Menetrend

Olyan volt, akár egy elszabadult, dühös vadállat, amikor kitör a ketrecéből: hirtelen feltűnt keleten a két távoli tanya között, és a levegő megtelt örvénylő rémülettel. A reggeli gyors! A madarak elhallgattak, a mozdony rikkantott egy rekedtet a bakterháznál, aztán már el is tűnt, csak a kesernyés füstszag maradt a nyomában.
A bakter vigyázzba állt házikója mellett, aztán kitörölte szeméből a felkavart port, és felhúzta a leeresztett sorompót. Kezdődött a nap. Amely mind egyforma volt és eseménytelen. Boriska, a felesége a gyors elrobogása után tette a tűzhelyre a kecsketejet, mert a bakter minden reggel tejeskávét ivott. Utána olykor még egy kis szalonnát is falatozott. Hagymával.
Aztán jöhetett a kerti munka. Majdnem egyholdnyi föld tartozott a bakterházhoz, ezen minden zöldségféle megtermett. Napszámba is eljártak a szomszéd gazdákhoz, itt megkeresték a baromfitartáshoz szükséges kukoricát. Boriska libát és kacsát tömött, bejárt a közeli város piacára, szorgalmas és leleményes volt, halk szavú, szófogadó és elégedett a sorsával.
Ingyen laktak, kaptak tüzelőt, a vasút fizette még a petróleumot is, meg szabadjegyük volt, ha netán utazni akarnának valamerre. De ők nem akartak, jól érezték magukat a magányos bakterházban. Parasztszülők gyermekei voltak, egy faluból valók, és életük legnagyobb szerencséjének tartották a bakterságot. Igaz, unalmas élete van egy bakternak, de biztos megélhetése.
Ez a mai nap csak annyiban különbözött a többitől, hogy az elsuhanó szerelvény kocsijának ablakából valamelyik utas kidobott egy régi képes hetilapot. A felkavart légörvényben úgy csapkolódott az újság a vonat nyomában, mint egy madár, ha szárnya törik.
A bakter felvette, aztán a hóna alá csapva bevitte Boriskának, a konyhába: „Valaki kidobta” – mondta, és letette a terítetlen asztalra. „Nyilván kiolvasta. Nézd csak, mennyi kép van benne!”
Boriska az ágyra dobta; majd jobban szemügyre veszi, beleolvas, ha végez a fontosabb házimunkával. Ki kellene már cserélni az almot a kacsatömőben, de vár rá a kertben is a sok dolog, nincs ideje újságot lapozgatni. Egyébként nem is szokott olvasni, egyedüli szórakozása és kikapcsolódása a rádiózás volt, az kötötte le minden figyelmét.
Azért miután a férje kiment a léckerítést megjavítani a tyúkól mellett, nem állhatta meg, hogy bele ne kukkantson az újságba. Aztán a kisszékre kuporodott, és olvasni kezdte. Milyen más világ az, amely hirtelen feltárult előtte! Egész testét elárasztotta a bizsergés, akár az áram. Este sokáig ébren hánykolódott, már az utolsó vonat is eldübörgött a bakterház előtt, amikor elnyomta az álom. Arról az új, megismert világról álmodozott, amelyről olvasott, amely megérintette, és hirtelen rabul ejtette.
A gondolat akkor ért meg benne a nagy elhatározásra, amikor a következő csütörtökön eladta a városka piacán a négy tömött libát. Úgy döntött, hogy nem megy többé vissza a bakter mellé. A szebb, szabadabb életet választja. Amelyről olvasott. Nem libatömésre és kertészkedésre született ő. Annál többet akart. Az egész életet. Az egész világot. Azt az ismeretlent.
Beállt egy nagy étteremben mosogatónak. Forintonként rakta össze a pénzét, gyűjtögetett divatos ruhákra, fodrászra. Vásárolt kölnit. Aztán szerelmes lett egy nála fiatalabb férfiba, aki fűt-fát ígért neki, és végül elszedte a pénzét, mindenéből kifosztotta, aztán eltűnt. A bakterné kezdte elölről, és amikor a második férfi is faképnél hagyta, rádöbbent, hogy ez talán mégsem az a világ, amelyre vágyik, és amely megmutatta neki hamis arcát. Mindez csupán hazugság. De akkor már késő volt visszatérni a régi életbe. Mert vannak olyan mélységek, ahonnan nem lehet visszatérni.
A bakter sem várta sokáig vissza, odavett egy szegény parasztlányt maga mellé, aki jó szívvel főzött és mosott rá, meg tömte a libákat, nevelte a baromfit. Közben múlt az idő, és arrafelé is megváltozott a világ. Gőzmozdony helyett villanymozdony húzta a szerelvényt. A sorompót is önműködőre korszerűsítették. Új menetrend szerint száguldoztak a vonatok. Mindennek van megszokott rendje a világon. Talán csak az ifjú és hiú vágyaktól felzaklatott női lelkeknek nincs még ma sem követendő menetrendjük.