Érd be kicsivel?

Ha az ember végigolvassa Tar Sándor új novelláskötetét, be kell vallania magának, elszokott attól, hogy az irodalomból kapjon képet a világról. Annak is különösképpen arról a részéről, amelyet maga nem ismerhet. Manapság riportokból próbálunk értesülni a körülöttünk zajló eseményekről: a lustábbja a tévék kora esti rémtörténetműsoraiból, a kicsit igényesebbje a napilapok riportrovatából. Az persze kérdéses, hogy okosabb lesz-e ettől bárki.
Tar Sándor egyszerre remek riporter és nagyszerű szociográfus – volna, ha kicsit távolabb tudna kerülni a hőseitől; jóllehet egy szépírónak szíve joga, hogy szeresse őket. Csakhogy Tar nem csupán szereplőivel, az alkoholistákkal, a lecsúszottakkal, a leszakadt tapétájú, káposztaszagú lakótelepi lakásokban élőkkel, a tablettás bort ivókkal és a szociális otthonokban vegetálókkal azonosul, hanem az egész szörnyűséges, máig romboló hatású Kádár-rendszerrel is, amely ezeket az embereket ide juttatta. Az „érd be a kicsivel szépen”, a „csak a hasunk legyen tele” világával, a lappangó értelmiségellenességgel, az igénytelenséggel és a gerinctelenséggel. A Gonosz történetek hősei kimondva-kimondatlanul a rendszerváltozást okolják kilátástalan helyzetükért. A régi rendszerben jobb volt a soruk. Most nem maradt nekik más, mint a piszlicsáré bűnözés, a szánalmas ügyeskedés, a félresiklott életük. A kötetben szereplők nem látják, hogy nem azért élnek így, mert a világ rossz, hanem mert nem tanította meg őket senki gondoskodni magukról. Tar Sándornak nemcsak azért nem lehet a szemére vetni, hogy azonosul velük, mert bevallottan maga is része volt annak a hatalmi gépezetnek, amelynek fogaskerekei voltak novellahősei is, hanem azért sem, mert ez a nagyszerű mesélőkedvvel megrajzolt világ igenis létezik. Ha néhány év múlva sok tudós ember választ keres majd arra, hogy az ezredforduló környékén miért bulvárlapokat olvasott és kereskedelmi tévéket bámult, sőt miért úgy szavazott vagy nem szavazott a társadalom jelentős része, ahogyan, és melyek voltak azok a zsigeri gyűlöletek, amelyek a rendszerváltozás veszteseit mozgatták, Tar Sándor novelláskötetéből lényegesen többet megtud minderről, mint a nagyszerű tanulmányok sorából. És ha azt is észreveszik, hogy a nagyszájú hősök mennyire éhesek a jó szóra és arra, hogy emberszámba vegyék őket, bizony, megkönnyezik majd a sorsukat.
(Tar Sándor: Az alku. Gonosz történetek. Noran Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 2200 forint)