Új szövetségi elnököt választanak május 23-án Németországban. Johannes Rau, az eddigi államfő meglepően kritikus hangnemben foglalt állást a köztársaság helyzetét és a vezető réteg munkáját értékelő búcsúbeszédében. A berlini Bellevue-palota számtalan prominens vendégének szinte lefagyott az arcáról a mosoly, hallván az ország első polgárának és legrangosabb erkölcsi képviselőjének szinte brutálisan ható bírálatát. A politikai és gazdasági elitre vonatkozó megállapításaival a szociális és egyben vallási elkötelezettségéről ismert Rau nem tett lakatot a szájára, és ugyancsak megmosta azoknak a fejét, akik szerinte elsősorban egyéni érdekeiket tartják szem előtt, fesztelenül saját zsebük javára gazdálkodnak, és zászlajukra az egoizmus, a mohóság, a követelődző mentalitás jelszavait írják. Gyengül az intézményekkel szembeni bizalom is. „A megrendült bizalom kézzelfogható okokra vezethető vissza. Az ország kollektív depresszió felé halad!” – hangoztatta az államelnök, és utalt a szociáldemokrata–Zöldek-kormányban uralkodó káoszra éppen úgy, mint a menedzserek érthetetlenül magas, milliós fizetésére és a kemény konkurenciaharcot vívó médiatársadalom egymást túllicitálni igyekvő, rikoltozó hangvételére. Szerinte a szükséges reformokról folyó vitákban a közérdekeket igyekeznek előtérbe helyezni, holott sokkal inkább az egyes érdekcsoportok egoizmusa, a zsarolás határmezsgyéjén futó lobbimunka, az ellenfél elképzeléseinek lebecsülése dominál. „Németországban még soha nem volt olyan alacsony a polgárok bizalma a kormány politikája iránt, mint most, és soha nem érezték olyan kevesen, hogy az ellenzék sikeresebben tudna dolgozni” – mondta. Az államelnök véleménye szerint elviselhetetlen, hogy a kabinet és az ellenzék kizárólag azért utasítja el egymás javaslatait, mert azok a másik oldalról jönnek, holott alapjaiban véve egyetért velük. Rauval az utolsó olyan német államelnök búcsúzott, aki a második világháborút átélt nemzedék tagjaként vette ki a részét a demokratikus alapokra épült NSZK felépítéséből.

Így fogták el a magyar kriminalisztika talán legkegyetlenebb sorozatgyilkosait