ahol a döntően külföldi irányítást jelentő magántulajdon aránya régen elérte, több ágazatban bőven meghaladta a nyugati típusú, kapitalista államok átlagos mutatóját, ahol visszavonhatatlanul elválasztottak egymástól egyházat és államot, és ahol az abortusz vagy az eutanázia további liberalizálása olyan példátlan szabályozást eredményezne, amelyet hungaricumként tartana számon a fejlett világ. A tankönyvízű marxizmust felváltó tankönyvízű kapitalista elvek szajkózása sem terelheti el a figyelmet arról a tényről, hogy a közszolgáltatások privatizációja világszerte mind több helyen okoz súlyos ellátási gondokat. A nyakló nélküli adócsökkentéssel kampányoló „liberális” populisták megkerülik azt a kérdést, hogy a kieső bevételekkel miként lehet fenntartani a folyamatos megszorításokkal sújtott, közfeladatokat ellátó állami intézmények működőképességét.
Egyben azért biztosak lehetünk, és egy bírósági ítélet nyomán, szigorúan véleményként, le is merjük írni: nem töpörödhet olyan kicsire az állam, hogy a Kuncze közeli tolvajbandát el lehessen szakítani azoktól a csecsektől, amelyeken keresztül teleszívhatja magát közpénzek milliárdjaival, s az utolsó mozdítható vagyontárgy eladásáig hajszolt privatizációnak is e kör lesz az egyik haszonélvezője. Akinek nem tetszik a stílus, reklamáljon Kuncze Gábornál…