Dühöngők

k ö n y v e s h á z

David Bowie-nak talán igaza volt (Einsteinnek is, de az másik kávéház), amikor egyszer cinikusan odanyilatkozott, hogy Adolf Hitler volt a „legnagyobb sztár”, egy egész világ volt a színpada. És ha megengedjük, hogy mindegy, mit, csak írjanak az emberről, akkor a píárja se kutya, tekintve, hogy Napóleonról, Sztálinról és David Beckhamről összesen nem hordtak össze annyi monográfiát és albumot, mint róla. És akkor még A Führer nője voltam, Hitler és a rózsakeresztesek, valamint A Vezér eredeti naplója-szerű kiadványokról nem is beszéltünk. Ráadásul aki későn fekvő, és leragad a műholdas televízióknál, legalább két témakörben szinte behozhatatlan előnyre tehet szert: az édesvízi krokodilok gnúfogási technikáját, valamint Adolf Hitler életét és munkásságát illetően. Közben azért lassan eljutottunk a masszív szobafestőzéstől az árnyaltabb megközelítésig.
A Hitler-irodalom eddigi alighanem legnagyobb lélegzetű és bizonyosan megkerülhetetlen dolgozata Ian Kershaw nyolcszáz oldalas könyve, a Hitler 1889– 1936 Hybris. És ez még csak az első kötet. A XX. század Hitler évszázada volt? – teszi fel a kérdést könyve elején Kershaw. Mindjárt válaszol is: minden bizonynyal. Sztálin vezetése alatt szintén a legnagyobb embertelenségeket követték el, viszont országa határain túl hatalma nem bénította meg annyira az emberek tudatát, mint Hitleré. Erről a butaságról csak annyit, hogy Mr. Kershaw szerencsés ember, soha nem élt Kelet-Közép-Európában, így aztán másfelé módosult a tudata. Egy mondattal később pedig a következőkre vetemedik a szerző: Ebben a „szélsőségek korában” voltak olyan politikai vezetők is, akik a század pozitív értékeit, az emberségbe és a jövőbe vetett hitet személyesítették meg. Roosevelt, Churchill, Kennedy s a közelmúltban Mandela kerültek vezető helyre ezek sorában. Jézus, segíts! A jaltai hősök emberségéről kérdezzük meg azokat, akiket odadobtak az oroszoknak, vagy a drezdaiakat, vagy Kurt Vonnegutot, JFK egy mítosz, Mandeláról és a következményeiről meg végképp semmit. És ez még csak a szövegfolyam tizenkilencedik oldala, de ne dobjuk ki az ablakon, később sokkal jobb lesz.
Kershaw ugyanis akkor van elemében, amikor nem elmélkedik, hanem kutat, és rájön, a fő kérdés az, hogy egy fejlett, modern, kulturált és magas szinten megszervezett társadalom miként hagyhatta magát megbabonázni egy állítólag nevetséges, holdkóros, dühöngő őrülttől, a nagytőke bábfigurájától, és miképp lehetséges az, hogy ez a társadalom vakon követett a feneketlen mélységbe egy mentálisan zavart, patológiai esetnek minősülő személyiséget. A könyv innentől kezdve briliáns és lenyűgöző, még azt is elfelejtjük, micsoda perverzió, ha valaki ennyi ideig együtt kel és fekszik Adolf Hitler minden rezdülésével.
(Ian Kershaw: Hitler 1889–1936 Hybris 1. Szukits Könyvkiadó, Szeged, 2003. Ára: 5500 forint)