Elfogatóparancs Csalabi ellen

Elfogatóparancsot adtak ki Irakban Ahmed Csalabi ellen, aki a New York Times értesülései szerint bizalmas információkat szolgáltatott ki Iránnak. Eddigi működését tekintve valójában az a meglepő, hogy Washington csak most vonta meg a bizalmat egykori kedvencétől.

Nem túlzás azt állítani, hogy Ahmed Csalabi az ismeretlenség homályából bukkant elő az iraki hadjárat első napjaiban. Szervezetét, az 1992-ben alapított Iraki Nemzeti Kongresszust kétségkívül a CIA-hoz való meghitt kapcsolata avanzsálta a rendezés főszereplőjévé. Az amerikaiak valósággal ajnározták a zavaros bankügyletei miatt Jordániában eljárás alá helyezett politikust. Csalabi és szervezete hosszú éveken át rendszeres támogatást kapott Washingtontól, a háború óta havi 340 ezer dollárt (csaknem 70 millió forintot) kaszszírozott. Bár korrupciós vádak miatt az amerikaiak a két öbölháború között egyszer már beszüntették a finanszírozását, tavaly mégis őt találták alkalmasnak az átmeneti időszak levezénylésére.
Csalabi egyik legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy körülötte semmi sem az, aminek látszik. Azt mondják, ő látta el értesülésekkel a Bush-kormányt az állítólagos iraki tömegpusztító fegyverekről, de a nyilvánvaló fiaskó után sem menesztették. A mellette érvelők azt is állították, hogy síita származása révén képes integrálni az iraki társadalmat, de hamar kiderült, hogy egyetlen párt és csoportosulás sem fogadja el. Így aztán el kellett távolítani az egyre kellemetlenebb tanút, és az alkalmas pillanat most következett el. Hogy a háttérben további titkok lappanganak, azt jelzi, hogy a Fehér Ház nemzetbiztonsági aggályokra hivatkozva korábban azt kérte a sajtótól, hogy ne hozzon nyilvánosságra közelebbi információkat az ügyről. Egyelőre nem tudni, hol rejtőzik a száműzött politikus, egy arab újság tudni véli, hogy az iraki Kurdisztánban Maszúd Barzani és Dzsalal Talabani vendége. Csalabi változatlanul parancsnoka néhány ezer fegyveresnek, akik számottevő erőt jelenthetnek bármelyik fél oldalán. Forró nyár várható Irakban – teszi hozzá mindehhez az al-Nahda iraki újság, leplezetlenül is arra célozva, hogy Csalabi esetleg tegnapi kenyéradó gazdái ellen fordul. Erre azonban kevés az esély, hiszen ha Csalabi valóban kurd területen bujkál, onnan aligha indíthat támadást az amerikaiak ellen. Arról nem is beszélve, hogy politikailag egyébként is súlytalan, az iraki közösségek egyöntetűen megvetik.
Túl a személyes vonatkozásokon, a Csalabi-ügy rávilágít az amerikai döntéshozatali mechanizmus ellentmondásaira. A priuszos „ellenzékit” a CIA alaposan kiismerte az elmúlt évtizedekben, annál is inkább, mert ők finanszírozták különböző politikai és gazdasági ügyleteit. Az ügynökség ellenérzéseit azonban a Pentagonban nem osztották, sőt afféle „rendes fickót” láttak benne, akit bármikor, bármire fel lehet használni. A washingtoni héják csak mostanában küldték el a selyemzsinórt Csalabinak, mindeddig tehát komolyan gondolták, hogy bizalmasuk képes a hatalomátadás levezénylésére.
A történtek után elgondolkodtató, hogy Washington gyakorlatilag egy újabb Csalabit ültetett a száműzött politikus helyére, hiszen Ijad Allavi éppúgy a CIA embere, mint elődje. Irakban a jelek szerint vagy nem létezik megfelelő ember a megfelelő feladatra, vagy nem fontos, ki vezeti az országot, ki testesíti meg a sokat emlegetett nemzeti szuverenitást.