Európa és a szentek öröksége

Többen megfogalmazták már, hogy az EU-hoz való csatlakozásunk nem a paradicsomba való megérkezés, hanem egy nagyobb küzdőtérre, ahol esélyeink vannak, ahol nem kell szégyenkeznünk, de ahol nagy feladatok várnak ránk. Én ezt a helyzetet a szentek örökségének távlatában értékelem.
Az európaiság egy csöndes, mégis jelentős példája volt a XIII. században Assisi Szent Ferenc, aki a szegénység ideálját, szeretetét nemcsak az itáliai Umbria lankáin élte, hirdette, hanem már életében messze az országhatárokon túl ismertté lett szelleme. Barátok járták be a messze országokat, kolostorok, templomok emelkedtek Európában mindenütt, és a kolduló barát eredeti tisztasága, evangéliumi ereje meghódította Európa népeit. A rend férfiágának mintájára megalakult női ága is, a Poverello kortársa, Szent Klára tevékenysége nyomán. Micsoda európai méretek? Klára levelezett a Prágában élő Szent Ágnessel, aki történetesen III. Béla királyunk leánya, s akit a szegénység és tisztaság forrásánál élő Klára lelke felének nevezett. Nem volt telefon, posta, internet, mégis barátság alakult ki köztük annak ellenére, hogy talán sohasem találkoztak személyesen. Assisi Szent Ferenc európaiságára az is jellemző, hogy 1219-ben eljutott a szaracénokhoz, és tárgyalt a szultánnal, s tudta, amit ma olyan kevesen: az iszlámot nem karddal, hanem prédikációval kell megtéríteni.
Nincs abban szégyellni való, sőt büszkeségünk, hogy a szláv népek térítői Rómából származó görög szerzetesek voltak, Szent Cirill és Metód. A kazárok közé induló testvérpár Morvaországban kötött ki, és azt tették, ami a legfontosabb volt: a kultúra és az irodalom meg az istentisztelet számára nyelvet alkottak, szláv nyelvre fordították a liturgia szövegeit és a Bibliát, megteremtve ezzel a ma is használatos cirill ábécét. Metód Pannónia, Morvaország és a Szerémség (Délvidék) érseke volt, akit Velehrádban (Csehország) temettek el. II. Adorján pápától azt az engedélyt kapták, amelyet az egyetemes egyház csak a II. vatikáni zsinat óta gyakorol: saját nyelvükön végezték a liturgiát, gyakorolták az imádságokat. Joggal nyilvánította őket II. János Pál pápa 1980-ban Európa társvédőszentjeivé.
Azután itt vannak az utazó szentek, akik vagy hosszú térítő, misszionáló munkájukkal, vagy olykor egy-egy hasznos időben végzett küldetésükkel Európa későbbi arculatát rajzolták meg. Szent Bonifác a germán törzsek között építette ki a kereszténység bástyáit (Türingia, Fulda) a VII–VIII. században, és a németek apostolának hívják. Aquinói Szent Tamás a tudomány, a teológia, a tanítás révén kötötte össze Párizst Bolognával a XIII. században, Sienai Szent Katalin pedig szintén domonkos szerzetesként a XIV. században Avignont Pisával, Sienával és Rómával. Missziója nem volt eredménytelen, rámenős késztetései következtében XI. Gergely pápával véget ért az avignoni fogság. Személyében a nagycsalád ideálja is európai tekintélyt kapott, szüleinek huszonöt gyermeke közül ő volt az utolsó előtti. A hazájában még sikertelennek látszó Szent Adalbert prágai püspök is európai utakat kötött öszsze, amikor Csehországból Rómába, majd Esztergomba, Lengyelországba, a poroszok közé ment, és itt szenvedett vértanúságot. Közben európai kultúrát, hitet, megszentelt keresztény életet ajándékozott nemcsak Szent István királyunknak, de egész magyar nemzetünknek.
Egy sereg szentet nevezhetünk ajándék szentnek, hiszen más népek ajándékozták oda őket olyanoknak, akik rájuk szorultak. Szent Istvánunk hitvese, Boldog Gizella Passauból jött, bencés neveltetéssel, intelligens kultúrával, finom női, asszonyi érzékkel, hogy felszerelje egyházunkat, és támogassa első, szent királyunkat. Ajándék volt századokkal később Türingiának Árpád-házi Szent Erzsébetünk, akinek hasonló sorsa lett, mint Gizellának. Nagy Lajos királyunk harmadik gyermeke, Szent Hedvig pedig a lengyelek, litvánok, ruténok számára vált ajándékká, ma is Lengyelország anyjaként tisztelik. Szent Kinga, IV. Béla királyunk lánya a tatárjárás idején került egy lengyel herceg oldalára, és mai szemmel nézve érthetetlen aszkéta életmódja előkészítette, megalapozta a magyar–lengyel békés barátság sok-sok későbbi évszázadát. Amikor 1980-ban Lékai László bíboros a római Szent Péter-bazilika alatt kiképezte a Magyarok Nagyasszonya kápolnát, egyik szempontja volt, hogy bemutassa: több mint húsz szentünk volt koruk európai ajándéka.
Keresztény értékeink megtestesültek Európában. Közösségekben, iskolákban, intézményekben, templomokban, kolostorokban, az irodalom, a zene, a festészet és szobrászat felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értékében, amelyek miatt nem kell szégyenkeznünk, amelyekre büszkéknek kell lennünk. Ezek alkotják Európát, s most már újabb országok számára lesznek elérhetők, megtekinthetők, látogathatók, kutathatók, közösen birtokolhatók.

Dr. Pákozdi István
római katolikus egyetemi lelkész, Budapest