Ismét változik a Sulinet Expressz

Kétéves a Sulinet Expressz program. A korosodás persze nem feltétlenül jár együtt a minőség javulásával, így a Sulinet hurcolja magával kezdeti gyermekbetegségeit, sőt, a program az Oktatási Minisztérium (OM) vezetőinek köszönhetően július 1-jétől újabb hiányosságokkal bővül.
Ha röviden összegezni akarjuk a Sulinet Expressz első évét, akkor azt mondhatjuk, hogy a minisztérium szempontjából sikeres volt a program, hiszen sokan részt vettek benne, így hatalmas számokkal, százezres létszámmal és milliárdos összegekkel lehet dobálózni. Ha viszont állampolgári szempontból tanulmányozzuk a számítástechnikai eszközök államilag támogatott vásárlását, akkor kijelenthetjük, hogy a Sulinetnek köszönhetően immár minden második rá nem szoruló polgártársunk digitális fényképezőgéppel rendelkezik, továbbá számítógép-mániás ifjak seregei cserélhették processzoraikat kettővel magasabb kategóriájúra. A digitális fényképezőgép volt ugyanis a Sulinet Expressz program legnépszerűbb cikke: az adókedvezménnyel vásárolható termékekre tavaly év végéig összesen 22 milliárd forintot költöttek a vásárlók, s az összeg több mint ötödéből digitális fotómasinákat vettek. (Ami azért történhetett, mert teljességgel érthetetlen okból, a program megalkotói a sulinetes termékek egy részét digitális tananyagok segédeszköze kategóriába sorolták, s ide tartozott a digitális fényképezőgép is.) A digitális fényképezés államilag támogatott forradalmának azonban vége, s a korábbi változásokkal együtt immár sem modern fényképezőt, sem szünetmentes áramforrásokat vagy hangeszköznek minősített termékeket nem vásárolhatunk adókedvezmény igénybevételével.
A jelentősebb változások azonban nem az árucikkek körét, hanem a finanszírozási és adókedvezményre jogosító feltételeket érintik, mivel július 1-jétől jelentősen módosul a Sulinet Expressz kedvezményezettjeinek köre és az igénybevétel lehetősége is: már nem csak a tanintézményekben tanuló fiatalok és szüleik, illetve a pedagógusok részesülhetnek a program nyújtotta kedvezményből, ugyanakkor a vásárláshoz a jövő hónap elejétől önerőre is szükség lesz.
A lényeg tehát, hogy július 1-jétől mindenki igénybe vehetik a Sulinet-kedvezményt, akinek éves jövedelme nem éri el a 3,4 millió forintot. Az adó-visszatérítéssel támogatott számítástechnikai termékekről azonban azoknak sem kell lemondaniuk, akik havi 283 ezer forintnál többet keresnek, mivel az adókedvezmény négymillió forintos éves jövedelemig sávosan csökken. Négymilliós éves jövedelem fölött viszont már nem jár kedvezmény.
Fontos, hogy az adó-visszatérítés a jövőben csak a vásárolt termék árának fele után vehető igénybe. Július 1-je után tehát már 120 ezer forintért kell számítástechnikai terméket vásárolnunk, méghozzá ötven százalékos önrészt vállalva, hogy a maximális, 60 ezer forintos adó-visszatérítésre igényt tarthassunk.
A kereskedők szerint a változások miatt bizonyosan megcsappan majd a Sulinet népszerűsége, így a program forgalma meg sem fogja közelíteni a tavalyi mértéket. 2003-ban egyébként közel 200 ezer család vásárolt sulinetes számítástechnikai eszközöket. A beszerzések kisebb része volt az új számítógép (mintegy 60 ezer PC), a többség ugyanis inkább fejlesztette már meglévő gépét. Vagyis az oktatási tárca által meghatározott cél, az informatikai társadalom alapjainak lefektetése nem valósult meg.
