Választás helyett szavazás

Most sem sikerült magyar polgármestert választani Marosvásárhelyen, de a kolozsváriak megszabadultak Funartól – summázhatjuk a vasárnapi romániai helyhatósági választások eredményét.

Az RMDSZ sikerről beszél, de a kolozsvári eredmény elsősorban a román szavazók politikai józanodásának köszönhető, a marosvásárhelyi kudarc mögött pedig ott lapul a tény, hogy az RMDSZ jelöltje közel tíz százalékkal kevesebbet kapott annál, mint amekkora a magyarok részaránya a városban. A vásárhelyiek nem felejtették el ugyanis, hogy a polgármesterségre aspiráló Kelemen Attila nemrég a román nemzeti ünnepen együtt koccintott a román és a magyar kormányfőkkel a budapesti Kempinski luxusszállóban, Erdély elcsatolására emlékezve. A tulipán újra megbukott Székelyudvarhelyen is (a független színekben indulni kényszerülő Szász Jenő harmadszor nyert az RMDSZ-szel szemben), és a legtöbb településen azért tudtak győzni, mert a romániai magyaroknak még mindig nem járt ki az, ami a román többségnek már a rendszerváltás óta természetes: a választás szabadsága.
Országosan közel tizennyolcmillió szavazó ugyan negyvenöt párt és kisebbségi szervezet több mint négyszázezer jelöltjéből választhatott, ám magyar szervezet egyetlenegy indulhatott el a polgármesteri székekért, a városi és megyei önkormányzatok tanácsosi helyeiért folytatott küzdelemben: az RMDSZ. Azokon a településeken, ahol többségben él a magyarság, ez a helyzet sok választót az egypártrendszerre emlékeztetett, hiszen a legtöbb esetben néhány RMDSZ-alkalmazotton és baráti körükön múlik, kit jelölnek a különféle tisztségekre. Másnak kevés esélye van a babérra, a román választói törvény ugyanis a már hatalmon lévőket védi: új szervezet csak értelmetlenül szigorú és antidemokratikus procedúra teljesítése után indulhat, a független jelöltek pedig sokkal több szavazatot kell összegyűjtsenek, mint (párt-) listán induló társaik.
Az RMDSZ az elmúlt időszakban nagyon sokat tett saját monopolhelyzete bebetonozására. A Magyar Polgári Szövetség hiába gyűjtött össze ötvennégyezer tagot, az RMDSZ által is megszavazott választási törvényre – és egy jogtalanul meghozott kései kormánydöntésre hivatkozva – nem indulhatott a helyhatósági választásokon. Később – szintén RMDSZ-nyomásra – a kényszerű megoldásként kitalált német fórumos listákat is kizárták, így a szövetségből kiábrándult magyarok vagy román pártok színeiben, vagy függetlenként kellett induljanak, ha éppen nem óvták meg őket. Az RMDSZ egyedül maradt ugyan a politikai porondon, de ezzel sok helyen saját szavazóbázisát, a magyarokat is elriasztotta a szavazóurnáktól, ennek köszönhető a Székelyföldön tapasztalt rendkívül alacsony részvétel. Szerencsére – bölcs előrelátással – a kormánypártok időben eltörölték a részvételi küszöböt.
A választás szabadsága pedig jót tett volna a romániai magyar közéletnek. Az egészséges versenyhelyzet ugyanis nem csak a gazdaságnak jó, a politikai életben – ha van választék – egyrészt jobb teljesítményre sarkallja a feleket, másrészt aktivizálja az egy pártból (jelesül az RMDSZ-ből) kiábrándultakat is, azokat, akik különben nem mennének el voksolni.
A vasárnapi eredmények azt jelzik, hogy a romániai magyarság körében tapasztalható csalódottságnak és kiábrándultságnak köszönhetően megtörténhet: ősszel az RMDSZ-re szavazók aránya nem éri el az öt százalékot és a szervezet nem jut be a parlamentbe.