Mit, hogyan fizet az EU?

Semmilyen jogi garancia nincs arra nézve az uniós törvénykezésben, hogy az újonnan csatlakozó államok nem lehetnek a közösség nettó befizetői. A csatlakozási tárgyalások során a felek, így Brüsszel és a csatlakozó országok nem állapodtak meg konkrét, összegszerű befizetésben, csakis keretösszeget határoztak meg. Ám az egyes keretösszegek nem jelentenek garanciát a kifizetésekre, az egyes tagok csak bizonyos kötelezettségek és vállalások szerint juthatnak hozzá azokhoz a pénzügyi alapokhoz, amelyeket számukra Brüsszel megnyitott. Tehát a csatlakozási tárgyalásokon meghatározott keretösszegek nem egyeznek meg feltétlenül egy adott ország számára ténylegesen kifizetendő összeggel, így történhet meg, hogy bár a Magyarország számára rendelkezésre álló keretsummák legalább negyven-ötven milliárd forinttal meghaladják hazánk befizetési kötelezettségeit, mégsem zárjuk pozitívan a 2004-es évet, hanem nettó befizetői leszünk az EU-nak.
A közösségi pénzügyi logika alapján minden állam – így Magyarország is – vállalásai és teljesítései alapján juthatnak hozzá az uniós forrásokhoz. Ennek megfelelően az állami, az önkormányzati szféra, valamint a cégvilág és a mezőgazdasági vállalkozások aktivitásán múlik, hogy milyen összegű támogatást képes lehívni egy-egy állam. E négy nagy potenciális pályázói körből a legnagyobb szeletet kétségtelenül az állam tudja, tudná kihasítani, hiszen a rá háruló fejlesztési kötelezettségek a legpénzigényesebbek. Ide értendő egyebek mellett a közúti és a vasúti hálózat fejlesztése, a kórházfejlesztés, de a regionális különbségek kiküszöbölése is. Nyilván a kormányzati elszántság még nem jelent automatikus finanszírozást, Brüsszel a fejlesztési vállalások teljesítése után, s nem egy-egy ígéret alapján biztosítja az adott államnak a pénzügyi juttatást.
Magyarországon az autópálya- és útépítés gyakorlatát tekintve a kormány nem sok jóra számíthat. A regionális fejlesztési programokkal is hadilábon áll az ország, mivel Brüsszel nem fogadta el a nemzeti vidékfejlesztési tervet. Kórház-rekonstrukciókról sem adhat számot a kormány, de más olyan, nagyszabású központi fejlesztési tervvel sem kecsegtetheti Brüsszelt a Medgyessy-kabinet, amelyhez jelentős mennyiségű támogatást remélhetne.