Ön Demszky Gábor első számú helyettese. Megállapíthatjuk, hogy az ő távollétében gyakorlatilag ön a főpolgármester?
– Természetesen nem így van. Az, hogy a főpolgármester fizikailag távol van, nem jelenti azt, hogy érdemben nincs jelen. Amikor itthon van, személyesen számolunk be neki arról, hogy mi történt, amikor távol van, állandó telefon- és
e-mail kapcsolatban vagyunk vele. A főpolgármester helyettesítése a tényleges jogi helyettesítését is jelentheti, de vannak olyan ügyek, amelyek kizárólag a főpolgármester kompetenciájába tartoznak. Távollétében technikailag én vezetem a főpolgármesteri kabinetet ugyan, ám ha vita van, az ügyet levesszük a napirendről, s megvárjuk vele Demszky Gábort.
– Így viszont beruházások késhetnek, bizonyos ügyek hátrányba kerülhetnek a főpolgármester gyakori távolléte miatt.
– Nem, mert a főpolgármesteri kabinet egy tanácsadó testület. Ha egy ügyben rendkívüli sürgősséggel kell dönteni, akkor a főpolgármester telefonon keresztül is megteheti ezt. Esetleg mondhatja, hogy ráér a kérdés, amíg visszajön, és megkísérli a konszenzus kialakítását. Arról nem is beszélve: eddig is voltak olyan ügyek, amelyekben nem született döntés annak ellenére, hogy Demszky Gábor személyesen is jelen volt. Ezekben az esetekben, további frakcióközi egyeztetésre lehetőséget adva, elhalasztotta az adott kérdést.
– Ön szerint a főpolgármester bírja majd a két pozícióval járó megterhelést, az utazásokat a Budapest–Strasbourg–Isztria háromszögben?
– Demszky Gábor strapabíró.
– Nem merült fel önökben, illetve az SZDSZ-en belül, hogy valamelyik posztjáról le kellene mondania?
– Ez nincs napirenden. Az EP-képviselőséget azért vállalta el, mert úgy vélte, fontos a városok, régiók nyomatékosabb képviselete az eddigieknél. Elsődleges feladatának tehát továbbra is a főpolgármesterséget tekinti.
– Demszky Gábor EP-képviselőként a költségvetési és gazdasági bizottság tagja lett. Ezt a munkáját is segíti majd?
– Nem. A főpolgármester, szerintem helyesen, két lovat próbál megülni, az viszont már nem megy, hogy az első helyen megjelölt helyettes is ugyanezt tegye. Ha általános jellegű kérdése van, természetesen válaszolok neki, de inkább szakértőket foglalkoztat majd.
– Nem tart attól, hogy a főpolgármester távollétében megszaporodnak a szocialistákkal való konfliktusai? Az ön személye már korábban is vitatéma volt az SZDSZ és az MSZP között, például 2002-ben ön miatt késett a koalíciós megállapodás elfogadása is.
– Ettől nem tartok, illetve nem nekem kell tartanom. Komoly ügyekben korábban is voltak már komoly konfliktusaim. Volt olyan, hogy előterjesztőként a költségvetést nem szavaztam meg, mert nem tartottam elfogadhatónak a többség által megszavazott módosító indítványokat. Köthető hozzám a hannoveri villamosokkal kapcsolatos vita, vagy említhetem az úgynevezett kábelügy kezelésében játszott szerepet is, amikor kényszerű keménységet játszottam. Számos más konfliktust is vállaltam. A főpolgármester azonban akkor mindig itthon volt.
– Ezek a problémák azonban felerősödhetnek.
– Ez az ügyektől és nem a főpolgármester jelenlététől függ. Ha azt tapasztalom, hogy rövid vagy középtávú pártérdekeket a város érdekei elé kívánnak helyezni, kemény összecsapás várható velem, akár jelen van Demszky Gábor, akár nincs.
