Az amerikai Cassini űrszonda, amely hétévi utazás után tavaly júliusban állt rá a Szaturnusz körüli pályára, sűrű légkört mutatott ki a gyűrűs bolygó vízjéggel borított Enceladus nevű holdján – adta hírül a Reuters. A NASA kutatói szerint lehetséges, hogy az atmoszféra valamiféle felszín alatti aktivitás – vulkánkitörések vagy gejzírek – révén keletkezhetett. Feltevésük az, hogy ezek az erők ma is működhetnek a mélyben, a mindössze ötszáz kilométer átmérőjű Enceladus gravitációja ugyanis olyan gyenge, hogy a légkörnek meg kellene szöknie onnan. Mivel azonban az atmoszféra létezik, egyelőre nincs más magyarázat, minthogy folyamatosan újratermelődik.
Az Enceladus a Naprendszer legfénylőbb objektuma, amely a felszínére vetődő napsugarak kilencven százalékát visszaveri. A Cassini három hét alatt kétszer is elhaladt mellette, így a műszereinek köszönhető, meglepő tudományos felfedezés az atmoszféra létezéséről megerősítést is kapott. Az Enceladus a második hold a Naprendszerben, amelyről bebizonyosodott, hogy légköre van. Az első, a Titán szintén a Szaturnusz körül kering. Atmoszférájáról az európai űrkutatási ügynökség (ESA) és tizenhét ország együttműködésével létrehozott Huygens kutatószonda küldött részletes adatokat januárban, miután levált a Cassiniről, és leereszkedett az óriáshold felszínére.
A Szaturnusz titokzatos világát kutató Cassini küldetését négyévesre tervezték, ezalatt adatokat kell gyűjtenie a bolygó valamennyi holdjáról. Mivel a már ismert 31 hold mellett további kettőt is felfedezett a Mimas és az Enceladus pályája között, sok munka vár rá.

Halál helyett második esély: egy segélykiáltás mindent megváltoztatott