Láthatatlan békekor

Mennyi egy emberöltő? Kevesebb egy emberéletnél, de több a puszta felcseperedésnél. Úgy huszonöt-harminc év. És mennyi lehet egy istenöltő? Kész örökkévalóság. És egy angyalöltő? Aquinói Szent Tamás idején élénk disputa folyt magasabb szellemi körökben arról, hogy egy gombostű fején hány angyal fér el, ezzel az erővel akár tudhatom is, hogy mennyi egy angyalöltő: öt év.
Eszerint épp egy angyalöltő telt el a huszonegyedik századból, feltéve s megengedve, hogy a kétezredik év – noha matematikailag a huszadik század zárjegye – immár a huszonegyedik századhoz tartozik, kettes kezdetű lévén. 2000, 2001, 2002, 2003, 2004. Ez épp öt év.
Öt év. Hosszú vagy rövid idő? Három perc a híradóig csekélység, három perc levegő nélkül már halál közeli élmény. Szubjektív és objektív, közel s távol. Mennyi az annyi? A földrajzban az én angyalöltőm az Oroszország nélküli Európa. Ehhez tudok jól mérni. Időnként arányosdit játszom a földgömbön. Az Oroszország nélküli Európához arányítom a Föld legkülönbözőbb térségeit, régióit, vidékeit, s az így kapott viszonylatok nyomán számomra érthetőbbek a glóbusz valóságos arányai. Az Aleut-szigetektől a kanadai–alaszkai határig terjedő térség például épp térangyalöltőnyi, Európa-nagy, Indonézia nyugat–keleti kiterjedésben pedig hosszabb Európánál. Észak–déli kiterjedésben a nagyobbik Kongó szintúgy európányi, az Antarktiszba pedig játszva belefér egész Európa. Elgondolkodtató arányok. Hasonlóképpen elgondolkodtató játék az időbeli angyalöltőt a múlt század – értsd: huszadik század, merthogy nekem még mindig a valódi múlt század a tizenkilencedik – legkülönbözőbb angyalöltőihez illeszteni, arányítani.
2000–2004: 1914–1918. Első világháború, bolsevik forradalom, égszakadás, földindulás. Vagy 1929-től 1934-ig. 1929: a nagy gazdasági válság éve. 1933: Hitler – kancellár. A folyamat, a processzus, a progresszus a nagy világgazdasági válságtól Hitler hatalomra jutásáig. Vagy az 1941 és 1945 közti öt év. A Szovjetunió megtámadásától a második világháború befejezéséig terjedő idő: Don-kanyar, Auschwitz, Jalta, Paulus tábornok, Sztálingrád, Rommel és Szálasi. A stukáktól a Fao–2-ig leírt technológiai pálya vagy az 1945-től ’49-ig terjedő idő, mely alatt Kelet-Európának sikerült vörösbe dermednie. Vagy vegyük az 1963 és 1968 közti időt. Ez idő alatt született meg a modern könnyűzenei életérzés: a beat. Chaplinre hajazva: ez idő alatt lett véglegesen modernné a világ. Eme angyalöltő gyermekei a virággyerekek.
Angyalöltő – ötéves terv.
Vannak utólag üresnek tűnő angyalöltők, melyek során csak történt, ám nem változott a világ. Idősivatagok. A Kádár-kor ötéves tervei. Mi történt 1973 és 1978 közt Magyarországon? Bizonyára sok minden. És vélhetőleg semmi. A felejtés könyörtelen, az emlékezet lényeglátó. A kitalált középkor évszázados idősivatagjához képest persze mi ritkásan is sűrűn élünk, hisz legalább vannak napilapjaink, melyek utólag tanúsítják, hogy a legüresebb sivatagban is akad eseményoázis.
2050-ből retrospektíve visszatekintve vajh telítetlennek vagy telítettnek fogjuk-e látni az új évezred első angyalöltőjét? Sivatagnak vagy őserdőnek? Időpusztának vagy idődzsungelnek? Történt-e, vagy változott-e ez alatt a világ? És melyek lesznek a kulcsszavak, kulcsingerek, hívószavak, varázsigék, melyek hatására ez az emberöltő „beugrik” majd? Csak tippelhetek: terror és mobil. A jelen békaperspektívájából tekintve nekem ők a legmeghatározóbb érvényűek. A leginkább jelenvalók. A terror és a mobil. Az iszlám terrorizmus és a mobiltelefon. A terrorizmus nem változtat, csak antropogén eredetű katasztrófaként lesújt. A nemzetközi terrorizmushoz csatolható változás nem az általa keltett félelem – ma már New York, de Madrid se fél, tessenek csak kimenni az utcára –, hanem az Egyesült Államok által Afganisztánba és Irakba teleportált pszeudodemokrácia. Két országban sikerült külső erővel rendszert váltani. Ezek a rendszerváltások civilizatorikus életformaváltás és tudatváltozás nélkül mentek végbe, így jelentőségük korlátozott, a mobiltelefon viszont visszafordíthatatlanul formálja át mindennapjaink karakterét, ezért jelentősége is korlátlan.
