Rettegjenek az internetes kalózok – adták ki a parancsot két esztendővel ezelőtt az amerikai zeneipar vezetői, s ádáz küzdelmet indítottak a fájlcserélő mozgalmak ellen. A több százezer dolláros bírósági perekkel kísért keménykezű fellépésnek eleinte látványos eredményei voltak, a fájlcserét lehetővé tevő programok használóinak száma drasztikusan csökkent, egyesek már a jelenség megszűnéséről beszéltek. Néhány hónapja azonban megfordult a trend, és az internet forgalmát figyelők ismét arról számolhattak be, hogy újfent növekszik a zenét letöltő internetezők és a fájlokat megosztók száma. Egyrészt azért, mert a felhasználók rájöttek, hogy a jogdíjpereket szinte kizárólag amerikai hatóságok indítják zömmel az USA-ban élő illegális letöltők ellen, másrészt pedig netszerte az olyan kétszemélyes cserekapcsolatok (a szakzsargon ezt peer to peer, azaz p2p jellegű kapcsolatnak nevezi, mivel a PC-k közvetlenül egymáshoz kapcsolódnak és nem egy központi gépen keresztül kommunikálnak) váltak meghatározóvá, amelyek kívülről semmit sem árulnak el arról, hogy milyen adatforgalom zajlik két számítógép között, sőt még azt se, hogy a két gép egymással kapcsolatban áll.
De az átlagos internetező talán nem is tudja, hogy miért váltak a fájlmegosztók a világ hanglemezkiadóinak első számú közellenségeivé. A fájlcserélés lényege, hogy az internetfelhasználó a saját gépén tárolt zenéit, filmjeit és számítógépes játékait elérhetővé teszi mások számára, így illegálisan egy hatalmas és ingyenesen használható adatbázis jön létre. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nemritkán két-háromezer „tagot” számláló csoporthoz csatlakozva több évtizeddel ezelőtt született, ma már archívumokban is csak óriási szerencsével föllelhető felvételektől a legritkább koncertanyagokon át a ki sem adott demókig mindent megtalálhatunk. De a számítógépünk működéséhez nélkülözhetetlen, több százezer forintos felhasználói programok között is kedvünkre válogathatunk, mint ahogyan a legnagyobb filmsikerek gyűjteményei is rendelkezésre állnak, nem beszélve arról, hogy a számítógépes játékok már a kiskereskedelmi forgalmazást megelőzően letölthetővé válnak. Mindez az internetes előfizetés havi díjáért a miénk lehet, természetesen csak akkor, ha vállaljuk, hogy amennyiben a többmilliós táborból minket azonosítanak be, akkor kártérítési kötelezettségünk százezer dollárokra rúghat.
A „kincsesbánya” eléréséhez ráadásul csak egy apró, egyszerűen kezelhető és könnyen elsajátítható programot kell a személyi számítógépünkre föltelepítenünk, amely szoftver segítségével kutakodhatunk a többiek gyűjteményeiben. S miközben a gépek között zajlik az illegális tartalmak cseréje, a külső szemlélő csupán annyit lát, hogy néhány száz vagy ezer felhasználó a legkülönbözőbb témákról cseveg kedélyesen.
A nonprofit fájlkereskedelem feltámadásának ellenére vannak, akik korántsem látják borúsnak a zeneipar jövőjét. A Harvard és Észak-Carolina egyetem professzorai még 2002-ben 17 héten át figyelték az intézményekben a fájlcserélők forgalmát, ebben az időszakban a felhasználók 1,75 millió dalt töltöttek le. Az adatokat összehasonlították a lemezeladási listákkal, és azt találták, hogy a fájlcserélők forgalma semmiféle hatással nincs a lemezeladásokra. A napokban publikált tanulmány szerzői úgy látják, hogy a fájlcserélő felhasználók a letöltött zenék túlnyomó többségét még akkor sem vásárolnák meg az üzletekben, ha nem létezne ingyenes fájlcsere. Egyszerű tehát a recept: a zenészeknek igényes, időtálló felvételeket kell készíteniük.
Tény ugyanakkor, hogy a két amerikai egyetem szakértői a profi kalózokat egyáltalán nem vizsgálták, holott a fájlcserélés csupán amatőr népi kezdeményezés a nemzetközi kalózkereskedelmi hálózatokhoz képest.
