Légiközlekedési korlátok

Fokozatosan vezethető be a liberalizáció a polgári légi közlekedésben, amely jelenleg is a világ leginkább szabályozott iparága. Az államok szerepvállalása és érdekeltsége gazdasági, politikai és biztonsági okok miatt megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor a szolgáltatások szintjén jelentős a fejlődés, a közép-keleti régió országainak európai uniós csatlakozásával korlátokkal ugyan, de új lehetőségek nyíltak a társaságok, ezzel együtt az utazóközönség előtt. Az uniós tagállamok felé nyitott lett a piac, egy légitársaság két pont között bárhol indíthat járatot, könnyebb a piacra jutás, egyszerűsödött az engedélyezési eljárás. Az újabb társaságok megjelenésével és a jelenlegiek átalakulásával folyamatosan javul a hatékonyság, csökkennek a költségek, ezáltal a repülőjegyek árai is, változnak az eladási rendszerek – egyre gyakoribb az internetes értékesítés –, és szabadabban áramlik az információ. A keleti régióban a liberalizáció kisebb mértékben ugyan, de érezteti hatását, a közlekedési lehetőségeket továbbra is az államközi bilaterális egyezmények határozzák meg, viszont ez a piac – főként a Malév számára – legalább olyan fontos, mint a nyugati.
A piaci lehetőségek legfőbb korlátja ugyanakkor, hogy jelentős a túlkapacitás az EU-ban, ezért hiába szabad a verseny, gazdasági nehézségekbe ütköznek a társaságok egy-egy útvonal megnyitásakor vagy fenntartásakor. Hiába nyithat például egy kis tőkeerejű cég járatot Párizs és London között, a költségek miatt nem éri meg, ráadásul a forgalmas légikikötőknél a másik nagy dilemma: kap-e olyan repülési időt a társaság, amely egybeesik az utasok igényével.
Szakemberek szerint középtávon három-négy nagy légitársaság marad a piacon Európában, amelyek elsősorban a forgalmas repülőterek között és a tengerentúli célállomásokra repülnek. Ebből adódóan továbbra is meghatározó szerepük lesz a közepes méretű regionális cégeknek, amelyek a ráhordó szerepet töltik be, és főként a keleti piacon lesznek jelen. A keleti régióba a kétoldalú egyezmények miatt elsősorban a nemzeti légitársaságok repülhetnek. A piac harmadik szereplője az olcsó jegyeket áruló fapados cég, amely a tömegközlekedési igényeket elégíti ki.
Teljes liberalizációt a repülésben nem lehet elképzelni, az államnak mindig meghatározó szerep jut a forgalom fenntartásában. Mindez leginkább a hatalmas fejlesztési forrásokkal, illetve az iparág alacsony profittermelő képességével indokolható: a jelentős fejlesztések akár közvetett, akár közvetlen állami támogatás nélkül nem képzelhetők el még a liberalizált piacon sem, a szektor viszont alig ötszázalékos profitot ér el. Egy-egy termék árában a közlekedés ugyanakkor harmincszázalékos szintet képvisel, kizárólag kereskedelmi alapon pedig nem lehet repülni: azt például, hogy egy országban milyen légitársaság kaphat leszállási engedélyt, biztonságpolitikai szempontok miatt az állami szervezetek döntik el.