A kampányfinis külön érdekessége: a napokban lesz két éve, hogy hivatalba lépett a Medgyessy-kormány. Az e körül zajló viták, a teljesítményt osztályozó politikusok, elemzők és politológusok sajátos háttérzajt csapnak a pártok viadalához. Ez is csak azt erősíti, hogy mint mindenhol, az európai parlamenti választás nálunk is elsősorban a kormányról (és az ellenzékről) szóló bizalmi szavazás.
Az elmúlt héten több olyan közvélemény-kutatás látott napvilágot, amely a Fidesz és az MSZP támogatottsága közötti, korábban irdatlan különbség csökkenéséről adott hírt. Bár gyanítom, hogy egyes cégeknél csupán az adatok korrekciója történt – nem tartottam reálisnak a Fidesz bő húszszázalékos vezetését jelző felméréseket –, s az ellenzék legnagyobb pártjának előnye továbbra is biztosnak mondható, a kedvezőtlen változás figyelmeztetés a polgári oldalnak. Láttunk már olyat, hogy megnyertnek látszó mérkőzést vesztett el a jobboldal; a mostani helyzet sokban hasonlít a két évvel ezelőttihez. A Fidesz kommunikációs gépezete mintha még mindig későn észlelné a veszélyt, agyaglábú koloszszusként szemléli a párt ellen láthatóan előre megírt forgatókönyv szerint indított támadásokat. Kampányidőszakban jobban összezár a koalíció és az őt támogató sajtó. A külképviseleteken való szavazás – különösen a lehetőséggel élni kívánók meglepően csekély számát tekintve – valóban költséges módja körüli politikai akciónak egy hete a pártszolgálati televízióban Friderikusz Sándor ágyazott meg riportjával. A kormánypártok a teljes felelősséget a Fideszre tolnák, amely sokáig nem reagált érdemben a vádakra. A párt kötözködése, paranoiás viselkedése miatt mennek ki egzotikus országokba is pártdelegáltak számlálóbiztosnak, több száz millió forintért – hallottuk eközben minden fórumon. Holott mindegyik párt megszavazta az erről rendelkező törvényt, s a baloldal favorizálta elektronikus szavazás még drágább megoldás lett volna. Ma már nem a Best of Kövér-féle, a radikálisabb, EU-szkeptikus jobboldali szavazókat akár aktivitásra is serkentő akciók, hanem az efféle, a Fideszről sulykolt sztereotípiákat – veszekedős, felelőtlen, bizalmatlan, megegyezésképtelen – felerősítő támadások jelentik az igazi veszélyt. A Fidesz ügyesen használja ki a Medgyessy, Baráth fiúk furcsa megbízásaival ölébe pottyant témát, de saját maga megvédése, a támadások hatástalanítása nem tartozik az erősségei közé.
Jellemző a magyar viszonyokra, hogy a 300 milliós szavazási többletköltség téma lett, míg a kormány újabb, hatmilliárdos irodabútor-beszerzése nem. A sajtó az ilyenkor megszaporodó leleplezéseket összemossa, nem tesz különbséget a valódi korrupció (lásd Kőbánya) és a mondvacsinált botrányocskák (Schmitt Pál elleni akciók) között; a sorjázó ügyeket az undor generálszószával önti le. Ez látszólag pedánsan kiegyensúlyozott módszer, ám tudni való, hogy kinek kedvez a kiábrándultság, az alacsony részvétel a küszöbönálló szavazáson.
Aligha véletlen, hogy miközben a nem létező Európa-terv súlyos közpénzeket felemésztő kormányhirdetései éppen a kampány idején árasztják el a médiát, eddig még nem találkoztam részvételre buzdító, közérdekű választási felhívással.
origo.hu
Hatalmas hajtóvadászat van érvényben az ország legkeresettebb bűnözői ellen
