Hogyan legyél humoralista (39.)

– Hogy te, ön, ő, ők (most elsősorban Fodorék) már azok, ez szinte biztos, de hogy én is humoralista lennék…? – ebbeli hitemben több mint negyvenéves pályafutásom után pár hete (megint) meginogtam. Történt pedig, hogy 2004. május 23-án vasárnapra meghívtak Budatétényre egy csodakastélyba, önálló estemmel. Gondoltam, erről (a sikerről) írok majd hosszan… aztán – mint oly gyakran – beleszólt alaposan az élet. Kértem ugyanis utólag egy-két információt a meghívóktól (Fodoréktól), s megjött erre egy több kilométeres fax a helyszín múltjáról-jelenéről, a tervezett jövőről, tevékenységükről-elképzeléseikről és még sok minden másról, melyek úgy érzem, messze túlmutatnak önmagukon, úgyhogy gyorsan át is adom Nekik a szót. Hogy hogyan legyek mazochista – Lassan már tudom, mert e megejtő leírásözön után nemcsak, mint előadó kételkedek magamban, hanem mint író is a Fodor család mögött nyugodtan elbújhatok… (A polgárról, annak vallomásáról, életszentségről és más ilyen avítt sallangról nem is beszélve.) Az ember – persze – tervez… tervezett… Illyés Gyulától Márain át Kafkáig szerettem volna idézni talányos, sejtelmes, elérhetetlen és számtalan elérhető-meglelhető szebbnél szebb kastély-motívumot, Proust, Lorca és Nemes Nagy Ágnes kert-részletekkel színesítve-ízesítve. De most már jöjjön önmagában, helyettük-helyettem a Fodor-fax majdhogynem teljes terjedelmében. A Magazinban kapott hely végessége miatt majd folytatom a közlést jövő héten, most előbb átugorva a kastély körüli és belüli történelmet, közreadnám a Fodorék közelmúltbeli tevékenységéről szóló részleteket.
(TEVÉKENYSÉGÜNK)
… 1998-ban elment az utolsó bérlőnk, és a család megpróbálta a legidősebb fiú, Tamás elképzeléseit megvalósítani: koncertek, zenés irodalmi estek megrendezésével kitárni újra a Vojnovich-Huszár villa kapuját, mert „ennek a helynek szelleme van!” – mondják a belépők. A park, az épület, a szobák, a bútorok és a tárgyak, a két világháború között az utcán talált, mások által kiszuperált fajansz gázkandallóból a Lili néni által tervezett gyönyörűséges kályha (a következő részben Lili néniről és a többiekről kiderül majd, hogy kik.) (A fehér színű porcelán cserépkályha két különböző kályha elemeiből állíttatott össze, miután lomtalanításkor összeszedettetett, valamikor a század közepén id. Huszár Gézáné irányításával.) Az öreg zsolnai váza, az 1848-at látott feszület… – olyan harmonikus, békében, szeretetben együtt élő, együttműködő tulajdonos elődökről tanúskodnak, akiknek értékteremtő élete követendő, ezért közkinccsé szeretnénk tenni.
Meggyőződésünk, hogy az Úristen – azon kívül, hogy együttmuzsikálásunkat áldotta meg ezzel a házimuzsikálásra ideális hellyel –, azért bízta ránk, hogy gazdái legyünk, gyarapítsuk, és sokak lelki, szellemi épülésére fordítsuk. Ezért szervezünk koncerteket, irodalmi előadóesteket – melyek végén padlizsános, pástétomos falatkákkal, süteményekkel, bodza szörppel, szekszárdi kékfrankossal, somlói juhfarkkal marasztaljuk együttlétre, ismerkedésre, barátságra vendégeinket. Művész szalont létesítettünk – melyen írókkal, művészekkel ismerkedhetnek meg vendégeink, tea és pogácsa mellett.
A szendvicsekre padlizsánból, birsalmás csirkecsontból, füstölthúsból, sajtból, májból vagy disznótorosból készült pástétomokat kenünk, az igénynek megfelelően. A sütemények: Rákóczi-túrós, habos-mákos, reszelt almás, vegyes, barackos stb., valamint gesztenyés. Üdítő: házi bodza, néha eper, paradicsom, illetve birsalma lé. A borok gazdái: Laci bácsi Somlón, és Jóska bácsi Szálkán (Szekszárd melletti falu).
A „Márai műhely” sorozatunkra olyan köztiszteletben álló személyiségeket, művészeket, gondolkodókat hívunk meg, akik szeretik és ismerik Márai Sándort, és az általa leírt erkölcsi értékeket. A benti rendezvényeinken kívül nyaranta színházi előadásokat, szabadtéri koncerteket tartunk a kertben. Így került sor Herceg Ferenc: Kék róka, Vörösmarty: Csongor és Tünde, Bujdosók, Clodel: Angyali üdvözlet, Shakespeare: Szentivánéji álom, a kétszemélyes „… és Rómeó és Júlia…”, valamint Purcell: Dido és Aeneasának előadására.
(TURIZMUS)
A villa a múlt század végén épült, és tíz évvel ezelőtt került a családunk birtokába. Zenész család lévén szeretnénk a házat a valódi értékének megfelelően a művészeteknek szentelni. Hat éve havi rendszerességgel szervezünk itt koncerteket és irodalmi esteket, melyek nagy sikert arattak a környékbeli lakosság körében. Ezt a lehetőséget kínáljuk turistacsoportok, illetve az újonnan beindított péntek esti garantált programsorozatunkkal egyéni turisták részére is. A klasszikus zeneirodalom bármely korszakából tudunk műsort összeállítani családi kamaraegyüttesünk előadásában. A koncerteket mindig néhány házilag készített finom falattal, illetve a villa borkülönlegességeivel zárjuk.
(Érdeklődni a 362-3913-as telefonon és üzenetrögzítőn vagy a www. vojnovich. hu honlapon.)