(mire jó a légkondi…)

Én nem tudom, hogy amikor a nyájas olvasó elé kerülnek ezek a sorok, kánikula lesz-e éppen vagy zimankó. Ugyanis idén nem lehet előre látni az időjárás fordulatait. Persze a meteorológusok tudják a legjobban, hogy valójában sohasem lehet előre látni. Hátra igen, akár félmillió évvel, előre viszont egy nap is soknak tűnik.
Most már valamennyien biztosra vehetjük, hogy tavaly nagy szárazság és iszonyú hőség volt a nyárelőn és egész nyáron át. Csopaki szobámban számos rekordot mértem, egy alkalommal este nyolckor a hőmérő 37 fokot mutatott, ami ugyan Jordániában Pepsi-érzést kelt, emitt azonban nem embernek való. El is határoztam hát, hogy házunkba, amelynek szokása gyorsan felmelegedni, az idén már kora tavasszal beszereltetek egy légkondicionáló készüléket, mintegy ellensúlyozandó az üvegházhatást, amely esetleg májusban sem restelli a negyven fokot. Szándékom szerint jártam el. Április végén már egy hűtő-fűtő készülék várt rá, hogy dacoljon a trópusi hőséggel, s lehetővé tegye a házbeli tartózkodást, netán a labdarúgó Eb vagy a wimbledoni tenisztorna hőgutamentes megtekintését a tévén. Vártuk hát, hogy ránk törjön a hőség, mi pedig fittyet hányhassunk neki. Tavaly ugyanis némi nyugtalanság fogott el amiatt, hogy a művelt nyugaton ezrével hullanak az emberek a tartós kánikula következményeként. Igaz ugyan, hogy a meleg is, mint az influenza, az idősebb, szív- és érrendszeri betegségben szenvedők között szedte áldozatait. Ez bizonyos értelemben megnyugtató lehetett volna számomra, ha nem lennék élemedett korú, és nem estem át volna szívműtéten nyolc évvel ezelőtt. Az influenza ellen oltással védekezünk, a hőség ellen légkondicionálóval, gondoltam én. Fogalmam sem volt arról, hogy a készülék felszereltetésével egy szempillantás alatt véget vetek az üvegházhatásnak. Már a második naptól kezdve a fűtés módozatot volt szerencsém bekapcsolni, s némi megszakításokkal ez a metódus bizonyult helyesnek egész május során. Egy ritka alkalommal ugyan két teljes napig nem esett az eső, s nem fújt dermesztő szél, akkor a hőmérséklet a házban elérte a 27 fokot. Azonnal kipróbáltam a hűtést, két perc alatt sikerült a 22 fokos optimumot elérnem, másnap viszont már megint fűtenem kellett.
Azon tűnődöm, hogy ez a speciális időjárási mizéria kifejezetten nekem szól-e, vagy van valami általános mondandója is. Lehet, hogy egy új jégkorszak hajnalán szereztem be a légkondicionálót?
A hűvös, esős időjárás egyébként arra jó, hogy sok gaz nőjön a kertben, és némi susulyka. A susulyka mérges gomba, hallucinációt okoz. Natasa szereti. Nem tudom, van-e összefüggés a susulykaevés és aközött, hogy az előbb nagy plattyanással beleesett az egyébként a kótyagos sündisznók miatt madárhálóval lefedett jéghideg fürdőmedencébe.
A jelen pillanatban süt a nap, enyhe szél jár, mi ketten, a légkondicionáló meg én már-már reménykedünk, hogy előbb-utóbb kipróbálhatjuk magunkat.
Én a csapadék nélküli időt kihasználva lefestettem fehérre betonfestékkel a terasz lépcsőit és oldalát. A fehér mediterrán hatást kelt, a teraszunk frissen festve szinte görögös. Most a sok esőtől rátapadt hervadt rózsaszirmok miatt azonban úgy nézett ki, mint egy elavult lepratelep. Amikor megpróbáltam lesikálni, kiderült, hogy a szüntelen esőzés miatt a többéves festékrétegek beadták a kulcsot, a lépcső egyszerűen vedleni kezdett, fél centi vastag „bőr” jött le róla. Így aztán az egyébként kellemesnek ígérkező festegetésből kemény munka lett. Három órán át csúsztam-másztam négykézláb, míg sikerült elérnem a mediterrán hatást. Amikor az utolsó ecsetvonást megtettem, a lépcső fölé hajló rózsabokron csiripelni kezdett egy kedves kis veréb. De nemcsak csiripelt, hanem placcs, a hófehérség legközepébe.
Én eddig nem gyűlöltem a verebeket, most se fogom. De valahogy sejtem, mit érez Medgyessy Péter, aki felépítette a modern Magyarországot, majd jött a Fidesz, aztán placcs…
Hogy hány veréb után kell a lépcsőt újrafesteni, én nem tudom…