Kötelez a hagyomány

Konfettieső, transzparensek tömege a jelölt nevével, az európai fülnek rendkívül banális beszédek – noha a világ nagyot fordult, az amerikai demokrácia díszletei nem változtak, és ezt a tegnap zárult bostoni demokrata pártkongresszus is alátámasztotta.

Ha egy pillantást vetünk a 60-as, 70-es évek szemcsés, de élénk színű filmhíradóira, máris látható a kísérteties hasonlóság a napokban zajló rendezvényekkel. A tragikus sorsú Kennedyek, aztán Carter is így indultak csatába, hogy elhódítsák a posztot a republikánus elnöktől, vagy egyszerűen csak legyőzzék a másik oldal jelöltjét.
A demokraták történelme ennél persze jóval messzebbre nyúlik vissza, hiszen a pártot még Thomas Jefferson alapította 1792-ben az elitet tömörítő Federalista Párt ellenében. 1798-ban a mozgalom a „mindennapi emberek pártja” lett, és ez a régi szlogen mind a mai napig a szociális érzékenységgel kapcsolatos elvárások terhét rója rá. Jefferson 1800-ban az első demokrata elnök lett, és a megzabolázhatatlan fejlődést eredményező nyugati expanzió alapjait is megvetette. Az első világháború idején Woodrow Wilson vezette az Egyesült Államokat, akinek a neve a békeszerződésekkel szembeni fenntartásai miatt a magyar tudatba is bevésődött.
A demokrata elnökök közül kiemelkedik Franklin Delano Roosevelt. 1932-ben hatalomra kerülve progresszív szociális és gazdaságpolitikájával igazolta, hogy miként lehet a világválságban reményt vesztett népet kirángatni a depreszszióból. Bár végigvezette a háborút, azt az atomfegyver bevetésével alelnöke, Harry S. Truman zárta le.
Sokan úgy vélik, hogy amikor Amerika republikánus elnököt választ, az eszére hallgat, amikor pedig demokratát, akkor a szívére. John F. Kennedy fiatalságával, modorával és lendületével, tragikus halálával kétségtelenül közelebb került a nép lelkéhez, mint korábban bárki. Pedig a tényeket nézve ellentmondásos politikus volt: útjára indította a vietnami intervenciót, de a holdprogramot is, amelyek jóval halála után megalázták, illetve piedesztálra emelték az országot.
A legutóbbi demokrata elnököt, Bill Clintont is a szerethetőbbek közé sorolta egyénisége, ám nőügyei és liberális politikája megalapozták az amerikaiak egyre élesedő megosztottságát, amellyel most éppen az ifjabb Busht vádolják a demokraták. Jelöltjük, John Kerry azonban egyelőre önmérsékletet tanúsított a jelenlegi elnök támadása terén, még megelégszik párttársai ez irányú aktivitásával.