Kampány ellen nincs orvosság

Mikor ezt írom, a gyógyszerfronton minden képlékenynek látszik. Lehet, hogy rövidesen megállapodás születik a július elsejétől érvényes árakról, a kormány azonban eddig mintha nem a homály eloszlatásában lett volna érdekelt. Az érintetteknek a kampány hajrájában kellene megoldást találniuk a szinte mindenkit érintő, de csak kevesek által átlátott ügyben. Gyanítom azonban, hogy a több hónapja tartó huzavona a kezdetektől összefügg a vasárnapi voksolással.

Az év elején csodálkozott rá a kormány, hogy aggasztó mértékben elszaladtak a gyógyszerárak. Ettől még a miniszterek, pártvezetők nyugodtan aludtak volna, de átlátták, hogy a megméretés előtt a gyógyszerár veszélyes fegyver lehet az ellenzék kezében. Az aggasztó jelenség nem valamiféle sorscsapás következménye volt. Azt csak kisebb részben generálta a január elsején belépő ötszázalékos uniós áfa, a fő ok a támogatások csökkentése. Egyes nem támogatott orvosságoknál persze a gyártók sem fogták vissza magukat az ár megállapításakor. Tény azonban, hogy elsősorban a kormány saját hatáskörben hozott döntései vezettek az MSZP számára komoly politikai kockázatot rejtő helyzethez.
A kabinet azt hitte, meglelte a gyógyírt: április elsejétől hat hónapra, 15 százalékkal csökkentett szinten, befagyasztotta a medicinák árát. Emiatt prüszköltek ugyan a gyártók, a kereskedők és a gyógyszerészek, de a piacgazdaság dogmáit másokon rendre számon kérő Medgyessyék eljátszhatták a szegény betegek érdekében beavatkozó néptribun választás előtt különösen hálás szerepét. Itt érdemes megjegyezni, hogy a példátlan mértékben alultervezett idei gyógyszerkassza drámai ütemű apadását ezzel sem sikerült megfékezni. Május 25-én aztán robbant a bomba: az Alkotmánybíróság megsemmisítette az árakat befagyasztó kormányrendeletet. A bírák kegyesek voltak a koalícióhoz, és június 30-ig időt adtak a megoldás kimunkálására. Ha ez nem sikerülne, viszszaállnának a régi, magasabb térítési díjak, sőt szakértők szerint július elsejétől az egekbe szökhetnek a gyógyszerárak. Közben ismét a kampánykényszer diktálta az eseményeket: az MSZP a választás hetére trombitálta össze a parlamentet, hogy a kormányoldal demonstrálhassa, lázasan dolgozik a betegek javáért. A tárgyalt képviselői indítvány kilenc hónapra adna lehetőséget az árbefagyasztásra, a végszavazást a tervek szerint jövő hétfőn tartják. A szocialista látványpolitizálást azonban megfejelte a Fidesz javaslata: még az uniós választás előtt határozzon a Ház. A kormánynak nincs meggyőző érve, miért kell várni a döntéssel, ami azt a gyanút erősíti, hogy csupán kampánycélú színjáték a „népbarát” javaslat. Ráadásul időközben kiderült, hogy létezik egy megállapodástervezet, amely szerint a visszaállított árú támogatott szereknél nem a patikákban vásárló lakosságra, hanem a gyártókra és a társadalombiztosításra (adófizetők) terhelnék a többletkiadásokat. Ez tulajdonképpen kiváltaná a még el sem fogadott törvénymódosítást.
Amennyiben mégis lesz törvény, ismét Mádl Ferencet állítja kínos döntés elé a koalíció: ha nem írja alá a jogszabályt, miközben esetleg nincs megállapodás, a kormányfő emberei őt teszik majd felelőssé az árak elszabadulásáért; ha aláírja, ám azt később az Alkotmánybíróság megsemmisíti, a jogtudós elnök tekintélyén esik csorba. A kormány állítja: a javaslat nem alkotmánysértő. Rosszat sejtek.