– Demszky Gábor egyesek szerint 100 millió forintot érő horvátországi nyaralóját több újság is címlapon mutatta be. Ön szerint jó üzletet csinált a főpolgármester?
– Nem látok benne kivetnivalót.
– Ön részt vett azon az összejövetelen, partin, amelyre Demszky Gábor számos ismerősét meghívta?
– Nem vettem részt. Én általában nem szoktam ilyeneken részt venni.
– A liberális sajtóorgánumok is kifogásolták a főpolgármester azon kijelentését, hogy feleségével együtt bárkinek ad ingatlanügyekben tanácsokat. Cinizmusnak tartották a megjegyzést, s úgy vélték, hogy súrolja az arcátlanság határát.
– Tizenöt éve ismerem Demszky Gábort, és nagyjából ismerem a lakásügyeit. Gyakorlatilag lakás nélkül indult el a főpolgármesteri pályafutása. Emlékezetes, a közgyűlés pártkonszenzussal döntött arról, hogy főpolgármesteri rezidenciát vásárol a főváros. A döntés erről úgy szólt, hogy abban a pillanatban, ahogy a választások változást hoznak, az addigi főpolgármesternek nyolc napon belül ki kell költöznie abból. A felkínált lehetőséget nem fogadta el a főpolgármester, s többek között inkább családon belüli kölcsönökhöz folyamodott, a források a vagyonnyilatkozatában pontosan le vannak vezetve. Mindez nem kötelező, de ő ezt önként vállalta. Eleinte egy Október 6. utcai, rossz állapotú, de jó helyen lévő lakáshoz jutott hozzá. Ekkor következett be egy ingatlanpiaci boom, ami lehetővé tette, hogy Budakeszin megvásároljon egy fél házat egy nyeles telken, amely iszonyú rossz állapotban volt. Részben a saját keze munkájával, valamint barátaival, majd a megtakarításaiból felújították. Ott lakott az akkori feleségével, két gyerekkel. Ezután megint újrakezdte, egy 40 négyzetméteres budakeszi ingatlant vásárolt. A horvátországi nyaralójáról annyit: 1998 tájékán kezdett el komolyabban külföldön körülnézni. Gyakran találkozott a zágrábi főpolgármesterrel, aki meghívta őt a horvát főváros főpolgármesteri nyaralójába. Demszky Gábornak is nagyon megtetszett a környék. Akkor több ingatlanvásárlási lehetőséget is felajánlottak neki. Az ingatlanpiaci helyzet Isztrián még rendezetlen volt, s végül a kopár hegyoldalon találtak egy gyakorlatilag lakatlan épületféleséget.
– Az Európai Unió különböző alapjai mind utófinanszírozásosak. Ha igaz, hogy annyira rossz anyagi helyzetben van a főváros, hogyan lesz képes kigazdálkodni a beruházások költségeit?
– Ha a főváros például 100 milliárdos adósságállománnyal rendelkezik, és emellett van 30-35 milliárd forintnyi befektetése, akkor nem állnak elő napi likviditási problémák. Ettől még természetesen lehetünk rossz anyagi helyzetben, s a BKV néhány hónap alatt ugyanúgy padlóra küldheti a fővárost. A befektetésállományunkból tehát ki tudom pótolni a beruházásokhoz szükséges pénzt arra a rövid időre, amíg az EU-tól meg nem érkezik az elnyert támogatás. Az utófinanszírozásos pályázati rendszer csak annak az önkormányzatnak okoz problémát, amelyik nem tud gazdálkodni, ezért nem tud – vagy nem elfogadható feltételekkel – áthidaló kölcsönhöz jutni. Mi azonban aktív pénzügyi politikát folytatunk 1995 óta. Akkor egy komoly válságot kellett kezelnünk, napi likviditási problémák álltak elő, amelyek részben az expóval függtek össze. Akkor nem volt könnyű elfogadtatni ezt a fajta politikát, mert naivitásból, felkészületlenségből és politikai okokból féltek tőle.
