Valószínűleg soha többé nem lehet annyi vendéglátóst együtt látni, mint pénteken, a vám- és pénzügyőrség Rózsa utcai kirendeltségénél. Budapesti kocsmárosok, büfések, étteremtulajdonosok álltak a bejárat előtt kígyózó sorban iratcsomókat szorongatva, bebocsátásra várva. Ez volt az utolsó hivatali nap, amikor még hitelesíteni lehetett a vasárnaptól kötelezően vezetendő standlapokat. A szakmai találkozónak is beillő közös „ácsorgás” azonban nem volt rózsás hangulatú. Számosan morózusan hárították el érdeklődésünket, akik pedig beszéltek, azokból ömlött a panasz. Hamar kiderült, hogy a standtörvény tulajdonképpen csak az utolsó csepp a pohárban. A vendéglátósok többsége – főképp a kis- és közepes vállalkozások tulajdonosai – úgy érzik, száz bőrt akarnak lehúzni róluk, folyamatosan „nyakukon a kés”.
Szászné Kis Ágnes könyvelő, aki megbízásból intézi a hitelesítést, úgy véli: ez az újabb kötelezettség „katasztrófa” a vendéglősöknek, az ő megbízója sem tudja még, hogy hogyan bonyolítja majd a standolást, ki fog napi két órát „strigulázni”. Fel kell vennie egy adminisztrátort, de ezt kevesen tehetik meg – mondja ironikusan, hozzáfűzve, hogy ez az intézkedés elsősorban a „kicsiket” sújtja. Ahol van számítógépes rendszer, ott könnyebben megoldható az adminisztráció, de mit csinál az a vállalkozó, aki egyedül dolgozik? – veti fel. „Rohanunk a vesztünkbe” – öszszegzi álláspontját kérdésünkre egy középkorú férfi, akinek családi vendéglője van. Mint mondja, összeszedte a papírokat, elkezdi a standolást, meglátja hogyan megy majd. Reméli, hogy hamar véget ér ez a „cirkusz”. Kovács Géza, akinek büféje van, bizakodó: szerinte aki eddig rendesen csinálta a dolgokat, annak ezután sincs félnivalója. Úgy véli, annak a napi másfél-két óra túlmunkának, ami a standolással jár, bele kell férnie. Bár abban ő is osztja sokak véleményét, hogy a szeszhamisítás ellen ezzel a módszerrel nem lehet eredményeket elérni. – Ez csak arra jó, hogy „jobban ellenőrizzenek” minket – teszi hozzá.
– Megyünk vissza a kommunizmusba – mondja véleményét tudakoló kérdésemre egy másik sorban álló vendéglátós. – Éppen ezért nem nyilatkozom, nem mondom meg a nevemet, mert még bajom esne – hárítja el a további érdeklődést.
A pénzügyőrség épületétől pár háznyira egy élelmes kereskedőnél a vállalkozók megvehetik a szükséges nyomtatványokat, elintézhetik a fénymásolást. Ez bizony jelentős könnyebbség, hiszen amúgy is kétszer kell sorban állni a hatóságnál. A bejárat előtt tumultus. Az asszonyok itt bőbeszédűbbek, mint a pénzügyőrség előtt várakozó férfi kollégáik:
– Oda jutunk ezzel, hogy napi húsz órát kell majd dolgozni. Nekünk tulajdonosoknak ott kell lenni reggel meg este is. Az alkalmazott nem vállalja a felelősséget a standolásért, erre nem is lehet kötelezni. De mi van, ha el kell utaznom, vagy ha beteg az ember? Hogyan fogjuk fizikailag bírni hajnaltól éjfélig? – sorolja a kérdéseket Berki Gyuláné.
