Milyen a tisztességes közbeszéd és a vállalható radikalizmus? Hát ilyen. Tiszta fogalmakat használ, naprakész ismeretanyaggal, jól rendszerezett filológiai háttérrel rendelkezik (egyszerűbben: művelt); magasan lobog benne a kritikai libidó, de a világért sem anyázna senkit. Jó, hogy van Védegylet. Ha nem volna, fájna a helye a kettészakított (sőt több részre osztódott!) magyar közéletben. E hazában a közgondolkodásra hatással bíró emberek között viszonylag kevesen vannak, akik egyszerre jó szándékúak és jártasak az érvelés művészetében. A Védegylet tollforgatói ilyenek, amint azt az esszéket, publicisztikákat, vitairatokat tartalmazó kötet tanúsítja. Érződik írásaikon, hogy nem utolsó szónak, kinyilatkoztatásnak szánták őket, csak a tőlük telhető legjobb válasznak a kor kérdéseire; esetleg jól feltett kérdéseknek, amelyek megszabják a – hangsúlyozottan – közös töprengés irányát.
A többi neves és kevésbé neves környezetvédelmi szervezet is igen hasznos munkát végez, de a Védegylet valami más. Nem egy-egy parcellával, hanem az élet szinte minden területével foglalkozik: a magyar kultúra megőrzésével, a nemzeti szuverenitás kérdésével, a munkahelyi, szakmai, vallási önrendelkezés oltalmával, a fenntartható adóreformmal, a felelősségelvű gazdaság megteremtésének feltételeivel, a nemzetek feletti gazdasági szervezetek befolyásának visszaszorításával, az utánunk jövő nemzedékek iránti felelősséggel, a bürokrácia leépítésével. S mindezek mellett még: a magyar föld feletti nemzeti rendelkezési joggal, a rablógazdálkodás megszüntetésével, a mezőgazdaságból élők boldogulásával, valamint – zöldekhez méltóképp – a környezet és természet védelmével; mert ez mind környezet- és természetvédelem.
(Meddig vagyunk? Noran Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 1800 forint)
origo.hu
Űrutazók, figyelem! – Megérkezett a nagy űrutazási kvíz!
