A diktatúrában „burzsoá áltudománynak” minősített címertan (heraldika) lassan újra méltó helyére kerül. Ma már a történetkutatás segédtudományaként tartják számon. A legismertebb hazai címertanász, Bertényi Iván könyve előszavában arra is kitér, hogy korábbi nagy sikerű munkáját, a Kis magyar címertant – amelynek ez a mű a „teljes változata” – milyen keservesen, fájó kompromisszumokkal sikerült csak átverekednie annak idején a cenzúrán. Ezután rátér a címer kialakulásának bemutatására. Elmondja, hogy a németek szerint a Rajna mentén, az angol és a francia kutatók szerint viszont francia földön használtak először címereket a középkorban. Az viszont minden kétségen felül álló tény, hogy a címer eredete a lovagi pajzsra és sisakra vezethető vissza. Pajzs nélkül nincsen címer. Az alkalmazható színeket is szigorú heraldikai szabályok rögzítik.
A címerhasználat hamar általánossá vált, nem kötődött rigorózusan a nemes lovagokhoz. Asszonyok, papok, városok meg polgárok, céhek és családok is alkalmazták. A szerző azt is vizsgálja, miért volt olyan általános az oroszlánnak mint „nemes, királyi és nagylelkű” állatnak a használata címeralakként. Ebben az egyiptomi Physiologus (Természetbúvár) „a vétkes”, akinek könyve Európa-szerte megfellebbezhetetlen tekintélynek örvendett. Ugyanakkor arra is kitér Bertényi, hogy nálunk sem volt ritka olyan, manapság „ellenszenvesnek” tartott állatfigurák szerepeltetése, mint amilyen például a kígyó meg a rák. Zsigmond királyunk főszakácsának, Eresztvényi Ferencnek a nemesi címerpajzsán nyárson sülő csuka szerepel, Dabi Mihály zágrábi fogorvosén három kihúzott fog, a Szenthelyi famíliáén eke, Bebek István orszábíróén sisak.
Manapság, mint a szerző elmondja, újra kedveltek a címerek. Minden város és falu igyekszik megteremteni a magáét. Szerencsés esetben régi címerükhöz nyúlnak vissza, esetleg azt kipótolják valami „modern” motívummal. A baj csak az, emlékeztet rá Bertényi, hogy ma nem kötelező szakemberhez fordulni egy-egy címer hitelesítéséhez. Így aztán néha torzszülemények jönnek létre, amelyek fittyet hánynak a heraldika legelemibb szabályaira is. A lényeg pedig csak ennyi volna: legyen a címer szakszerű, egyszerű, és az a közösség, amely használja, a magáénak érezze.
(Bertényi Iván: Magyar címertan. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Ára: 4200 forint)
origo.hu
Itt vannak Orbán Viktor legerősebb mondatai Ukrajna uniós csatlakozásáról – videók
