Az elmúlt hónapokban többször foglalkoztunk a kecskeméti történelmi városközponttól százméternyire tervezett, sokat vitatott nagyberuházással. A tavaly júniusban felrobbantott, majd lebontott, helyi védettségű ipartörténeti emlék: a több mint százéves gőzmalom helyén kereskedelmi és szórakoztatóközpont épül. Korábban a megyei főügyészség is vizsgálta az ügyet a Bács-Kiskun Megyei Építészkamara és a Közigazgatási Hivatal kérésére, az elvi engedélyezési eljárással kapcsolatban. Több passzív, mulasztásos törvénysértést állapított meg, de óvást nem emelt (ez az elvi építési engedély visszavonásával járt volna), csak felszólalással élt a város főjegyzőjénél. A megyei építészkamara ezek után törvényességi felügyeleti kérelmet adott be, ezt a főügyészség továbbküldte a Legfőbb Ügyészségre. A vizsgálat ott máig nem ért véget.
A Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal az építési telekhatár kiigazítása miatt emelt kifogást. A tervezett bevásárló- és szórakoztatóközpont a kocsilehajtóval együtt nagyobb, mint az építési telek. A helyi képviselő-testület március 31-én megszavazta, hogy a beruházó ingatlancserével megkapja a hiányzó területet. A megyei közigazgatási hivatal ezt kifogásolja – tudtuk meg Metzinger Éva hivatalvezetőtől –, mert a szóban forgó telekrész közterület, forgalomképtelen önkormányzati törzsvagyonnak minősül, s mint a köz tulajdona, nem cserélhető és nem adható el. A pártpolitikailag időközben átrendeződött képviselő-testület május 5-i ülésén 17 szavazattal (15 ellenében) azonban úgy határozott, hogy fenntartja a telket illető korábbi döntését. (A Fideszből kilépett és önálló frakciót alapított polgármester most együtt szavazott a kormánykoalíció pártjaival.) Az erről szóló határozatot a közigazgatási hivatal még nem kapta meg, de ha megkapja, bírósághoz fordulhat, ha úgy dönt.
A 43 199 négyzetméter összterületű (három pinceszint, földszint és négy emelet) épületre vonatkozó, szokatlanul hoszszú (24 oldalas) építési engedélyt, amelyhez több szakhatóság számos kikötéssel adta meg jóváhagyását, április 26-án adta ki és 24 órán belül jogerőre emelte Peredi Katalin címzetes főjegyző. A beruházó nem fellebbezett, szomszéd nincs, más ügyfél fellebbezési jogosultságát nem ismerte el az engedély aláírója. A megyei közigazgatási hivatalhoz azonban folyamatosan érkeznek az ügyfél státusra, tehát az építési engedély elleni fellebbezésre igényt tartó örökség-, környezet- és jogvédő egyesületek beadványai. (Köztük a Kecskeméti Építészek Környezetvédő Egyesületéé, a közhasznú kulturális örökség- és környezetvédő szervezetként működő, három éve jogerősen bejegyzett Kecskeméti Fiatalok Egyesületéé.) A közigazgatási hivatal vezetője ezeket rendre átteszi a főjegyző asszonyhoz, és kéri, hogy saját hatáskörében bírálja el, kik tekinthetők ügyfélnek.
Erdei Attila, a két fent említett egyesület jogi képviselője arról tájékoztatta lapunkat, hogy a környezetvédelemről szóló törvény értelmében a környezetvédelemért alakult társadalmi szervezeteket megilleti az ügyfél jogállása és a keresetindítási jog. Ezt a Legfelsőbb Bíróság l/2004. számú jogegységi határozatában is megerősítette. Akinek a jogosultsága bebizonyosodik, annak meg kell küldeni az építési engedélyt, fellebbezési joga azon a napon nyílik meg, amikor azt kézhez vette. Ebből viszont az következik, hogy akkor a főjegyző által első fokon kiadott és jogerősített építési határozat még nem tekinthető jogerősnek. Építési munkát viszont csak jogerős építési engedély birtokában lehet végezni. A Legfelsőbb Bíróság határozata szerint a tévesen vagy szabálytalanul jogerősített építési engedélyhez nem fűződnek jóhiszeműen szerzett jogok.
(A Petőfi Népe című napilap április
9-i cikkéből kiderül, hogy először a beruházó képviselője és nem az érdekelt szerzett tudomást arról, hogy a megyei főügyészség megtámadta az ügyfélként jelentkező Kecskeméti Építészek Környezetvédő Egyesületének bejegyzését.)
A törvény szerint építési engedélyt csak a szakhatóságok, köztük a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hozzájárulásával lehet kiadni. A KÖH megtagadta a hozzájárulást többek között azzal az indokkal, hogy a tervezett épület tömege és homlokzati magassága túlméretezett. Nem teremt kapcsolatot a helyi védettségű, földszintes épületekből álló Homoki-domb városrész és a városközpont között. Lényegében ugyanez volt a véleménye a korábbi elvi építési engedélyezési eljárás során is. Elutasító állásfoglalása akkor három napot késett, ezért megadottnak tekintették.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ma is kitart véleménye mellett, és a megyei közigazgatási hivatalhoz fordul kérve a főjegyző döntésének felülvizsgálatát – nyilatkozta lapunknak Halmi Nándor felügyeleti igazgató.
