Szinte még meg sem száradt a tinta azon a magyar Országgyűlés elé benyújtott törvényjavaslaton, amelyet a kormánypártok egyik képviselője azért terjesztett elő, hogy tisztább képet kaphassunk a külföldről finanszírozott politikai érdekek magyarországi képviseletéről, a javaslatot egy összehangolt riadólánc keretében nemcsak a honi, hanem a nemzetközi baloldal is „alátámasztottság nélkülinek”, valamint a „politikai paranoia legdurvább kivetülésének” nevezte.
Ám ahogyan az mostanában egyre gyakrabban elő szokott fordulni, a valóság erről az Európa-szerte égető politikai kérdésről is teljesen más képet mutat ahhoz képest, mint amelyet a globális baloldal kommunikációs trükkök tömkelegén keresztül megpróbál felskiccelni. Hogy e megállapítás mennyire nem csupán egy légből kapott kijelentés, hűen érzékeltetik azok a legfrissebb lengyelországi történések, amelyek a sorsdöntő elnökválasztás első fordulójának kampányhajrájában zajlottak le.
Mint ismert, néhány nappal azt követően, hogy Magyarországon a kollektív ellenzék amiatt panaszkodott, hogy a kormány egy újabb kitalált ellenségre hivatkozva kíván fellépni a baloldali média és politikai elit ellen, addig Lengyelországban már egy, a magyar törvényjavaslat által is említett veszélyhez kísértetiesen hasonló, nemzetközi szintű botrány kirobbanásáról szóltak a híradások.
A lengyel jobboldal előretörésének visszaszorítása érdekében olyan átfogó digitális lejáratókampány jelent meg az interneten, amelynek finanszírozói és politikai háttere egyaránt külföldről származik. Fontos leszögezni, hogy az ügy komolyságát nemcsak a botrány nemzetközi visszhangja támasztja alá, hanem annak súlyosan demokráciaellenes természete is.
Ez az internetes lejárató akció kifejezetten célzottan, több héten keresztül futott, amelynek során a baloldali Rafal Trzaskowski elnökjelöltnek kedvező, míg a két népszerű jobboldali jelöltről, Karol Nawrockiról és Slawomir Mentzenről lejárató videók terjedtek, jelentős és egyben külföldről eredeztethető költéseknek köszönhetően. Ennek folyományaként a varsói államfői hivatal a lengyel belbiztonsági ügynökség bevonása mellett eljárást kezdeményezett annak érdekében, hogy felderítsék, a választási kampány során nyilvánosságra került információk és törvénytelenségek fényében milyen mértékben történt kísérlet külföldi nyomásgyakorlásra, illetve befolyásszerzésre.
Magyar szempontból kifejezetten érdekes, hogy
egybehangzó lengyel értesülések szerint a videók készítéséért és terjesztéséért az Akcja Demokracja nevű lengyel alapítvány munkatársai és önkéntesei a felelősök, akik együttműködtek a bécsi székhelyű Estratos Digital GmbH céggel, amely technológiai és konzultációs szolgáltatásokat teljesít az alapítvány számára.
Amennyiben a közép-európai politikai folyamatokat nyomon követők között akadnak olyanok, akiknek ismerősen cseng az Estratos Digital nevű cég, s akik e céggel összefüggésben akár politikai cselszövésre utaló jeleket is felfedezni vélnek, nem járnak túlságosan messze az igazságtól.
Ugyanis
a két évvel ezelőttig DatAdat néven futó, mostanra már az Estratos Digital nevet viselő cég mögött két magyar szereplő áll: az egykori Bajnai-féle kormány polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős minisztere, Ficsor Ádám és Szigetvári Viktor volt baloldali politikus. Beszédes, hogy legutóbb mindkettőjüket hírbe hozták a 2022-es magyar országgyűlési választásokba történő külföldi beavatkozás kapcsán.
Ráadásul lengyel források szerint a cég többségi tulajdonosa, valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva, éppen az az amerikai Higher Ground Labs alap, amely a saját meghatározása szerint „világszerte a demokráciák megmentéséért ügyködik”, s amely pénzügyileg több szálon is a Demokrata Párthoz köthető.
Ami az ügy mélységi felderítését illeti, minden jel szerint az elnökválasztás június 1-jei második fordulójáig nem kapnak érdemi választ a lengyel választópolgárok arra vonatkozóan, hogy e külföldi forrásokból pénzelt befolyásolási kísérlet vajon milyen mértékben gyakorolt hatást az első választási forduló kimenetelére. Az azonban bizonyos, hogy a lengyel belbiztonság felderítő munkája nem csupán találgatások mentén fog elindulni, hiszen hazánkhoz hasonlatos módon Lengyelországban is komoly történeti háttere van a baloldalt támogató idegen akcióknak.
Ha visszaemlékszünk, épp a legutóbbi,
2023-as lengyel parlamenti választásokat megelőző hetekben kényszerült arra az akkor még konzervatív többségű szejm, hogy egy olyan elítélő határozatot fogadjon el, amely Brüsszel választásokba történő beavatkozását bírálta.
Mint az a testület akkori határozatából kiderült, e kísérletek „a választási folyamatba történő elfogadhatatlan, az európai értékekkel, a demokrácia és a nemzeti szuverenitás elvével ellentétes beavatkozások voltak, amelyek kívülről próbálták befolyásolni a lengyel politikai színtér alakítását”.
Mindezek fényében könnyűszerrel belátható, hogy nemcsak itthon, hanem immár a régiónkban is felértékelődött a politikai átláthatóság iránti vágy, amely már önmagában a független és erős nemzetállamok szuverenitásának a garanciája lehet. Ám Lengyelország két évvel ezelőtti, illetve jelenlegi példája is arra figyelmeztet, hogy a közéleti transzparencia iránti vágyakat mihamarabb tettekké kell alakítani. Szerencse, hogy Magyarország ebben élen jár.
A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője
