„De mi az előrébb való – teszi fel a kérdést Jankovics Marcell. – Nemde az, ami összeköt, és nem az, ami elválaszt.” Csodálkozhatnánk-e, ha a felvetés aktuálpolitikai értelmezést kapna? Hasonló kijelentések naponta hagyják el politikusaink ajkát. Csakhogy a jeles filmrendező most sem politikai beszédgyűjteményt tett le az olvasó asztalára, hanem tőle már megszokott és elvárt színvonalú kultúrtörténeti munkát, amelynek tárgya a csodaszarvasmítosz. Jankovics a magyar történetírás és -mondás leghíresebb szimbólumállatát követi. Nyomozó munkája nyolc évezredet ölel át.
A millenniumra elkészült Ének a csodaszarvasról című animációs film után már született egy képeskönyv, igazi, karácsonyfa alá való gyermekajándék. Jankovics azonban csak egyik szándéka szerint szeretett volna pusztán mesét mondani, a másik szándék már a kultúrtörténészé volt, aki évtizedek óta kutatja a magyar mitológia szimbolikáját, eközben számtalan régészeti ismeretet gyűjtött, és szintetizáló agya mindebből megalkotta a magyar mondavilág másfajta tablóját. Mert bár a harmadik évezredben járunk, eredetmondáinkat apró darabokra boncolták a történészek, nyelvtörténészek, régészek, vagyis úgy tűnhetne, hogy a tudomány már megnyugtató választ adott minden kérdésünkre, mindig jönnek majd, akik másként rakják össze a mozaikokat. Hogy kinek van igaza, soha nem tudjuk eldönteni. Hogy kinek hiszünk, ez a mi hatáskörünk.
Nyolcezer év történetét könnyű kézzel igazgatja Jankovics Marcell. Mert művész, mert a kultúrtörténet hű kutatója, s mert múltunkra büszke magyar. Tehetséggel és nagyszerű stílusban teszi elénk a csodaszarvas-legendát, kultúrtörténeti munkásságának újabb darabját.
(Jankovics Marcell: A szarvas könyve. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2004. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
Rendhagyó árverés – melltartók és bugyik milliós tételben a NAV kínálatában
