Mágnás Elza gyilkosa

k ö n y v e s h á z

A XIX. század második felének, illetve a XX. század elejének magyar sajtójáról írt Lakatos Éva, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa. Kevesen ismerik jobban a magyar sajtótörténetet – a kürttel járó postakocsiktól a város utcáin cikázó rikkancsokig –, mint a szerző, aki évtizedekig dolgozott nemzeti könyvtárunk hírlaptárában. Értekezik a kőnyomatosokról, amelyek már 1830 körül megjelentek. Külön figyelmet fordít a lapmutációkra, amelyek ügyes üzleti fogásként több címen adták el ugyanazt – Nagykikindától Zólyomig, Lippától Kisjenőig, Nagykanizsától Kárpátaljáig –, azt a csalóka látszatot keltve, mintha helyi lapot kínálnának. Bemutatja a sanda trükköket, amelyek a példányszám emelését célozták: a különféle ajándékok sorát, amelyekkel a jámbor lelkeket kívánták buzdítani egy-egy kétes becsű lap megrendelésére. Hosszan időz a zugsajtó labirintusában, a leleményes szélhámosok, ál- és zughírlapírók tevékenységét meg a revolversajtó rejtelmeit fürkészve. Utóbbi művelői közönséges zsarolók voltak. „A zugsajtó dzsungelének képét”, ahogy a szerző fogalmaz, néhány különös figura portréjának felvázolásával teszi teljessé.
Felidézi Ábrányi Márton alakját, aki hazai sajtószélhámoskodásai után Amerikába menekült, ott orvosnak adta ki magát, végül egy általa teherbe ejtett ápolónő revolverrel főbe lőtte. Megtudhatjuk, ki volt – nomen est omen – Simli Mariska, Garai Manó – a „zsarolás doktora” –, Békessy Imre sajtómágnás, aki a zsarolási vádak elől Franciaországba, majd az USA-ba menekült. (Németországban megtelepedett fia Hans Habe néven lett világhírű író és zsurnaliszta.) Kiderül a könyvből, ki volt Halmi Bódog, aki bűnügyi újságíróból becses irodalmi portrék (Ady-, Krúdy-, Móricz-arckép) szerzőjévé avanzsált. Megismerhetjük Tarján Vilmos nem mindennapi karrierjét, aki kezdetben bűnügyi újságíróként tevékenykedett: ő leplezte le – hírhedt eset volt – „Mágnás Elza” gyilkosát, de gyűjtötte az alvilági nyelv szavait is, és jól ismerte a pesti éjszaka jellegzetes figuráit. Végül „megkomolyodott”, megvásárolta a New York kávéházat, és a kulturális élet fényes központjává emelte. Ám őt is utolérte végzete: 1936-ban – lóversenyen! – elveszítette minden vagyonát.
Lakatos Éva könyve, túl azon, hogy sajtótörténeti kuriózumok sorát mutatja be, felidézi a korábbi századelő egyszerre reményteli és a közeli romlással viselős világát.
(Lakatos Éva: Sikersajtó a századfordulón. Balassi Kiadó – Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2004. Ára: 1900 forint)