De nem is ez a Sulinet Expressz fő problémája. Még tavaly nyáron jelentették ki az OM illetékesei, hogy a Sulinet a legolcsóbb, ezért az a kereskedő, aki a kedvezményes számítógép vásárlásra jogosító programénál alacsonyabb árakkal jelentkezik, minimum a szürkegazdaság szekértolója. A kereskedők természetesen azonnal jelezték, hogy ennél azért árnyaltabbnak látják a helyzetet, mert véleményük szerint a Sulinet-programnak igen is vannak olyan elemei, amelyek miatt a konstrukción belüli és kívüli személyi számítógépek és egyéb eszközök, alkatrészek árai között különbség alakulhat ki. Egyikük a következőt nyilatkozta: „Cégünk több termékből is jelentős forgalmat bonyolít, így ezekhez az alkatrészekhez, a nagykereskedelmihez közeli áron juthatunk hozzá. Ugyanez az alkatrész a Sulineten belül a nagykereskedőtől nem közvetlenül hozzánk, hanem egy, a konfigurációkat összeállító gyártóhoz érkezik, tehát máris bekerül a rendszerbe egy plusz árrés. A gyártó ezek után a kész gépet továbbadja a pályázaton nyertes valamelyik konzorciumnak, s egyúttal értelemszerűen ráteszi az árra a saját árrését. A nyertes konzorcium pedig egy újabb árrést érvényesítve leszállítja nekünk a PC-t, amire aztán mi is rátesszük az Oktatási Minisztérium által meghatározott hasznunkat. Nos, ilyen egyszerűen válik drágábbá egy sulinetes számítógép. És szó nincs feketegazdaságról.”
E téren semmiféle fejlődés sem történt az elmúlt egy esztendőben, vagyis továbbra is a Sulinet agyonbonyolított rendszere teszi lehetetlenné a valóságos versenyt. A Sulinet Expressz először is nem kezeli rugalmasan az árakat, ezért a cégek rátartást hagynak az áraknál, hogy így biztosítsák magukat a forint árfolyamkockázataival szemben. Másodszor az OM néhány nagykereskedőhöz csoportosítja a cégeket. Egy kiskereskedőnek tehát hiába van bejáratott legális beszerzési helye, ahol esetenként a nagykereskedelmihez közeli áron tud vásárolni, mert a programon belül kizárólag a kijelölt konzorciumokkal üzletelhet. Harmadszor a lassú modellváltás miatt a szokásosnál nagyobb készleteket kell a cégeknek felhalmozniuk, s ez további, a vásárlókra terhelendő költséget eredményez. Ráadásul a nagyobb készletek miatt nem tudják követni a piaci árváltozásokat – ami a számítástechnikában szinte majd minden esetben csökkenést jelent –, ezért a sulinetes termékek relatíve folyamatosan drágulnak a piaci árakhoz képest.
A program legegyedibb sajátossága mégis az, hogy ha mai formájában 1998– 2002 között valósul meg, akkor az SZDSZ ellenzéki pozícióból bizonyosan rasszistának, esetleg finomabban megfogalmazva a kivételezettek lehetőségének titulálta volna. Az adó-visszatérítésen alapuló Sulinet ugyanis leginkább a középrétegeket támogatja, hiszen a programból a jövedelemmel nem rendelkező, és az eltörölt jövedelemadójú minimálbéresek a kezdetektől kimaradnak. S a leginkább rászorult rétegek most, az 50 százalékos önrész bevezetésével végképp elesnek az olcsó számítógép vásárlásának lehetőségétől.
Magyar Bálint erről így nyilatkozott a Magyar Hírlapban: „A Sulinet Expressz nem klasszikus szociális juttatás. Ezzel az esélyegyenlőség sem csorbul, a szegény rétegek ugyanis az iskolákban, a művelődési házakban, a teleházakban és az utcai e-pontokon hozzáférhetnek a világhálóhoz. A technológia fejlődésével így az információhoz való hozzáférés alanyi joggá válik.”
A miniszter természetesen lódít, hiszen az információs társadalmak történetében még soha senki nem sajátította el a számítógép kezelésének alapjait egy nyilvános e-pont terminálján matatva. Mint ahogy a teleházas, művelődési központos verzió (már amelyik kisebb településen akad egyáltalán ilyen lehetőség) sem jelent valódi megoldást a Sulinetből kimaradó legszegényebb rétegek számára, hiszen az információs társadalom kihívásai ma már napi huszonnégy órában rendelkezésre álló internetelérést feltételeznek. Igaz, ehhez nemcsak esélyegyenlőséget hangoztató miniszter, hanem saját számítógép is szükséges.