Amikor egy évvel ezelőtt a francia bíróság egy precedens nélküli jogtiprás részeként többek között négy év börtönbüntetésre ítélte, illetve a soron következő elnökválasztásokon való indulástól is eltiltotta a legesélyesebb elnökjelöltet, Marine Le Pent, számos patrióta politikus, illetve konzervatív elemző arra figyelmeztette Európa-szerte a jobboldalt, hogy a francia példa sajnos ragadóssá válhat.
Ugyanis meglátásuk szerint a globalista elit, ha politikai módszerekkel már nem tudja, akkor különböző jogi és titkosszolgálati eszközökkel próbálja meg letakarítani a pályáról a nemzeti érdekeket képviselő, és ennél fogva a legnépszerűbb jobboldali pártokat.
E kijelentéseket persze óriási felháborodás övezte: Párizstól kezdve Brüsszelen át egészen Berlinig valamennyi centrista, baloldali és zöldpárt szószólója mindezt alaptalan vádaskodásnak és a jobboldal aljas játszmáinak nevezte, hangsúlyozva, hogy a Le Pen elleni politikai és jogi hajtóvadászat a hétköznapi demokrácia és jogállamiság részét képezi.
Csakhogy a francia eseményekre nem sokkal azonban Németországban is egy jókora belpolitikai botrány keletkezett abból, hogy a szintén nemzeti érdekeket és szuverenitást képviselő AfD ellen immár a német alkotmányvédelmi hivatal is perbe keveredett, miután korábban azt állította az elhárítással foglalkozó kormányzati szerv, hogy „olyan bizonyítékokat gyűjtött az AfD ellen, ami arra utal, a párt a demokrácia aláásását tervezi”. A francia jogtiprás esetéhez hasonlóan az európai fősodratú politikai elit a németországi események kapcsán is – miszerint az állam a megfigyelésre szakosodott szervein keresztül gyakorol jogi nyomást egy politikai ellenfélre – szintén csak legyintett, mondván, előfordulhatnak ilyesfajta véletlen egybeesések.
A kérdés csupán az, hogy ezen előzmények fényében vajon szintén véletlen egybeesés-e, hogy a soha nem látott téttel bíró magyar országgyűlési választások közeledtével – a tavalyi francia és német eseményekhez hasonlóan – immár a magyar nemzeti kormány eltakarítása is jogi és titkosszolgálati eszközök bevonásával szerveződik?
Aligha. Hiszen a felfejtett szálakból egyértelműen kirajzolódik a hazai ellenzéki párt, a Tisza politikai motivációja, az ellenérdekelt külföldi szervek mozgásba lendülése, valamint az ezt a gépezetet segíteni kívánó, függetlennek látszó újságírói buzgóság.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!