– Mekkora most a főváros adósságállománya?
– Durván 100 milliárd forintnyi tartozásunk van. Azért nem tudok most pontos összeget mondani, mert például a Siemens-villamosok késedelmes szállítása miatt az eredetileg tervezettnél idén 15–20 milliárd forinttal kevesebb kölcsönt kell lehívnunk.
– A közeljövőben is terveznek hitelfelvételt a különböző beruházásokhoz?
– Természetesen. Minden benne van a hétéves fejlesztési tervben, amelyet félévente vizsgálunk felül. Én egyébként is elvi hibának tartom, ha a nagyberuházásokat nem hitelből finanszírozzuk. Egyrészt azért, hogy likviditási problémák miatt ne kelljen semmit elhalasztani, másrészt pedig azért, mert nem helyes adó vagy közműdíj formájában a ma élő generációkra hárítani az olyan fejlesztések költségét, amelyek hasznát majd más generációk fogják élvezni. A hitel az a technikai eszköz, amellyel elkerülhető a méltánytalan nemzedékek közötti keresztfinanszírozás.
– Pénzügyi szempontból mennyire rossz a 2004-es év? Volt már ennél roszszabb, amióta ön a pénzügyekért felelős főpolgármester-helyettes?
– Az 1995-ös nagyon nehéz év volt, akkor rendkívüli megszorításokra volt szükség. Amikor kemény eszközök alkalmazásával ugyan, de stabilizálódik a gazdálkodás, akkor hajlamosak a fegyelemből engedni, és ebből adódott a későbbi években néhány konfliktus is, de egészében véve végül sikerült elismerten jó gazdálkodást kialakítani. Ennek köszönhető, hogy a Budapesttel szemben az előző kormányzat alatt politikai okokból hozott rendkívüli mértékű, méltánytalan megszorítások ellenére talpon maradtunk, és e kedvezőtlen feltételek fennmaradása ellenére az idei évig kihúztuk. A 2004-es év annyiban nehezebb, hogy már az idei költségvetés készítésekor látszott: a 2005-ös büdzsét nem tudjuk anélkül megtervezni, hogy a BKV masszív állami támogatás nélkül is életben maradjon. A Budapesttel szembeni kormányzati politika érzékelhető módosulásával komoly esély van arra, hogy a BKV csődjét, ezzel a város nyilvánvaló ellehetetlenülését elkerüljük.
– A kormány nemrégiben azt ígérte: a 4-es metró második szakasza mellett a BKV-t és az útfelújításokat is támogatja. Ön bízik még az ígéretekben?
– A halálos ítéletét írja alá az a kormány, amely a jelen helyzetben nem támogatja a BKV-t. Soha senki nem tapasztalta még, hogy mit jelent az utazások zömét lebonyolító tömegközlekedés összeomlása egy világvárosban, márpedig most erről van szó. A főváros nem tudja elegendő pénzzel kisegíteni a BKV-t, a közlekedési vállalat pedig nem juthat hitelhez, ha sem a főváros, sem a kormány nem támogatja úgy, hogy látszódjon a hiteltörlesztés fedezete. A Pénzügyminisztériummal folytatott tárgyalásokon meg tudtuk győzni a tárca képviselőit, hogy valóban ennyire súlyos a helyzet, és nem a BKV irracionális működése, vagy a főváros gazdálkodási hiányosságai vezettek ide. Emellett az uniós kötelezettségek miatt sem kerülhető el a BKV anyagi szanálása – az említett ok miatt meghatározó állami részvétellel. Az új szabályozás szerint ugyanis egyetlen szolgáltató sem kötelezhető veszteséges működésre. Ebből az következik, hogy a 2005-ös évet – az adósságterhet leszámítva – már nullszaldósra kell kihozni, különben a BKV működése jogilag is ellehetetlenül.
– Jövőre mennyi pénzt kap a BKV az államtól?
