Amerikára és a fél világra is rárúgta az ajtót Donald Trump a második elnökségének kezdetén. „Soha nem volt még ilyen száz nap!” – ordítja a The New York Times címlapja. Az amerikai sajtó történészeket kérdez meg Trump lépéseivel kapcsolatban, tett-e már ilyet vagy olyat valaha is korábbi elnök, s ha igen, akkor béke volt-e éppen vagy háború. Ahogy pedig Trumppal kapcsolatban már megszokhattuk, hogy rendre valami különlegességet jelent, úgy ezúttal is meglepetéssel szolgált.
A kül- és a kereskedelempolitikában, valamint az Egyesült Államokon belül is bátor lépésekre szánta el magát; hogy ezek kifizetődnek-e a világnak, a bevallottan első helyre sorolt országának (America First) vagy akár csak saját magának, ennek az idő a megmondhatója. Egyelőre sok még a bizonytalanság, például az alighanem bennünket is érintő vámpolitikával kapcsolatban. Az ukrajnai békéhez vezető utat is könnyebbnek képzeltük, de így is örülni fogunk, ha létrejön. Mindennek megfelelően a médiazaj is óriási.
Bizonyosan látszik, hogy Trump az idén nemcsak nagyobb elánnal látott munkához 2017-ben kezdett első elnökségéhez képest, immár vezetői tapasztalatokkal is felvértezve, hanem nagyobb daccal, sérelmeiből, begyűjtött sebeiből is tanulva. Valahogy úgy, ahogy Orbán Viktor tért vissza ellenzékből 2010-ben, persze a nem jelentéktelen különbségek dacára.
Orbán 1998-ban, harmincöt évesen a mindenkori legfiatalabbként debütált a magyar kormányfői székben – nem számítva Hegedüs Andrást, akit viszont bajosan lehetne szabadon választottnak nevezni –, de már rutinos politikusként tette, miközben előtte állt még szinte az egész karrierje. Trump viszont éppen a duplája, hetvenéves volt, amikor a politikában debütálva elnök lett, az idén pedig immár 79 esztendősen a saját leendő szobrát faragja. Volt már népszerűbb is a mostaninál. A tőzsde pedig – ami az átlag amerikaiak megtakarításai miatt tömegeknek rendkívül fontos – állt már jobban.
De Trump eltökélt abban, hogy rendbe hozza Amerikát, s nem is most kell szárnyalnia az országnak, hanem a ciklus végén, amikor a bizonyítványt osztják. Kérdés persze, kinek a ciklusáról beszélünk. 2026 novemberében – mint minden páros évben – ismét kongresszusi választásokat tartanak az Egyesült Államokban, és Trump számára kedvezőtlenül alakulhat az eredmény, ha nem tudja akkor is maga mögé állítani a tömegeket. Miközben az elnök a bíróságokkal vagy éppen az elit egyetemekkel hadakozik, hogy érvényre juttassa igazát, a republikánus többségű kongresszus egyelőre megkímélt terep a Fehér Ház szempontjából. De hírek szerint Trump környezete is tisztában van azzal, hogy az elnök 2027-től harmadszor is impeachmenttel, közjogi felelősségre vonási eljárással nézhet szembe, ha érdemben változnak a törvényhozási erőviszonyok. Kétszer már megpróbálták ezt a demokraták vele szemben, de nem jártak sikerrel. A minap egy demokrata szenátor és egy képviselő már az első két fecske akart lenni a következő próbálkozásban.
