Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy a szó: kormány (számos közlekedési eszköz legfontosabb tartozéka) fogalomként ugyanazt jelenti-e, mint műszaki szerkezetként. A biciklitől kezdve a repülőgépekig mindenféle járműnek van kormánya, amelyet a legmodernebb technikákban ugyan számítógép vezérel, természetesen emberi felügyelet mellett.
A vonatnak (mozdonynak) is van vezetője, habár kormánya nincs, mivel sínen halad, s ha onnan mondjuk egy váratlan kanyarral letér, azt kisiklásnak nevezzük. Ezért is mondjuk talán, amikor valamely ügy jól halad a cél felé, hogy sínen van. A mozdonyvezető indít és fékez, de nem kormányoz, ideális esetben az ablakban könyököl, és fürkészi a távolt.
Most, még mindig kerülve a kormány szó elvont értelmét, vegyük szemügyre például a Forma–1-et. Ha valaki figyelmesen néz egy Forma–1-es versenyt, azt látja, hogy a csodaautók szinte pontosan ugyanazon a pályavonalon haladnak, mintha valamely sínpár vezetné őket. A legjobb kormányosok (pilóták) az optimális haladási irányt és sebességet képesek kiválasztani, a megfelelő pillanatban fékeznek és gyorsítanak, a kanyarokban a legmegfelelőbb íven haladva. Mindahányan Michael Schumachertől Baumgartner Zsoltig kiváló autóvezetők, azonban hadd kockáztassam meg azt a kijelentést, hogy némi különbség mégis van közöttük. A Ferrari, amit Schumacher vezet, állítólag tökéletes, Baumgartner autója pedig nem az, mégsem hihetjük, hogy egyikük sorozatos győzelmeinek, a másikuk háttérbe szorulásának kizárólagos oka a gépek közötti differencia. Aligha lehetünk biztosak benne, s ezt nem bírálatként, csupán példaként mondom, hogy a mi Baumgartnerünk egy Ferrariban ülve ugyanolyan eredményeket érne el, mint a sokszoros világbajnok. Tehát azt kell hinnünk, nem mindegy, hogy ki ül a kormánynál. De visszatérve a vonatra és a sínpárra: vonatverseny csak elméletben van, hiába hasonló tudású az alsópötyörői MÁV-szárnyvonal Bzmot-mozdonyvezetője a Párizs–Lyon szuperexpressz vezetőjével. Közeledve az absztrakció felé, annyi biztos, könnyebb irányítani egy sínen lévő vonatot, mint azt, amelyik valamely kisiklás révén mondjuk egy répaföldre tévedt. Valószínű, hogy egy Mercedest is elegánsabban lehet vezetni, mint egy Trabantot, fenntartva ezt az állítást még akkor is, ha a Mercedes volánjánál egy pancser, a Trabanténál pedig egy virtuóz ül. Összegezve elmondhatjuk, hogy a kormányzás nagyon is emberpróbáló, rátermettséget igénylő feladat; ugyanaz a jármű másként halad szakértői kézben, mintha egy dilettáns vezeti. Egy abszolút silány mozdonyvezető netán a legnagyobb jó szándékkal képes kisiklatni egy vonatot.
Nem hiába nevezik egy-egy ország felelős irányítóit kormánynak, s a miniszterelnököt kormányfőnek. Ugyanis egy ország, legyen bár tökéletes felépítésű, mint egy Ferrari, nem működik magától. Ismerjük el, hogy egy „sínen lévő” országot, például Svájcot, könnyebb irányítani, mint mondjuk hazánkat, mely réges-rég lecsúszott a sínről, s most valamely répaföldön igyekszik vissza a töltésre, amit akár EU-nak is nevezhetünk. Medgyessy, a főkormányos, habár nem mutatja, bizonyára érzi már, hogy ez nem könnyű feladat. Amikor a baloldal a szimbolikus répaföldre mentséget keres, szívesen hivatkozik a külső körülmények romlására, elődeinek balfogásaira, s néha már-már úgy tesz, mintha nem a kormány irányítaná a járművet, hanem a jármű a kormányt.
Ez mulatságos. Lássuk be, egyáltalán nem mindegy, ki és hogyan kormányoz. Egyáltalán nem mindegy, hogy az ország az optimális pályán halad-e, vagy néha befarol a kavicságyba. Aki kormányoz, az a haladás biztonságáért döntő mértékben felelős. Annyi biztos, hogy a mi kormányunk nem politikai Schumacherek gyülekezete. Hogy alkalmasak-e a mi (rozoga) járművünk irányítására, én nem tudom…