A Párkányba átvezető, 2001-ben EU-támogatással újjáépített Mária Valéria híd fölpezsdítette a környék magyar–szlovák kapcsolatait. Párkány Szlovákia legdélibb részén fekszik. Itt kezdődik a csodálatos Dunakanyar, ahonnan lenyűgöző látványt nyújt a klasszicista stílusban épült esztergomi bazilika. A város határában található Duna és Garam folyók torkolata kitűnő lehetőséget nyújt romantikus kirándulásokra. A 40 fokos termálvízforrásra alapozva a város egykor fürdőt épített, amelyet nyaranta naponta tízezer ember is felkeres, őszszel pedig a szüreti felvonulások és bálok jelentenek vonzerőt.
De a híd újbóli felavatása óta kiderült, a települést nem csak ezért szeretjük. A magyarországinál alacsonyabb áron lehet itt fogyasztási cikkeket és élelmiszereket vásárolni, helyi ételeket és italokat kóstolni.
„Vásároljon nálunk legalább 500 szlovák koronáért, és nyerjen Seat Cordobát, vagy havonta 20 ezer koronát. Minden vásárlás növeli a nyerés esélyét” – olvasni magyarul az egyik párkányi benzinkútnál a transzparensen. És természetesen itt is több a magyar rendszámú jármű, mint a szlovák.
Zmenáren – pénzváltó, akcia – akció, optik – látszerész, olvasni, hallani a vezényszavakat a bevásárlóközpontok és főutcai üzletek között. Még a „Zahrádkárske sluzby”, azaz a kiskertészek boltja is vonzó a magyarok számára.
És micsoda nyüzsgés van a főtéren! Radvánszki Imréné tizenöt éve járt itt legutóbb, a háromnapos vásár idején, s akkor vásárolt egy elektromos remoskát. Magyarázza is, hogy a különleges edényben a hús vagy a tészta nemcsak alulról, hanem felülről is kapja a meleget, így gyönyörűen sül benne az étel. Mint mondja, mivel ismerősei csodájára jártak a főzőalkalmatosságnak, szinte azóta tervezgeti, hogy újra meglátogassa a települést, s vegyen ajándékba remoskát. Most büszkén nyitja fel a kocsi csomagtartóját, amelyben két ilyen főzőedény dobozát látni. Két pár cipőt is vásárolt, mutatja a márkáját, s hozzáfűzi: nálunk húszezer forint párja, itt pedig fele áron megkapta.
Stáron Béla is Budapestről érkezett. Alig szállt ki az autóból, amikor jöveteli célja felől kérdezem.
– Városnézés, egy kis vásárlás – feleli tanácstalanul. Ahogy széjjelnéz, magába szívja a helyi levegőt, s hozzáteszi: az biztos, hogy a házak rendbe vannak téve, magyar szót is hallani, s nem néznek csúnyán az emberre.
A boltokban óriási rekeszekben mérik a cseh Velkopopovicel Kozelt, a Pilsner Urquellt, a Budweisert és a Gambrinust, illetve a szlovák Zlaty Bazant, a Topvart és a Litovelt. Olcsó a becherovka és a borovicska is. Sokasodnak a nemzetközi áruházláncok megaáruházai is. Amikor teli van a csomagtartó, irány valamelyik vendéglő. Lássuk a Sipos udvart. (Panziót, kávézót, több éttermet működtet itt a tulajdonos.) Nagy Mercedes autót építettek be az egyik étterembe. A pincérnő azt mondja, hogy a tulajdonosé volt egykor. Falta vele a kilométereket, míg úgy meghibásodott, hogy a mesterek már semmi jóval nem biztatták. Akkor döntött úgy, hogy beépíti az étterem falába, így most magyar nyugdíjasok ülhetnek hátra vagy az anyósülésre, hogy szürcsöljék a finom török kávét. Az étlapra is érdemes néhány percet szánni. A pacalleves 40, a káposztaleves pedig 45 korona. Szorozzuk be mindezt hat forint ötven fillérrel, és kijön a magyarra fordított ára. Van itt mismás Irénke módra 135-ért, sertésjava Budapest módra 155-ért, az ínyenceknek rántott sertésnyelv fokhagymás bundában vagy bikatöke-pörkölt túrós csuszával. Nyáron magyarok lepik el az egyenként húszfős kerthelyiség boxaiat, télen pedig asztaltársaságok foglalnak helyet az étteremben egy-egy hétköznapi vagy szombati mulatozáshoz. A hangszórókból a solymári rádió adását hallani. Aki a rendszerváltás óta eltelt időn akar nosztalgiázni, annak érdemes a konyakok között szétnéznie. A Lánchíd brandy megfelelője, a Bratislavske brandy 28, a Metaxa csillagtól függően 65 és 90, a Martel 130, a Courvosier pedig 180 szlovák koronába kerül.
Arrébb a főutca túlsó oldalán a Klimi fapados berendezése nem is sejteti, hogy milyen parádés az étel- és italválaszték. A csapolt Kelt sör mellett jól csúszna a natúr sertésszelet szerb módra knédlikörettel, a kapros sült tarja vagy a liptai túrós sztrapacska. Aki még nem rendelt, ne is lapozzon tovább. A halételeknél ugyanis lazacsteak, királyhal, rántott harcsa, tengeri sügér, sült pisztráng, cápaszelet, cáparagu kínálja magát. És aki arra gondol, hogy az árak a csillagos égig szöknek, alaposan meglepődhet. A cápaételek például 125 koronába, úgy 820 forintba kerülnek.