Terror és mobil. Ez fog eszébe jutni a 2000 és 2005 közti angyalöltőről a kései utódnak, vagy netalántán az Európai Unió kibővülése? Valami olyasféle történik, történt meg itt észrevétlenül, mint ami a Római Birodalmat követő évszázadok során ment végbe. Ne feledjük, hogy az akkor kialakult hatalmi centrumok máig hatnak, s az utóbbi ötszáz év, a nagykerék angyalöltő politikai földtörténete – ha tetszik, ha nem, eurocentrizmus ide vagy oda – ezen erőcentrumok expanziói és egymás közötti harcaiként értelmezhető. A mai Dél-Amerikát például két kis ibériai állam: Spanyolország és Portugália képezte, míg a mai Észak-Amerikát ugyancsak két európai állam: Anglia és Franciaország. Ausztrália és egész Amerika lényegében fehér emberekkel népesült be, az őshonos kultúrák mindenhol vagy megsemmisültek, vagy díszítőelemként szervültek a hódító európai fehérség értékvilágába. Talán Bolívia kivételével az indiánok mindenhol kisebbséget alkotnak, akárcsak Ausztráliában az aboriginálok.
A törzsi Afrika, az arab világ, Délkelet-Ázsia, India és Kína népei nem semmisültek meg, viszont életmódjuk jelentős módon átalakult a gyarmatosítás nyomán. Mindezzel nem kívánok mást példázni, mint azt, hogy ami Európában történik, az a világnak igenis számít. A nagykerék angyalöltő, a legutóbbi fél évezred semmiképp sem sztornírozható a kollektív emlékezetből, a historikus közérzetet még hosszú ideig jellemezni fogja, hogy milyen Európája van.
Beláthatatlanul pozitív jelentőségű tehát, hogy a csatlakozás következményeképp a térangyalöltőnyi Európa: az Oroszországon – és Jugoszlávián – kívüli Európa szemünk láttára lényegileg egyetlen szeizmikus tömbbé olvad össze. A ma még nem EU-tag „européjerek” már NATO-tagok, csatlakozásuk a tömbhöz csak idő kérdése. Emellett az idő egyetlen valódi kérdése: Törökország. Hogy egyesítő erejű jel vagy önkényuralmi jelkép lesz fél évszázad múlva a félhold? Hogy a madridi robbantás, a Theo van Gogh elleni merénylet vagy a Törökországnak Nándorfehérvár után több száz évvel kibocsátott biankó EU-igen lesz-e valamikor az európai iszlám jellemző arca? És hogy a most politikai szándéknyilatkozatként megjelenült Eurázsiai Unió hellenizációs, alexandroszi értelemben tágítja-e majd bele a Keletbe a keresztény Európát – miként annak idején Nagy Sándor tágította az akkori hellenizált görögséget bele a Keletbe – vagy épp ellenkezőleg: Európa önkezével vet-e majd véget önhatalmának és rendjének.
Európa eddig sohasem volt világhatalom. Léte nem volt több geográfiai fikciónál. Most világhatalom válhat belőle, s meglelheti belső békéjét. Európa tudniillik nemcsak gyarmatosításával vált a Föld felforgatójává, felpörgetőjévé, felfejlesztőjévé s kovásztalan egységesítőjévé, de önmagán belül – s részint kívül – folytatott világháborúival is. Eddig még sohase volt olyan, hogy ötvenkilenc évnyi „szünet” után ne az új háború rügyei feszüljenek pattanásig. Sokan hitték, hogy a „békekor” és a „háborúkor” váltakozása egyfajta társadalmi szükségszerűség, akárcsak a gazdasági fellendüléseké és válságoké. Ma úgy tűnik, hogy sem az újabb világháború, sem az új, mindent maga alá temető világgazdasági válság bekövetkezte nem szükségszerű. Ez a valódi újkor, avagy a legújabb kor. Kései utódaink meglehet, a terror és a mobil angyalöltőjét a megszerzett béke idejének fogják tekinteni. Így fognak visszaemlékezni rá.