Napernyős tüntetés

Talán még vízágyúra is szükség lesz a hét végén – riogatott az internetes hír, ám szerencsére kiderült: csupán arról van szó, hogy a májusi nagyvárosi kánikula ellen még a locsolókocsik is kevesek lesznek. A hőguta kezdeti jelei mindenesetre itt-ott már pénteken jelentkeztek. Hegedűs Zsuzsa, a kettős állampolgárságról való népszavazás előtt példás módon az igen mellett érvelő balliberális szociológus például társával, Iványi Györggyel együtt nyilatkozatot tett közzé a budai várbéli polgári körös tüntetés apropóján, amely a Tégy a gyűlölet ellen! jelmondat jegyében szerveződött. A dokumentumból kissé nehéz kihámozni, mi is volt az ugyanezzel a jelmondattal jellemzett – a Demokratikus Charta esernyője alá tartozó – mozgalom alapítóinak a problémája. „A Tégy a gyűlölet ellen! egyetért mindenkivel, aki valóban tesz a gyűlölet és a gyűlöletkeltés ellen” – szögezik le, ami dicséretes. Sajnos azonban folytatják is, az elv védelme helyett az elvbarátok védelmébe siklatva az ügyet: „A mozgalom nevével való visszaélésnek kell tekintenünk azonban, ha azt bárki a mozgalom egykori résztvevőinek és támogatóinak bármely csoportja ellen kívánja felhasználni.” Ilyen vészterhes időkben, amikor köztörvényes bűnügyek is képesek (a Várfok) utcára vinni a politikát, az ilyesféle kinyilatkoztatás picit sikamlós. Hogy mást ne mondjak: pénteki hír az is, hogy Tégy a gyűlölet ellen! elnevezéssel az idén roma sátor lesz a Sziget-fesztiválon, ahol „a roma bandák mellett nagyobb szerepet kapnak a gadje zenekarok”. Remélem, nem lesz belőle bajuk, hogy nem kértek engedélyt a gadje előretöréséhez a Demokratikus Charta ügyvivőitől.
A történelem fura fintora, hogy az esernyős tüntetés idejéből ismert chartás ügyvivők egyike, Kerényi Imre pénteken a budai Várban tartott demonstráción is felszólalt. Tény és való: tizenkét éve aligha hangozhattak volna el a Lendvai Ildikónak címzett nyílt levélben elcsattant poénok – vagy a történelem fejlődik, vagy a gyűlölet és a humor öltött új formákat. Jankovics Marcell szerint a megmozdulás válasz a két héttel ezelőtti Moszkva téri antirasszista tüntetésre. „Ezt a fajta előítéletességet kikérjük magunknak, hiszen ez is előítéletesség” – fogalmazott. A szervezők nem kívánták tétlenül szemlélni, hogy „szembeállítsák magyart a magyarral”, s e fogalomkörbe a cigányságot is beleértették, akiket ezúttal Farkas Flórián és csapata képviselt.
Valóban örvendetes, hogy a korai kánikula sem engedte szabadon kóborolni a főváros utcáin azt a bizonyos sánta kutyát, amit a közmondás szerint a második leggyorsabban lehet utolérni. Az árnyékra vetődött politikusok és véleményformálók ugyanis (egyetlen üdítő kivétellel) nem kértek bocsánatot az oktalan fasisztázásért; sőt vezércikkekben és elvont publicisztikákban mosdatták a szerecsent. (Ebben a kontextusban kéretik a szólásbeli szerecsen bőrszínétől eltekinteni.) Minden elismerés megilleti a mértéktartó polgári demonstrálókat, hogy ezúttal nem hagyták szó nélkül a látványosan lelepleződött, a hazai cigányság mostoha sorsát puszta ürügyként felhasználó megélhetési rasszistázást. Pirul az ember, de hát muszáj megemlíteni azt is: ezúttal nem égettek zászlót zavaros tekintetű provokátorok, s nem támadták meg azokat, akik nem tettek eleget, vagy nem megfelelő módon tettek a gyűlölet ellen. No jó, talán egy kicsit többet ittak a kelleténél (főként ásványvizet), mint egy hamisítatlan esernyős tüntetésen, de hát ízlések és időjárások különbözők. Ez most egy ilyen tüntetés volt. Ásványvizes, de nem vízágyús. Napernyős.