Ima döghalál ellen

Kosztolányi szerint a tíz legszebb magyar szó a következő: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. A válogatás nemcsak a nyelvet, hanem a kort és a válogató ízlését is jellemzi. Nem csoda, ha különböző fórumokon kíváncsi emberek időről időre szavazást rendeznek legszebb szavainkról, sőt olykor kísérletet tesznek a tíz legrondább kifejezés összegyűjtésére is. Hiszen változik a világ, mi is változunk benne, a nyelv is – de játszani mindig érdekes. Különösen, ha a játék eredményeként megtudhatunk valamit magunkról.
Egy szép és ronda magyar szavakra szakosodott internetes fórumon találtam a nyaláb, labda, parizer, zacc, fakír, megeszed, takony, retikül, pepecselés, szemölcs kifejezéseket mint a legkevésbé szépeket, de tegyük hozzá: a beküldők az esetek többségében nem értettek egyet egymás minősítésével, és talán a világ végéig elvitatkoztak volna a nagy kérdésről, hogy melyik magyar szó lehet az első a csúfak között.
A kérdés sohasem lesz eldönthető, de a rút szavak listáját évszázadokon keresztül vezethette volna a – talán csak borzalmas jelentése miatt – visszataszító hangalakúnak tűnő döghalál kifejezés. Ma már szerencsére a szörnyű betegséggel együtt maga a szó is feledésbe merült, nemigen jutna eszünkbe, ha ronda szavakon töprengenénk, de eredeti hangulatából még áraszt valamennyit a késő utókor felé. Igen régi kifejezésünk, első ismert említése a XV. századból való; a Peer-kódexből pedig már egy döghalál és „hertelen halál” elleni rövid kis imádság is ránk maradt: „Örök mendenható / Istennek hatalma, / Az megfeszölt Krisztusnak / Hatalmának érdeme … Oltalmazzon, védelmezzen / Engemet, Simont, / Mindennemő döghaláltúl / És az hertelen haláltúl!”
A döghalál eredetileg pestist jelentett, a fekete halált, de időnként minden más gyógyíthatatlan ragályos betegséget is így neveztek, a XIX. században leginkább a kolerát. Érthető, hogy régi szitkozódásokban, átkokban, káromkodásokban is sűrűn találkozunk a döghalál kifejezéssel.
Évszázadok során a legkülönfélébb módokon igyekeztek védekezni a döghalál ellen, kipróbáltak számtalan talizmánt, kísérleteztek rengeteg gyógymóddal, és ki tudná megmondani, hány imádság született a gyors lefolyású halálos ragály elkerülésére.
Járvány idején, végső kétségbeesésben, mindent megpróbáltak az emberek a végzetes csapástól való megmenekülés érdekében. Egy 1781-ben megjelent természetjogszakkönyv általam ismert példányának névtelen tulajdonosa a kötet első és hátsó szennylapjára feljegyezte a védekezés két eszközét: a könyv elejére egy hosszú verses imádságot, a végére pedig két receptet. A bejegyzéseknek persze semmi közük sincs Filó János esztergomi kanonok jogfilozófiai értekezéséhez. A hajdani tulajdonos, akinek nevét a későbbi possessorok olvashatatlanná tették, csak a rendelkezésre álló üres papírfelületet akarta felhasználni. A kötet elején található rímes, ütemhangsúlyos vers talán csak másolat, és lehet, hogy nem is teljesen ismeretlen, hiszen régi nyomtatott imakönyvekben számtalan döghalál elleni imát találhatunk.
A mi kézzel készített bejegyzésünkben Szűz Mária közbenjárását kéri az imádkozó a veszedelem elhárítására és a csapás békességes elviselésére: „Dög halál ellen. Enek. Az egeknek szép tsillaga / melly az Úr Jesust szoptatta / A Dög halált ki gyomlálta / kit Ádám Atyánk be’ hoza // Azon tsillag oltalmazzon, / Dög halál nékünk ne Ártson / Az Úr Jesust kérje azon / hogy egésségbe meg tartson. // … Értünk Szűz Anyánk Maria / esedezzél Meny Országban. // Mérges fekély Hiveidet / Öldökli tisztelöidet / Vesd ezekre szent szemedet / Vigasztald mind tieidet. // Világ sebe orvoslója / Légy most néped gyógyítója / Szörnyű halál meg rontója / kérésünk meg halgatója // Tiszteletre Szűz méltó vagy / Segíthetsz mert hatalmad nagy / Béke türésre erött adgy / ezen inségben el ne hagy / Mit az Emberi segitség / meg nem gyogyithat tehetség / Erre benned van erösség / segély hát Óh Nagy Kegyesség.”
A kötet végén pedig a recept olvasható: „28 Aug 1831. Magam has menés meg állito receptje…” Majd a következő lapon: „Dirchler Úr praescriptiója az Cholera Utolsó gradussaba Nagy Kati aratú lyán szolgallómnak. 27 Aug 1831… Herbate fodor menta szék fü tzitrom fű.”
Tehát semmi kétség: a döghalál ezúttal is kolerát jelent. A betegség egyik tünete a heves hasmenés. Maga készítette receptjével nyilván ez ellen akart védekezni a hajdani tulajdonos 1831-ben. Végzetes esztendő volt: országszerte számtalan áldozatot szedett a kolera. A súlyos zavargásokat eredményező fertőzés idején, felállított kordonok között, fellázadt parasztság és katonák összecsapásai mellett vetette papírra az imát és a gyógymódot a megbetegedett szolgálója miatt aggódó egykori könyvtulajdonos.