– A pénzügyminiszter urat idézném, aki országosan 15–20 milliárd forintos nagyságrendben határozta meg a tömegközlekedés támogatását, de elhangzott már 25 milliárd forintról szóló nyilatkozat is. A szükséges forrás vizsgálata folyamatban van. A jelenlegi – az idei évben megjelent – rendszer jóval kisebb, de a korábbiakhoz képest áttörést jelentő állami hozzájárulást tartalmaz. Az elosztási elvet illetően még nem teljesen igazságos, mert nem a veszteség szerint, hanem teljesítményarányosan támogatják a közlekedési vállalatokat, tehát azok is kapnak a pénzből, amelyek nem veszteségesek. Az EU elvei is a veszteségfinanszírozást támogatják. Tehát ebben is változás lesz 2005-től.
– A Pénzügyminisztériummal folytatott tárgyalások során nem kerültek szóba a fővárost hátrányosan érintő szabályozások? Az illetékelvonásra és az adóerőképesség-számításra gondolunk.
– Beszéltünk erről is. Ha azonban a BKV-t valóban ekkora összeggel támogatja az állam, és belép az önkormányzati útfelújítások állami támogatása „az egy forinthoz egy forint” elv alapon, akkor az több mint egyenértékű az illetékszabályozás módosításával.
– Terveznek újabb közmű-privatizációt?
– Én nagyon szívesen tervezném, de nem látom a politikai kurázsit. Egyszerűen gyászosnak tartom azt, ahogyan az ellenzék a privatizációhoz viszonyul. Persze, nekik mindig jó politikai muníció, ha azt mondják: már megint külföldiek, vagy a magántőke kezére adtunk valamit, de itt nem csak erről van szó. Az ellenzék tömegbázisában olyan attitűd alakult ki a privatizációval szemben, amely akkor is ellenséges volt, amikor a Fidesz kormányon volt. Ez ráadásul nem esik messze az MSZP szavazóbázisának attitűdjétől sem. Politikailag tehát nem reális a privatizáció, holott például a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt.-é gazdaságilag indokolt lenne. Ma a magánosítástól elsősorban nem bevételt várunk, hanem a szolgáltatás minőségének javulását, a költségek, a lakossági díjak csökkentését.
– A jövő évi közműdíj-emelések mértékéről lehet már tudni valamit?
– Konkrétumokat még nem. Éppen az imént kaptam meg a távfűtési díj emelésére vonatkozó javaslatot, ezt szakértőkkel még ezen a héten áttekintjük. A vízdíj esetében biztosan az infláció körüli emelésre lehet számítani. A csatornadíj egészen más. Nagy beruházások folynak, újabbak, még nagyobbak kezdődnek, továbbá a környezetterhelési díjat is fizetni kell, s ezenkívül megnövekedett a csatornát sújtó áfateher is. Annyi biztos, hogy a csatornadíjat számottevő mértékben kell megemelni. A BKV-tarifákat várhatóan ismét két lépcsőben emeljük. Bár az állami támogatás várhatóan nagyarányú lesz, a BKV pénzügyi helyzetének rendbetételére nem lesz elég, tehát minden népszerűtlensége ellenére jelentős emelésre kell számítani itt is. Nem szabad becsapnunk sem magunkat, sem a terhet végső soron viselő polgárokat. A BKV messze kisebb költségekkel működik, mint a hasonló színvonalú szolgáltatást nyújtó cégek Nyugat-Európában. Ezeket a költségeket meg kell fizetni, hogy a szolgáltatás működjön, s a maihoz képest szükséges többletforrások vagy közvetlenül kerülnek a polgár zsebéből a szolgáltatóhoz, jegyár formájában, vagy közvetve, többletadóteher formájában. Aki azt mondja, hogy mindezt csak több „közpénzből” kellene megoldani, hogy „nem szabad a lakosságot terhelni”, annak vajmi kevés fogalma van a közpénzek eredetéről.
origo.hu
Meglepő fordulat a a Huszti ikrek ügyében, megszólalt a szakértő