Egy fiatal vállalkozó, Szász Emese a szavába vágva mondja:
– Nekem két üzletem van, mi eddig is minden nap standoltunk. Nyugodt voltam, hogy rendben vagyunk. De a standfüzetet nem fogadják el, ezeket az íveket kell kitöltögetni. Ezek alapján viszont nem tudok elszámolni az alkalmazottakkal, mert az elszámolás nem pontos, csak üveg szerint megy, nincs ár, nincs nyitó készlet. Tehát arra kényszerülök, hogy minden este kétszer standoljak két üzletben: egyszer magamnak, egyszer meg a vámosoknak. Mi értelme van ennek? Ki bírja ezt? Így is napi 16 órát dolgozom… – magyarázza, miért forog a fejében, hogy beadja az ipart. Mint mondja, két gyermeket nevel, nem szeretné, ha a családi élete is rámenne az értelmetlen adminisztrációs kötelezettségekkel megterhelt munkájára. A lapunknak nyilatkozó vendéglátósok szerint a racionalitás nyomait sem lehet felfedezni a törvényben, hiszen mindenki tudja, aki valamit is konyít a szakmához, hogy a szeszhamisítás ellen így nem lehet fellépni:
– Annak idején behozták a borkönyvet. Vezette az ember, ahogy tudta, engem meg is bírságoltak 100 ezer forintra miatta, aztán az egészet eltörölték úgy, ahogy volt. Kérdezem én, a pénzem hol van? Mert azt nem adják vissza, akármilyen ostoba is a törvény. Ugyanez lesz most is: jönnek és bírságolnak, jól jön a pénz az államkasszába, aztán meg eltörlik ezt az egész standrendszert, mert a vak is látja, hogy életszerűtlen. Addig is kerestek valamit rajtunk. A bírság miatt be fognak zárni a kis üzletek, az alkalmazottak meg mehetnek az utcára. Megéri az államnak? – sommázza véleményét egy középkorú hölgy, akinek melegkonyhás étterme van.
A Stefánián lévő barátságos kiskocsma tulajdonosa is azt mondja: megbánta, hogy belevágott, és milliókat költött az üzletre, a kötelező uniós HACCP minőségbiztosítási rendszer kiépítésére. Ki kellett volna adni a helyiséget, és nem foglalkozni az egésszel tovább – magyarázza, mondván, tűrhetetlen az a kiszolgáltatottság, amiben a vendéglátósok élnek.
– Több mint tíz szerv ellenőrizhet minket. Jön az ÁNTSZ, az APEH, az állategészségügy, a munkaügyi felügyelőség, a vámosok, a fogyasztóvédelem, a tűzoltóság, az önkormányzat, a közterületesek, de még a szerzői jogvédők is: csak azért, hogy szólhasson a rádió és a tévé, több mint százezret fizetünk évente. Most behozták ezt a teljesen ésszerűtlen standolási kötelezettséget, ami a vendéglátósok további súlyos diszkriminációja – különbséget tesz vállalkozó és vállalkozó között. Teljesen értelmetlen, jogsértő, és olyan terheket ró a vállalkozókra, amelyek teljesíthetetlenek. Ha szoros elszámolás alá vonják a jövedéki termékeket, miért nem teszik ezt meg mindenütt, ahol ilyesmi van, mint például az élelmiszerboltokban? Tudja, az a szomorú, hogy ezek még mindig abban a hitben vannak, hogy a vendéglátósoknak a WC-jük is aranyból van, pedig azok az idők már réges-régen elmúltak. Egy kiskocsmából jó, ha egy négyfős család közepes szinten megél. Viszont a vendéglátósoknak kisebb az érdekérvényesítési képességük, nem tudnak blokád alá venni egy várost, mint a taxisok. Ezért aztán azt hiszik, velünk mindent lehet. Pedig ez nem jó taktika: a politikusok, pártok népszerűsége nagyrészt a kocsmaasztalok mellett formálódik, baráti beszélgetések során… Ezt nem ártana szem előtt tartani – mondja, hozzátéve azt is: Medgyessy Péter egyébként vállalkozóbarát kormányzást ígért. „Ha ez náluk a barátság, akkor el sem tudom képzelni, milyen lehet, mikor ellenségesek” – fogalmaz. Mint mondja, bármilyen tiltakozó akcióban szívesen részt venne.
