Koszovó, a Balkán kulcsa

Egységes, a Nyugat-Balkán területi és etnikai problémáinak megoldását célzó koncepció mielőbbi kidolgozását sürgeti a Német Szociáldemokrata Párt alsóházi frakciójának elnökhelyettese.
Gernot Erler a Berliner Zeitung tegnapi számában annak a nézetének adott hangot, hogy értelmetlen dolog egymástól elkülönítve kezelni Koszovó, Bosznia és Montenegró kérdését. Érdemi előrelépés sehol sem mutatkozik, sőt az a rettegés, amelyet a Nyugat érez az egyes régiók státusának végleges meghatározásától, bénítóan hat. Ha például Montenegró végleg kiválna a Szerbiával alkotott államközösségből, úgy az albán lakosság még erőteljesebben követelné Koszovó függetlenné válását. Ennek nyomán Belgrád várhatóan igényt támasztana a boszniai Szerb Köztársaság fölötti ellenőrzésre. Ezeket a kérdéseket egy „nagy nemzetközi Balkán-konferencián” lehetne megvitatni – fogalmazott a szociáldemokrata politikus. A nemzetközi közösség jelenlegi felfogása szerint külön kell kezelni Bosznia-Hercegovina és Koszovó problematikáját. A német ellenzék is fordulatot sürget a Nyugat koszovói politikájában. „Fel kell tenni a kérdést, vajon helytálló-e az »előbb jogállam, azután státus« elv” – jelentette ki a lapban a CDU/CSU-frakció biztonságpolitikai szóvivője. Christian Schmidt ezzel arra a felfogásra célzott, amelynek értelmében Koszovóban előbb jogállami viszonyokat és biztonságos életkörülményeket kell teremteni, s csak ezután lehet majd dönteni a tartomány hovatartozásáról.
A legkeményebb dió kétségkívül Koszovó. Mutatja ezt, hogy hiába állomásozik itt öt éve a meghatározó nyugati nemzetek katonáiból verbuvált KFOR, a márciusban kirobbant véres zavargások idején éppoly tehetetlen – ha úgy tetszik, passzív – szemlélője volt az albán szélsőségesek tombolásának, mint a holland SFOR-katonák 11 évvel ezelőtt a srebrenicai mészárlásnak Boszniában. A feladat nehézségét jól példázza az is, hogy öt éven belül immár az ötödik diplomata tölti be a helyi ENSZ-közigazgatás (UNMIK) vezetőjének a posztját. A dán Soren Jessen-Petersent mind az albán, mind a szerb politika alig leplezett kárörömmel fogadta. Az újságok nem győztek rámutatni, hogy elődje, a finn Harri Holkeri működése alatt több új probléma keletkezett, mint ahányat sikerült rendezni. Tény, hogy öt évvel a szerb hadsereg távozása és az ENSZ-közigazgatás megvalósítása után sem rajzolódik ki megoldás a névleg továbbra is Szerbiához tartozó tartomány sorsára vonatkozólag.