Spanyolország déli végeinél készített műholdas felvételek elemzése után arra a következtetésre jutottak német kutatók, hogy a Krisztus előtt negyedik században élő Platón írásaiból megismert, tízezer évvel ezelőtt létezett Atlantisz szigetét találták meg.
A brit Antiquity című lap szerint a Wuppertal Egyetem szakemberei a Marisma de Hinojos lápvidékről készített fényképeken két négyszög alakú képződményt és egy ezek körül futó koncentrikus kör maradványait azonosították a sárban. A kutatók vezetője, Rainer Kühne úgy véli, hogy a két struktúra Atlantisz Ezüst-, illetve Aranytemploma lehetett, előbbit a tenger istene, Poszeidón, utóbbit pedig Poszeidón és szerelme, Kleitó tiszteletére emelték – ahogyan az Platón Kriatasz című dialógusában olvasható. Az ókori szerző azt írja, hogy Atlantisz szigete öt stadion (925 méter) átmérőjű volt: a szárazföld körül több koncentrikus kör futott, némelyikben víz, másokban pedig föld volt. A fotókon jól kivehető egy koncentrikus kör, ám a spanyol partoknál lévő együttes nagyobb, mint amekkorát a görög filozófus említ. Ennek Kühne szerint egyszerű a magyarázata: vagy a szerző becsült rosszul, vagy az utókor tartja a valósnál kisebbeknek az ókori stadionokat.
A legenda. A Platóntól ismert legenda szerint Atlantisz körülbelül 9000 évvel Szolón (Kr. e. kb. 640– 559) előtt hatalmas királyság volt fejlett civilizációval, ám amikor mohó és agresszív birodalommá vált, az istenek parancsára elöntötte a tenger.