A standolási törvény Cegléden is felkavarta a kedélyeket. Pénteken még jó néhány vállalkozó úgy tudta, pontos fajták szerinti nyilvántartást kell majd vezetni, ami a borkultúra népszerűsítését vállaló üzleteket állította volna megoldhatatlan kihívás elé. Vasárnap már az a hír járta, hogy űrtartalom szerint kell vezetni a nyilvántartást: tehát például minden hétdecis bort össze lehet vonni, és nem kell szállítólevélszám, sem a szállító megnevezése. Ennek ellentmond a vám- és pénzügyőrség hivatalos közleménye, amelyben az szerepel, a beszerzett mennyiséget haladéktalanul be kell vezetni a nyilvántartásba, és fel kell tüntetni a szállítót és a telephelyet is. Mindenesetre volt olyan vállalkozó, aki a harmadik fajta nyomtatványt szerezte be reggelre, abban a hiszemben, hogy az biztos jó lesz… A törvény ugyanis nem ír elő kötelező formát, csak az adatok körét szabályozza. Így aztán mindenki úgy okoskodik, értelmezi a szabályt, ahogy tudja.
Az egyik népszerű helyi étterem tulajdonosa – ahogy mondta – elkezdi ugyan a standolást, a maga feje szerint, de reméli, hogy gyorsan vége lesz. Mint mondta, nem azt kellene vizslatni, hogy mennyi a napi fogyás, hanem azt, hogy vett-e hamis bort, és persze azt, hogy kitől.
– Egy szót sem szólna az ember, ha kijönnének a fináncok, és mintát vennének a készletből; ha lőre, hamis bor van az üvegben, járjanak el. De ilyesmiről szó sincs. Ha hektószámra veszem a hamis bort, számlával, szállítólevéllel – mert a nagyoknál ez nem gond –, és rendesen vezetem a standlapot, kutya bajom se lesz… Az égvilágon semmi értelme nincs ennek az egésznek, hacsak az nem, hogy állandó stresszben tartsák az embert. Annyi bizonyos, ezt a követelményrendszert a nagyok tudják teljesíteni. A kicsiket és a közepeseket már a HACCP minőségbiztosítási rendszer kötelezővé tételével is padlóra küldték: több- milliós beruházásokra kényszerültek, elviselhetetlenül megnőttek az adminisztrációs terhek, most meg itt van a nyakukon a napi standolás is. Az alkalmazottaktól nem lehet elvárni a napi kétórás túlmunkát, főleg nem ingyen, egy új embert pedig nem bír el a vállalkozás – szögezte le.
– Fáj az ember szíve, mert ami most történik, tovább ronthatja a magyar vendéglátás kilátásait. Pedig a történelem már bebizonyította: mi sohasem leszünk a vas és az acél országa, inkább a turizmus fejlesztésére kellene fókuszálnunk. A vendéget viszont a minőséggel, a nagy választékkal lehet megnyerni. A választékról – ha megmarad – „tesz” a standtörvény, a minőségről pedig a HACCP rendszer. Félreértés ne essék: nem önmagában a higiéniai követelmények létével van baj, hanem a teljességgel életidegen – ám meglehetősen költséges – túlzásokkal. A HACCP-előírások sokakat elfordítanak a természetes alapanyagok használatától: a vendéglősök inkább megveszik mondjuk a tojásport, mint a tojást, mert abból nem lehet bírság, ha jönnek ellenőrizni. Ahogy a kész dresszingekből, mártásokból, félkész, gyorsfagyasztott húsárukból sem. A nagy multinacionális élelmiszer-feldolgozóknak ez persze komoly nyereség, de a hazai gasztronómia, vendéglátás, turizmus halála. Ki az a bolond, aki eljön Magyarországra uniformizált műkaját enni? – teszi fel a kérdést.
Az egyik kis ceglédi étkezde tulajdonosa, akit az esti standolásról kérdezek, derűsen húzza elő a fiókból a kész leltárt, már vasárnap reggel hétkor. „Előre dolgoztam” – mondja mosolyogva.
– Ember legyen a talpán, aki ebbe beleköt. Egyszerű az egész: többet kell beírni a standlapra, mint a valós készlet. A vámos kevesebbet talál ugyan, de nem tudja ellenőrizni, hogy mennyit adtam el, mielőtt megkezdte az ellenőrzést, a pénztárgépben nemcsak az eladott szesz van benne, hanem minden más is. Félnapi munka, míg kibogarássza, ha tudja. Nem lehet megbukni… – mondja önbizalommal. Ám a standlapján nincs se beszállító, se telephely…
origo.hu
Hamarosan találkozhat Donald Trump és Orbán Viktor