Az amerikai igazságügyi minisztérium április 22-i akciója során 10 országban – Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Németországban, Magyarországon, Izraelben, Hollandiában, Szingapúrban, Svédországban és Nagy-Britanniában –, valamint 27 amerikai államban 120 házkutatást tartottak a nyomozók. A Fastlink (Gyorslink) hadműveletben a hatóságok kétszáz számítógépet foglaltak le, amely eszközökön a minisztérium becslése szerint ötvenmillió dollár értékű hamisítványt tároltak. Az akciósorozat része volt a Budapesti Műszaki Egyetem Kármán Tódor kollégiumában tartott razzia is, amelyben a magyar rendőrök mellett egy FBI-ügynök is részt vett. A nyomozók a kollégiumban nemcsak PC-ket koboztak el, hanem két rendszergazdát is őrizetbe vettek. Mint az amerikaiak később elmondták, a nemzetközi razzia kifejezetten a nagyban dolgozó csoportok ellen irányult.
A nagyok tehát buktak, de a „kicsik” továbbra is zavartalanul folytathatják üzelmeiket. A kulcsszó a warez – ezt a kifejezést használják a világon mindenütt az internetes kalózkodásra. Magyarországon többtucatnyi úgynevezett internetes warezoldal működik, amelyek csupán egyetlen emelt díjas sms áráért egy hétig biztosítják a szabad letöltögetést. S mivel már idehaza is egyre többen rendelkeznek nagy sebességű interneteléréssel, ez a lehetőség akár napi több film beszerzését is lehetővé teszi. Nagy tehát a kísértés, aminek bizony sokan nem tudnak ellenállni.
Pedig az sms-warez (az emelt díjas sms díjáért biztosított illegális letöltési lehetőség) igencsak veszélyes műfaj, mivel a letöltők adatai megmaradnak, és több év múltán is visszakereshetők. Ha tehát a rendőrség elfogja a kalózoldal üzemeltetőjét, ő nagy valószínűséggel magával rántja egykori ügyfeleit is, bár Magyarországon még nem fordult elő ilyen tömeges lelepleződés. Így, mivel a törvény szigorától szinte senki sem tart, a közismert kalózoldalak – amelyek szerény számítások szerint is félmillió forintos hasznot hoznak havonta – zökkenőmentesen üzemelnek akár évek óta ugyanazon a címen.
Természetesen azért a magyar rendőrség is be tud számolni sikerekről. A hatóság április 30-án emelt és havi díjas sms-warezoldalt működtető fiatalokat vett őrizetbe: a két tizenéves fiú a gyanú szerint leginkább jogvédett filmeket tett letölthetővé az interneten. A Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozó főosztályának gazdaságvédelmi osztálya egyébként bravúros gyorsasággal akadt az elkövetők nyomára, hiszen az ismeretlen tettes elleni vizsgálatot április 14-én rendelték el. A rendőrség az IP-cím (internetes azonosító) alapján találta meg a kalózgépet, s tartott házkutatást a 19, illetve 18 éves fiúnál.
Ez a fogás azonban még csak csepp sem az internetes letöltések tengerében, hiszen például a p2p-kapcsolatokat a hatóságok csak nagy nehézségek árán tudnák ellenőrizni. Mindazonáltal a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének álláspontja szerint a fájlcserélő programok működése törvénytelen, s csak akkor lehetne törvényszerű, ha a szerzői jog által védett hangfelvételek ilyen felhasználásához a szerző, az előadóművész és a hangfelvétel előállítója előzetesen hozzájárulna. Ami elsőre lehetetlennek tűnik. Néhány hete azonban George Michael jelentette be a BBC rádiónak adott interjújában, hogy a Patience című albuma lesz valószínűleg az utolsó üzleti alapon kiadott lemeze, mivel a jövőben nincs többé szüksége a lemezvásárlók pénzére. A 40 éves popsztár tervei szerint rajongói az ingyenes letöltés mellett az általa ajánlott alapítványok számláira is utalhatnak majd pénzt.
Mivel azonban egy fecske még a világhálón sem csinál nyarat, nem valószínű, hogy a nagylelkű sztár példáját tömegével követnék az előadók. Marad tehát a tömeges kalózkodás, a kiadók pedig csak remélhetik, hogy a fájlcserélő internetezés semleges hatásairól értekező harvardi szakértőknek van igazuk.
origo.hu
Nemrég még Pressman tesztelte az ellenzék élére, most Brüsszelben kapott vezető állást Gyöngyösi Márton
