Mostanában olyan ajándékokat kapok, amiket végképp nem érdemlek meg. Túl szépek, s én is önző módon jobban szeretek már adni, mint kapni. Születésnapomon Eperjes Karcsi Babits Mihály összes novelláival lepett meg, az Athenaeum eredeti kiadásában (ebből a könyvből kétszáz számozott amatőr példány készült az író kézjegyével), és – szinte alig hittem a szememnek – az általa ajándékozott 56. számú példányban ott van Babits saját aláírása. (A Mihály is, így teljes… az ötvenhatos bűvszóról nem is beszélve!)
Bedő Levente barátom meg Rómából egy kis zacskót hozott OGGETTI RELIGIOSI CITTÁ DEL VATICANO CUPOLA SAN PIETRO e USCITA GROTTE VATICANE felirattal és a Szent Péter-bazilika képével. A nem mindennapi „tasakban” több gyönyörűséges képeslap mellett – mivel Levente tudja, gyűjtöm ezeket –, váratlanul, barátom Budapesten készült fényképét látom Teréz anyával, és bőkezű ajándékai ezekkel még nem értek véget. Nemrég felhívott, és – félek, túlságosan kiadom, de… – tőle szokatlan elérzékenyültséggel mondja éppen egy humorral megvert embernek: te szemét, ezzel a Magazinban megjelent cikkeddel megint megríkattál. Arról nem is beszélve, névnapomon szokásos hülyéskedésemmel figyelmeztettem: vigyázz a rajtad levő frottírpulóveredre, főleg az ujjára, nem vagy te karrierista, ne könyököld ki… erre levette és odaadta ajándékként nekem.
Krizbai Bandi barátunk, az ezerlelkű mester… az ezer mesterséghez értő magánbölcselő és szent ember… meglepett váratlan ötletével, hogy nálunk a könyvhegyek torlódását némiképp csökkentse, megálmodta – és alkotta – könyvtár- (és egyetlen) szobánkba, az ágyak mögötti még csupaszon maradt kis L alakban, a könyvespolc kiterjesztését. Eperjes Babits-dedikációjú könyve mellett az elpusztíthatatlan, immár 75 éves Szalay Károly korábban ajándékozott „parasztikonja” a másik fő díszítőelem (mert Sinkó Veronika Szent György-festményét azért nem tehetem ki magamhoz mégsem…).
S akkor ne feledkezzünk meg dr. Csanádi László állatorvosról Szarvasról, aki nemcsak hetente véleményezi írásaimat, de „alarmírozza” egész népes-kiterjedt családját, szeretetláncát (az éjjel-nappal segítőkész dr. Pákozdy Lajosékat), akiknek közvetve köszönhetjük dr. Tahy Ádám igazgató urat a Szent Ferenc Kórházból, Tóth László adjunktus úrral egyetemben. Majd kifelejtettem Czike Laci barátunk „mindentudás – telefon – egyetemét”, s a „jobboldali” pogácsákat, amiket remélem, életem végéig szervíroznak majd a csupa szív Dedicsék.
És semmiképpen se feledkezzünk meg – a sorrendben jóval előbbre is kerülhetne – a fantasztikus Sárközi Miki barátról a Hegyvidéki söröző-étteremből (üzleti telefon: 201-1688), és Dobó József „vendéglőst” is említsük meg okvetlenül (H–8229 Csopak, Kossuth u. 103.), Kovács Kálmánt, a csopaki Szent Donáth pince tulajdonosát se felejtsük el! S Kós Lajos mesterszakácsot se, aki tavaly az I. Balatoni Hal- és Borfesztiválon helyettem „improvizálta” az étlapon a nevemmel „fémjelzett” speciális zúzapörköltet (egyharmad zúza, kétharmad kakastöke). Na és Cey-Bert Róbert Gyulát, A bor vallása könyv íróját és egyéb ínyencségek nemzetközi hírű tudósát sem hagyhatom ki, akinek a mai napig nem köszöntem meg a 2003. augusztus 15. dátummal dedikált és elküldött, remekbe szabott kis könyvét. S ha már egy könyvköszönettel ennyire elmaradtam, egy másik, frissen érkező megköszönésével pótolnám némiképp maradék önbecsülésem megőrzése miatt. Nem is írom tovább, leadom egy az egyben Marton Magda kísérőlevelét, ami ennyi szép, nemes ajándék közül is kicseng, ahogy mondani szokták: élni ilyesmikért érdemes (kívánok hát hasonlót mindenkinek)!
Kedves Sándor György! Még 2001 decemberében olvastam karácsonyi szívet melengető írását unokáiról. A kicsik fényképét szeretettel nézegettem – nekem is van három unokám. Ám amikor nevemet olvasom Kriza, Székely népmesék kapcsán, megállt az idő egy pillanatra. A történet az, vagy tizenöt éve elő-előbukkan feladataim között éppen ez az egy téma, lett belőle először füzetecske, később válogatás – amiről olyan elragadóan írt –, de mindig bujkált bennem a vágy az összes mese feldolgozása, megrajzolása után. Persze túl nagy feladatnak tűnt, meg aztán más dolgom is volt, elodázódott a dolog. És egyszer csak olvasom a Magyar Nemzetben ezt az aranyos cikket az unokák „mádzágavonójáról”. Tudtam, ez az üzenet az, ami hiányzott a döntéshez. A Kriza-összes rám vár, Ez az én feladatom! Hát nem gyönyörű? Erről Magának is kell tudnia, hiszen része van a terv testet öltésében, a mesekönyv íme elkészült, amelyet szeretettel ajánlok Magának és családjának. Az unokáknak, név szerint Dórikának, Jancsikának, Marcikának, Palikának, Vilikének sok gyönyörűséget a székely népmesékhez. Mindannyiukat szeretettel ölelem – tehát az olvasót is! – Marton Magda.
Bp., 2004. húsvét
origo.hu
A Hell közleményben reagált az energiaitalok korlátozására
