Intelligensközlekedési rendszerek

A fejlett közlekedésirányítási és navigációs rendszerek biztonságosabbá tehetik a közlekedést, csökkenthetik az utazási időt, s egyben emelhetik a hálózatok áteresztőképességét.

Óhatatlanul kikényszeríti az intelligens közlekedési rendszerek széles körű alkalmazását az egyre növekvő forgalom Európában, hiszen ezek nélkül össze is omolhat egy-egy forgalmas régió közlekedése. A közlekedési szektorban leginkább a korszerű helymeghatározó és navigációs, tájékoztatási, illetve forgalomirányítási rendszereket használják. Az eddigi tapasztalatok szerint ezek együttes és hatékony alkalmazásával akár húsz százalékkal csökkenhet az utazási idő, öt-tíz százalékkal növekedhet a hálózatok áteresztőképessége, s nem utolsósorban tíz-tizenöt százalékkal javulhat a közlekedés biztonsága. A Trans Európai Hálózat (TEN) fejlesztéséhez 2001 és 2006 között nyolcszázmillió eurót költhetnek a tagországok az információs, adatgyűjtő és forgalomirányító rendszerekre. A beruházások közül kiemelt szerepe lesz a Galileo néven ismertté vált műholdas rádiónavigációs projekt kiépítésének. Az Európa Tanács által meghatározott irányelvek szerint a nagyobb városok ötven százalékát a közlekedést elősegítő információs eszközökkel, a legforgalmasabb autópályákat forgalomirányítási, valamint baleset- és torlódásészlelő rendszerekkel kell ellátni. Kiemelt szerepet szánnak a vonatok közötti mobil kommunikációnak, illetve az egységes európai légiirányítás korszerűsítésének.
Az autópályákon az egységes elektronikus útdíjfizető rendszerek kiépítése ígérkezik a következő évek legnagyobb feladatának, az EU-ról ugyanis e tekintetben elmondható, hogy annyi rendszer, ahány ország. A különböző útdíjfizetési módok egyrészt költségesek, másrészt az utazók számára rendkívül kényelmetlenek, és sok helyütt lassítják a közlekedést. Az egységes útdíjfizetési rendszer kiépítése technikailag nehézkes, az érintett országok nehezen mondanak le korábban kiépített rendszerükről. Komoly gondot okoz e tekintetben, hogy a sűrű autópálya-hálózattal rendelkező délnyugat-európai országok korábban kiépítették a kapus rendszereiket, amelyek használattal arányos díjfizetést tesznek lehetővé, ezek felszámolása, illetve az új rendszerre való átállás viszont horribilis összegekbe kerülne. Problémát okoz, hogy ezekben az országokban az autópályák nagy részét magán-, illetve koncessziós társaságok üzemeltetik. Kelet-Közép-Európa államaiban, így hazánkban is matricával lehet közlekedni, míg egyes államokban csak a tehergépjárművel közlekedők fizetnek díjat. Az egységes európai törekvések szerint az elektronikus útdíjfizetési rendszerben megállás nélkül lehetne áthaladni az ellenőrző pontokon, miközben a díjat egy, az e célra feltöltött kártyáról vagy egyenesen a bankkártyákról vonnák le az üzemeltetők.
A vasúti hálózaton is egységesítenék az irányítási és adatkommunikációs rendszereket. Több európai államban, így hazánkban is kiépítették kísérleti jelleggel az egységes vonatbefolyásoló rendszert. E rendszer fő rendeltetése, hogy nyomon kövesse a szerelvények közlekedését, és biztosítsa a minimális követési távolságot a vonatok között.