A pincérnő elismeri: vendégeik nyolcvan százaléka Magyarországról érkezik. És ne feledjük, senki sem lepődik meg, ha a vendég végül azt mondja: Főúr – vagy kisasszony –, forintban fizetnék.
Kint ismét magyarokba botlunk. Leállítják a Harley motorjaikat. – Knédli, sör, bikatöke – mondják szinte kórusban. Egyikük hozzáteszi: a nejemnek sütésből-főzésből ötöse van, de knédlit nem tud csinálni. Később egy pubban látom, ahogyan egy másik magyar férfitársaság tagjai emelgetik a söröskriglijeiket. Hétköznap kora délután van. Egyiküket telefonon hívják, majd mikor látja, hogy ki keresi (feltehetőleg a felesége), kisiet a bejárati ajtóhoz, s úgy mondja. – Elegem van az egész bandából. Megy itt a hülyeség! Hát persze… Itt van a jegyző, meg a fél testület is…
A párkányi fiataloktól, Szajkó Nikolettától és Slezák Deniszától megtudom, most a Steel Bridge diszkóbár a legnépszerűbb hely. Esztergomból korábban komppal, ma már a hídon járnak ide a fiatalok. Pénteken és szombaton telt házas a rendezvény. A magyarországiak szerint Szlovákiában a szórakozás is feleannyiba kerül.
Az utcára kihelyezett hangosbemondón most háromszobás ingatlant kínálnak eladásra 340 ezer koronáért.
Európa közepén, Közép-Európa szívében, népek vándorútjának, kultúrák találkozásának metszéspontjában fekszik a hídavatást követően létrehozott, a Duna és a Garam nevét viselő Ister-Granum eurorégió. Közben Párkányban megkezdődtek a vizsgálatai egy határ menti logisztikai-vállalkozási övezet létrehozásáról Párkány és Esztergom között, ugyanis a két ország európai uniós csatlakozása után ez az övezet lehet a tágabb régió innovációs központja.
Az eurorégió idegenforgalmi bizottságának kérésére az esztergomi Gran Tours utazási iroda is részt vesz a térség idegenforgalmi koncepciójának elkészítésében. Vezetőjétől, Pócsik Györgytől megtudom, hogy nem konkurenciaharcban, hanem táguló kínálatban gondolkodnak. Közös kiadványok megjelentetését tervezik, s a nemzetközi vásárokon is együtt szeretnének megjelenni. Mint mondta, nemcsak a magyarok járnak át szlovák területre bevásárolni és fürdőzni, nálunk is megnőtt a szlovák nyelvű esztergomi idegenvezetés igénye.
Arra, hogy a határok itt valójában nem is léteznek, az a bizonyság, hogy a párkányi képeslapok zömén az esztergomi bazilika látható.
Kakattól Sturovóig. Párkány a maga 11 500 lakosával a Duna bal partján, a szlovák–magyar határon fekszik. Közigazgatásilag az érsekújvári járáshoz, illetve Nyitra megyéhez tartozik. Történelme nagyon távoli időkig nyúlik vissza, hiszen már a kőkorszak idején is lakott területként tartották számon. A római korban e területen Anavum néven helyőrség működött. A város a kutatások alapján minden bizonynyal Nána és Kakat települések összecsatolásából keletkezett. Kakatr néven a X. században Árpád fejedelem fia nyári lakot építtetett e területen. Kakat település jelentősége egyre növekedett, amolyan piactérként működött a középkori kereskedők számára. A tatárjárás idején megerősítették, ezután kezdték a várost Párkányként hívni, majd 1724-ben, IV. Károly rendelete alapján, vásárvárosi rangra emelkedett. A leghíresebb, napjainkban is megrendezett vására a Simon-Júda, amely 2004-ben már 458. a sorban. Az 1724-es év után a város gyors fejlődésnek indult, melyre hosszú ideig a legnagyobb veszélyt a gyakori árvizek jelentették. A város közelében a történelem folyamán több komoly háborús ütközet volt. 1595-ben a települést a magyar sereg vette be, 1663-ban a törökök dúlták fel és fosztották ki, egy évvel később Souches tábornok császári csapatai, majd 1683-ban a lengyel sereg Sobieski János vezetésével mért rá csapást. 1918-ban, Csehszlovákia megalakulása után Párkány határvárossá vált. 1948-ban a város neve Párkányról ©túrovóra változott.
Hídtörténelem. Az eredeti, ötnyílású, 496 méter hoszszú vashidat Esztergom és Párkány között két és fél év alatt építették fel, és 1895. szeptember 28-án avatták fel. A király engedélyével a hidat Mária Valéria főhercegnőről, Ferenc József Budán született lányáról nevezték el. 1919-ben a szlovákiai oldalon lévő szélső nyílást a legionáriusok lerombolták, ám ezt – igaz, csak 1927-re – kijavították. 1944-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották a három középső nyílást. A második rombolás nyomai több mint fél évszázadig voltak láthatók. Először 1964-ben ült össze a magyar–csehszlovák közlekedési albizottság, hogy megvitassa a híd jövőjét, de sem ekkor, sem az 1987-ig lefolytatott számos tárgyaláson nem született döntés. Az 1980-as évek közepén civil kezdeményezésre létrehozták Esztergomban és Párkányban is a hídbizottságot, és sikerült elnyerni az uniós PHARE-program támogatását, végül 1999. szeptember 16-án megszületett a híd újjáépítéséről és a kapcsolódó létesítmények megépítéséről szóló kormányközi megállapodás. Az építkezés 2000 októberében kezdődött, az elkészült hidat 2001. október 11-én adta át a Mikulá¹ Dzurinda szlovák és Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
