Halálhinta

Jackass annyit tesz, mint szamárság, butaság, gyengeelméjűség. Néhány hete egy angol tizenéves lefeküdt egy forgalmas utcai kereszteződésbe, mert kíváncsi volt rá, hogyan tudnak megállni az autók. Nem tudtak. A fiú meghalt, a barátai által készített videofelvétel tragikusra sikerült. Pedig ők csak jackasseztek, ahogy ma már egyre több magyar tizenéves is.

Nem kell hozzá más, csak egy kamera, pár vakmerő barát, néhány jó ötlet és egy magas szárú vászon tornacipő. Szerte a világban, így nálunk is kultuszt, divatot teremtett a Music Tv (MT) által sugárzott Jackass című sorozat, amelyik újabban már a fiatalok kegyeiért versenybe induló magyar nyelvű Viasat 3 televízió programjában is látható. Az amerikai Johnny Knoxville műsora 2000-től az MT legnézettebb produkciója lett. Fiatalok, javarészt tizenhárom–tizenöt esztendős fiúk jackasseznek, szüleik vélhetően nem is tudják, gyermekeik miféle játékokat űznek.
Az ötleteket ők gondolják ki, meséli egy tizennégy esztendős fiú, aki szerint a görkorcsolyázás vagy a biciklizés semmivel sem veszélytelenebb, mint a jackassezés. Hogy mi számít jó ötletnek? Kikötik egyik társukat félmeztelenül egy fához, és megdobálják tojással. A tojás nyomában kiserken a vér. Vagy elindulnak lefelé a Normafától háromkerekű biciklivel. Nagyokat esnek, beröpülnek a bokorba. Karcolásnál nagyobb bajuk nem esik. Esetleg bobbal ugratnak, egyikük hasába belelóbálják a bokszzsákot, vagy oldalról elgázolják gördeszkás társukat. Az eseményeket rögzítik, a felvételt összevágják, és otthon megnézik. Nagyon vicces visszanézni.
Mi az, amire már ő sem vállalkozik, kérdezem. A halálhinta fáj, arra nem hajlandó, mondja. Térden állva előre kell homorítani, azután előrevágódni. Nem iszik meg három liter tejet sem, hogy sugárban kihányja (ez is a jackassezés egyik formája), és eszébe sem jut, hogy felgyújtsa magukat. Mi ennek az értelme? Energialevezetés, feleli. Bátorság kell hozzá, bevállalás. Nem fél-e? Úgy gondolja, benne van a pakliban, hogy akár baja is lehet.
Mi minden van tehát abban a pakliban? Egyrészt benne van néhány televíziós csatorna, azután benne van a kor és talán mindaz a társadalmi kórság is, mely az úgynevezett posztmodern civilizáció jellemzője. A Jackass sorozat kitalálója és éltetője Johnny Knoxville, eredeti nevén Philip John Clapp, aki már apró gyermek korában igen eleven volt. Hétesztendősen szétver bottal egy lódarázsfészket, néhány évvel később egy második emeleti hotelszobából ugrott bele az úszómedencébe. Szeretett mindig a középpontban lenni, a középiskolában táncolt, énekelt, majd jelentkezett a pasadenai színiakadémiára, ahonnan azonban néhány hét múlva eltanácsolták. Korán nősült, s hogy családját eltartsa, ügynökösködött, valamint alkalmanként magazinoknak írogatott. 1996-ban azután eszébe jutott, mi lenne, ha a szemébe borsot fújna, sokkolóval, nyílpuskával meglőné magát, majd a tapasztalatait megírná valamelyik hetilapban.
Az ötletre végül Jeff Tremaine, a Big Brother Magazins szerkesztője bizonyult fogékonynak, aki javasolta, hogy videóra is rögzítsék a kísérleteket, sőt Knoxville-t munkatársnak is szerződtette.
Innen már egyenes az út a sikerhez. Az elképesztő ötletek sorozata előbb videotrilógiaként jelenik meg a piacon, majd két amerikai televízió, az MT és a Comedy Central is harcba indul a show-változatért. Az MT nyer, a show-ból nagy sikerű sorozat lesz, kultuszt teremt.
A jackassezésnek két fajtája van: a fájdalmas és a gusztustalan. Gusztustalan, ha valakinek piócákat tesznek az arcára, meghányatja magát, lenyel egy kukacot, és az orrán kiereszti, vagy nyersen megeszi egy rántotta alapanyagát, azt kihányja, és a hányadékot megsütve újra megeszi. Fájdalmas és veszélyes, amikor gólyalábbal valaki egy toronyból medencébe ugrik, golyóként használják tekejátékban, paintballal, vagyis festékgolyóval lövik a heregolyóit, vagy egy mozgó WC-be zárva snowboardon havas lejtőn leeresztik. Az ötletekből nem lehet kifogyni. Már megszületett a Jackass angol kistestvére, a Dirty Sanchez – szintén a Music Tv hozománya –, melyben apró fehér kukacokat lapátolnak férfiak alsónadrágjába, és biliárdgolyóval lövik a heréiket.
