Magyarország jövője forog kockán

Hazánk kormányfőjének személyével együtt jövőképet is választunk vasárnap.

magyarország donald trump választás orbán viktor diplomácia jövőkép európa 2026. 04. 11. 13:56

Elnézve a magyar ellenzéki tábor elmúlt napokban látott reakcióit, talán nem túlzás kijelenteni, hogy Donald Trump alelnökének budapesti látogatása még a vártnál is nagyobb zavarodottságot és irigységet szült. Mindez érthető, hiszen

J. D. Vance amerikai alelnöknek a magyar kampányhajrára időzített diplomáciai útja egy olyan egyedülálló, erőt és bizalmat sugárzó üzenetet hordozott magában, amelyre bármely közép- és nagyhatalmi státusú ország vezetője joggal irigységgel tekintene.

Elvégre a világ legerősebb katonai és gazdasági hatalmának képviselőinek ilyen szintű személyes és feltétel nélküli támogatását – Orbán Viktoron kívül – egyetlen európai országvezető sem élvezi.

Ha azonban egy kissé szélesebb látószög alapján vizsgáljuk nemcsak magának a látogatásnak a jelentőségét, hanem annak az elmúlt években gondosan felépített magyar nemzetközi kapcsolatokba való illeszthetőségét, akkor fontos következtetésre juthatunk.

A vasárnapi, sorsdöntő választásokon ugyanis nemcsak arról döntünk, ki vezesse az országunkat, hanem arról is, hogy hazánk megmarad-e a saját történelmének alakítójaként, vagy visszacsúszik a középszerű, idegen hatalmak előtt megalázkodó és kizsákmányolható, B ligás országok közé.

A tét óriási, nemcsak a nemzeti oldal, hanem az ország számára is. Ugyanis az Orbán Viktor vezette Magyarország az elmúlt másfél évtizedben – erején felül teljesítve – olyan nemzetközi politikai és diplomáciai státust harcolt ki, amely európai viszonylatban Németország vagy Franciaország politikai súlyával vetekszik. Mindez pedig jelentősen megnövelte országunk cselekvőképességét is.

Ha felidézzük, jó egy évtizeddel ezelőtt milliószámra indultak meg Európa határai felé az ellenőrizetlen, hordákba verődött bevándorlók, és Európában egyedül Magyarország merte felemelni a hangját, valamint lezárni a teljes déli határszakaszát. Majd, amikor a koronavírus-járvány letarolta a későn és kis mennyiségben legyártott nyugati vakcinákra támaszkodó nyugat-európai országokat, szintén Magyarország volt az, amely képes volt nagy tételben keleti vakcinaszállítmányokat lekötni. S amikor négy évvel ezelőtt kitört a mostanra már „vérszivattyúként” emlegetett orosz–ukrán háború, ismét hazánk volt az egyetlen európai ország, amely a konfliktus kezdetén az öldöklés azonnali leállítása és a béketárgyalások megkezdése mellett foglalt következetesen állást.

De Magyarország hangja nem volt mindig ilyen erős.

A 2010 előtti baloldali kormányok idején a világban betöltött szerepünk a gyurcsányi szolgalelkűségre és a feltétel nélküli alárendeltségre épült, amely a bénító IMF–EU-hitelen, az eltapsolt nemzeti vagyonon és a stratégiai fontosságú tartalékaink külföldi érdekeltségekbe való átjátszásán keresztül nyilvánult meg.

Az abból a világból való kikeveredésünk bár eleinte nagy nehézségek árán indult el, de ezek a törekvések idővel nemcsak hazánk stabilitását hozták vissza, hanem megalapozták Magyarország példátlanul erős ellenállóképességét és páratlan nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatait. Gondoljunk csak bele, J. D. Vance amerikai alelnök látogatását megelőzően, korábban Vlagyimir Putyin orosz elnök és Hszi Csin-ping kínai elnök is a magyar kapcsolatok megerősítése érdekében járt Budapesten, felhívva Európa figyelmét arra, hogy hazánk diplomáciai ereje felfelé ívelő pályára állt.

S hogy mit hozott mindez a gyakorlatban? Ha csak az energiából indulunk ki, az Oroszországgal ápolt pragmatikus kapcsolatunkból fakadóan Európa-szerte egyedül itthon tudta a kormány bevezetni és megtartani a rezsicsökkentést. A kínai gazdasági kapcsolatoknak köszönhetően pedig még az európai gazdasági lassulás ellenére is meghatározó mértékben tudta hazánk növelni a beruházásait: az elmúlt években az Európába irányuló öt legnagyobb kínai beruházásból négy Magyarországra érkezett.

Mi több,

az Egyesült Államokkal ápolt kivételes szövetségünkből és barátságunkból fakadóan egyedül Orbán Viktor tudta Európában kiharcolni az orosz energiára irányuló amerikai szankciók alóli mentességet, biztosítva ezáltal Magyarország energiafüggetlenségét és biztonságát, amely a magyar gazdaság kiszámítható növekedésének előfeltétele.

Végezetül nem maradhat említés nélkül az a szintén Orbán Viktorhoz köthető, határokon átívelő politikai teljesítmény sem, amelynek keretében megalapult a Patrióták Európáért képviselőcsoportja, amely az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakciójaként nap mint nap a brüsszeli elit féken tartásáért dolgozik.

Ám Magyarországnak a világban betöltött jelenlegi státusa nem magától értetődő és nem is állandó. Ráadásul az ellenzéki oldalon a mostani sikereink és mozgásterünk szűkítése kiemelt cél, hiszen egyedül Magyarország állja el az olajblokáddal zsaroló, agresszív és korrupt Ukrajna EU-ba vezető útját. Ezért vasárnap azzal együtt, hogy a kormányfőnk személyéről rendelkezünk, egyúttal jövőképet is választunk: hazánk nemzetközi erejéről és lehetőségeiről is döntünk majd. Védjük meg azt, amit együtt építettünk!

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője