ÁSZ-törvény ész nélkül

Az Országgyűlés ma várhatóan megszavazza az Állami Számvevőszékről (ÁSZ) szóló törvény módosítását. Ez egy kétharmados jogszabály, tehát az ellenzék szavazata nélkül nem lehet módosítani. Úgy látszik, a nagyobbik ellenzéki párt hajlik rá, hogy törvényerőre emelje a módosítást. A legfontosabb indok, ami miatt az ÁSZ-törvény a parlament előtt hever, az, hogy az Országgyűlés majd három éve képtelen megválasztani az elnök helyettesítésére is jogosítvánnyal rendelkező alelnököket, vagyis a mulasztásos alkotmánysértés állapotában leledzik. Ehelyett a parlament inkább újabb alkotmánysértést készül elkövetni azzal, hogy az általa megválasztott ÁSZ-elnök helyettesítését egy köztisztviselői rangban álló főtitkári pozícióval oldaná meg. A főtitkárt az elnök nevezné ki, aki ennek ellenére szinte általános érvénynyel helyettesíthetné akadályoztatása esetén a számvevőszék első emberét.
Felvetődik a kérdés: ha majd a politikai csatározások miatt konszenzus hiányában az Országgyűlés képtelen lesz arra, hogy alkotmánybírót, köztársasági elnököt vagy házelnököt válasszon, akkor majd ismét az ÁSZ-főtitkári megoldáshoz folyamodnak? Az Alkotmánybíróság ülésére általános helyettesítési jogkörrel beül majd a testület főtitkára, avagy ha a köztársasági elnökünk lenne akadályoztatva valamilyen oknál fogva, akkor az ő főtitkára írná alá helyette a nemzetközi szerződéseket? Vagy ha az Országgyűlés elnöke és alelnökei véletlenül egyszerre lennének távol az ülésteremtől, akkor nem technikai szünetet rendelnének el, hanem a Tisztelt Ház főtitkára teremne ott a pulpituson, és vezetné le a közjogi méltóságok helyett az ülést? Elég tréfásan hangzik, legalábbis a jogállami normákra, az alkotmányos szabályokra érzékeny füleknek.
Sajnálatos, hogy igazságügy-miniszterünk nem ilyen érzékeny sérülékeny demokráciánk stabilitásának megőrzése iránt. Máskülönben neki kellene a leghangosabban tiltakoznia a törvénymódosítás ellen. De Bárándy Péter nem tiltakozik, sőt előterjesztőként ő jegyzi az alkotmánysértő törvénymódosító javaslatot. Érthetetlen a nagyobbik ellenzéki párt passzivitása, érthetetlen a jogállam független intézményrendszerét máskor oly hangosan védő szabad demokraták szemhunyása is.
Pedig egy huszáros megoldással a jobboldali MDF és a baloldali SZDSZ kikényszeríthetné, hogy az ő jelöltjeiket válasszák meg az ÁSZ alelnökeinek, ha már a nagy pártok nem tartják fontosnak az Állami Számvevőszék alkotmányos működtetését. Figyelemre méltó, hogy miközben egyes független intézmények vezetői elleni támadásokat milyen nagy hévvel igyekezett visszaverni az ellenzék, aközben hagyná, hogy a közpénzek ellenőrzésében legnagyobb hatáskörrel rendelkező ÁSZ vezetéséből egy kétes legitimitású főtitkárral kiiktassák az alelnöki posztokat. Nem beszélve arról, hogy ez az a szervezet, amelyet még a rendszerváltás előtt hoztak létre az utolsó posztkommunista kormány idején, pártállami időkben ellenőrzési gyakorlatot szerzett vezetőkkel. Csak hálásak lehetünk a sorsnak, hogy ennek ellenére a számvevőszék eddigi elnökei és alelnökei munkájukkal elérték, hogy az intézménnyel szemben töretlen a köz bizalma.
Ha a kormánypártok és az ellenzék olyan fontos külpolitikai kérdésben, mint a magyar katonák Irakba küldése, meg tudtak egyezni, akkor talán az Állami Számvevőszék irányításának, az elnök helyettesítésének alkotmányos megoldására is képesek. Olyan, parlament által választott tisztségviselőt, mint az ÁSZ elnöke, a köztársasági elnök vagy a legfőbb ügyész, a megválasztott által kinevezett főtitkárral helyettesíteni nem lehet. Akinek egy ilyen megoldás eszébe jutna a jogi egyetem alsóbb évfolyamain egy alkotmánytanvizsgán, akkorát bukna, hogy a jogászi pályától is elmenne a kedve.