A magyar nézők előbb a kábelen fogható MT, majd újabban a dinamikusan fejlődő, egyre markánsabb arculatot öltő Viasat 3 televíziós csatornán immáron magyarul is élvezhetik a Jackasst. Rényi Ádám, a Viasat piárvezetője szerint a fiatalokat, elsősorban a 19–29 éveseket meghódítani vágyó televíziónak nyitottnak kell lennie a megszokottól eltérő műsorok, kezdeményezések iránt. Nem a magyar vezetőség, hanem a tévé külföldi tulajdonosa köti meg az üzleteket. Rényi szerint a Jackass kultikus valóságshow lett szerte a világon, amiről úgy gondolják, hogy a fiatal magyar nézőknek is érdekes lehet. Tisztában vannak azzal, hogy a műsor vitatható, ezért betartanak minden, a médiatörvényben és az ORTT által előírt szabályt. Késő este sugározzák, tizenhat éven felüli korhatárral, és azzal a figyelmeztető felirattal, hogy a látottakat ne utánozzák.
Vannak-e, lehetnek-e egy kereskedelmi televízió műsorpolitikájának erkölcsi szempontjai, kérdeztük. Rényi Ádám úgy véli, a problémának két oldala van. Az egyik, hogy mi látható a televíziókban, a másik, hogy a szülők mit engednek meg nézni a gyermekeiknek. Nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi televízió vonzó szeretne lenni, hisz a nézettségből, illetve az ebből következő reklámbevételekből él. A Viasat megpróbál megfelelni a médiatörvény erkölcsi normáinak, de mindenért nem terhelhető rájuk a felelősség. A médiafogyasztást, véli Rényi Ádám, éppúgy meg kell tanítani a gyerekeknek, mint a közlekedési szabályokat. Ez pedig a szülők feladata marad.
– Butuska, kivagyi, feltűnni vágyó gyermek az, aki utánozza a Jackasst, mondja Beöthy-Molnár András ideggyógyász, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének munkatársa, az Országos Egészségfejlesztési Intézet média-szaktanácsadója. Az identitását kereső tizenévest ugyanis, ha otthon nem avatják be a saját életébe, a kortárs csoporttól vesz át ellenőrizetlen mintákat. Ide sorolható a jackassezés is. A média ugyan hárítja a felelősséget, hiszen úgy gondolja, a figyelmeztető feliratokkal, a korhatár megállapításával megtette kötelességét, de ezzel talán még jobban felhívja a figyelmet műsorára.
Mindig is voltak különleges kockázatokat vállaló emberek, akik megmászták a csúcsokat, körbehajózták a földet, vagy olimpiát nyertek. Miben különbözik ez a vállalás az övékétől? Beöthy-Molnár szerint ez a valódi teljesítményeket helyettesíti, azoknak a gagyi változata. Voltak, vannak, akik egészséges módon szeretnék kipróbálni magukat, csakhogy számukra egy sor fogalom, érték világos. Tisztelik a testüket, önmagukat. Átmenetileg a jackassezők is érezhetnek önérzetnövelő hatást, ahogy a magukat normálisan kipróbáló kortársaik, csakhogy ezek a megoldások és kihívások a próbatételek „ócsított” változatai. Valóságshow, nem más. A feladat teljesítése ugyanis nem kíván erőfeszítést, kitartó munkát, s így nem is dicsőség annak, aki elvégezte, nincs valódi beteljesülés, valódi identitásnyereség.
Más a probléma gyökere. Nem lehet véletlen, hogy a jackassezők többsége a tizenhárom–tizenöt évesek közül kerül ki. Ez a nemzedék ma a legmagányosabb, és az ilyen játékokba azok sodródnak bele, akik otthonról nem kaptak elég erős identitástudatot, meghatározó nevelést. Az a baj, hogy az egész jackassügy úgy, ahogy van, hamis, hiszen nem valósulhat meg általa az, amire a fiatalok vágynak. Az identitáskeresés természetes törekvés, de ez a személyiségtől és kultúrától idegen minta nem segíti. Arról a nyilvánvaló jelenségről van tehát szó, hogy a televíziók egyre erősebb ingereket sugároznak a nézők megfogása érdekében. A gyerekek keresik önmagukat ebben a világban. A jelenség kapcsán óhatatlanul felmerül a kérdés: meddig sértegethetik az emberi méltóságot a kereskedelmi tévék pénzszerzés céljával? Ez a sarokpont, véli Beöthy-Molnár András. Jóérzésű szerkesztőknek ilyen esetekben tiltakozniuk kellene. Reményt ad, hogy az emberek hatvan–nyolcvan százaléka undorral fordul el az ilyen műsoroktól. A maradék sajnos hozza a bizniszt, a nézettséget és a reklámbevételt. És ez ma sokak számára tűnik a lényegnek. Pedig a többi számít. Mondhatjuk, hogy ezek a műsorok a halál kultúráját terjesztik, ezért életveszélyesek a kiszolgáltatott és félrevezethető fiatalokra nézve.