Szerettük volna megtudni Peredi Katalin főjegyző asszonytól, milyen jogalapon adta ki mégis az építési engedélyt. Levelünkre azt a választ kaptuk: az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény szerint „Ön [azaz a Magyar Nemzet című országos napilap újságírója] – nem tekinthető ügyfélnek. Amenynyiben információra lenne szüksége a beruházással kapcsolatosan, kérem, forduljon a megvalósítani kívánt épület beruházóihoz.” Lapunk a főjegyző asszony hatáskörébe tartozó eljárásról és nem a beruházásról kért információt. A sajtóról szóló, 1986. évi II. törvény pedig kimondja: „A sajtónál hivatásszerűen tájékoztatási tevékenységet végző személy, újságíró bármely szervezettől vagy magánszemélytől jogosult felvilágosítást kérni.”
A főjegyző januárban azt írta kérdéseinkre: „Az építési engedély kiadása csak a bevonásra kerülő szakhatóságok előírásainak és az egyéb jogszabályokban meghatározott feltételek teljesítése esetén lehetséges.” Ugyanígy nyilatkozott nemrég Szécsi Gábor polgármester is Osskó Judit televíziós műsorában: „Hangsúlyozom: csak akkor adja ki az építési engedélyt a város építési hatósága, ha valamennyi hozzájárulás rendelkezésére áll, és valamennyi feltételnek megfelel az engedélykérelem.”
Mégsem így történt. A főjegyző saját hatáskörében úgy foglalta határozatba a KÖH többször megismételt elutasító véleményét, hogy megadottnak tekintette, és a beruházó képviselője által kért szakvéleményre hivatkozott.
Kilényi Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Közigazgatási Intézetének professzora, a szakvélemény szerzője, kérdéseinkre hangsúlyozta: a kecskeméti nagyberuházás nevét e sorok írójától hallotta először. A felkérőnek a címét sem tudta, az illető személyesen jött el a szakvéleményért, amelyet ő – a professzor – kizárólag elvi kérdésekről adott. A felkérés szerint az elvi építési engedély, majd az építési engedély iránti kérelmet azonos tervdokumentáció alapján bírálták el. A professzor ezért nem emelte ki külön szakvéleményében, hogy az elvi engedély „kizárólag a benne foglaltak tekintetében köti a szakhatóságokat”.
Peredi Katalin maga nyilatkozta lapunknak még 2004. január 29-én, hogy az épületre vonatkozó „elvi építési engedélyezési eljárás lefolytatása az ingatlan beépítési lehetőségeinek tisztázását célozta meg”. Tehát nem magáról az épületről szólt.
Fegyverneky Sándor, a tavaly szeptember 1-jén megalakult Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal vezetője szerint az alapkérdés az, hogy kell-e Kecskemétnek ilyen jellegű épület. A közérdek mindenesetre azt kívánja, „hogy az minél jobban illeszkedjen a városképbe”. A jelenlegi terven megjelenő épületet ez a hivatal – és az Országos Építészkamara is – „túlságosan terjeszkedőnek” ítéli meg. Fegyverneky Sándor szerint sajnálatos, hogy a helyi önkormányzat nem vette figyelembe a tervtanács mint szakmai véleményező testület bírálatát, de erre nem kötelezhető. (Akkor mi a tervtanács szerepe?)
Kerényi József Ybl- és Kossuth-díjas építész, a Műegyetem tanszékvezető professzora, aki számos műemléket mentett meg a húsz év alatt, amíg Kecskeméten dolgozott, március 15-én ismét levelet írt – harmadszor – Szécsi Gábor polgármesternek, és kérte: építsék meg állványcsőből a tervezett épület hiteles kontúrjait, pontos tömeghatárait – amint az több európai országban kötelező –, hogy a közösség számára egyértelmű legyen, mi készül ott. Választ most sem kapott. Pedig válaszra vár az a kérdés is, hogyan lehetne elérni, hogy – amint Kerényi József mondja – milliárdokkal sem mérhető értékű kulturális örökségünk – jelen esetben a várossziluett, a városkép – ne sérüljön még súlyosabban, mint az elmúlt évtizedekben. Se Kecskeméten, se másutt.
Ki lehet ügyfél? Civil szervezetek a következő jogi alapon tarthatnak számot az ügyfél státusra és ebből következően a fellebbezési, keresetindítási jogra. „Az állampolgárok által a környezetvédelmi érdekei képviseletére létrehozott egyesületeket és más – politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minősülő, a hatásterületen működő – társadalmi szervezeteket a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 98.
§-ának (1) bekezdése alapján a szakhatósági állásfoglalás tekintetében területükön az ügyfél jogállása, ezért keresetindítási jog illeti meg azokban az államigazgatási eljárásokban, melyekben jogszabály a környezetvédelmi hatóság szakhatósági állásfoglalásának beszerzését írja elő.” (A Legfelsőbb Bíróság 1/2004. KJE sz. jogegységi határozata 2. pont.)
