Sokan zseniképzőként emlegetik a Fazekast; úgy hírlik, az innen kikerülő gyerekek később „karriert csinálnak”. Hámori Veronika, a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatója szerint a hír nagyjából igaz, amennyiben a karrier azt jelenti, hogy valaki teljesen ki tudja bontakoztatni a képességeit. A kiemelkedő tehetségű gyerekek aránya a Fazekasban körülbelül öt százalék, azonban az ide járók harminc–negyven százalékáról kiderül, hogy magasan kvalifikált értelmiségi pályára való.
Az iskola híre azonban nemcsak vonz, riaszt is sokakat. Azok a szülők, akik átlagos képességűnek tekintik gyermeküket, máshova jelentkeznek vele. Pedig a beíratásnál nem elvárás a kiemelkedő képesség, hiszen a leendő elsősöket nem is lehet a szó klasszikus értelmében felvételiztetni. Az igazgatóval folytatott beszélgetés, majd közös játék során a tanítók értékelik, hogy milyen a jelentkezők beilleszkedési készsége, figyelme, s e felmérés alapján csillagokkal osztályozzák őket. A legtöbb csillagot kapott pár tucat gyerek kezdhet első évet a Fazekasban. Általában száznyolcvan jelentkező közül választanak ki ötvenet.
Gyakori, hogy a fel nem vett gyerekek szülei megbántódnak. Rossz minősítésnek érzik a döntést, pedig – az igazgatónő szerint – tudják: a pedagógusok csupán azt próbálták benyomásaik alapján megjövendölni, ki érzi majd jól magát a speciális módszereket is alkalmazó iskolában. Ez azért fontos, mert a módszertani továbbképzéshez kapcsolódó bemutatóórák egyesekből szorongást válthatnak ki.
A kisiskolás korban megfigyelhető különös érzékenységet Hámori Veronika csak tehetségfoszlánynak tartja: egy intelligens gyermekben minden irányú jó képesség csírái megvannak, de az többnyire később dől el, milyen pályán indul el. Az igazgatónő tapasztalata szerint a matematikai tehetség tizenkét éves kor táján mutatkozik meg – az ilyen gyerekek absztrakt gondolkodását a felnőttek alig tudják követni. A képzőművészeti tehetségnek rendszerint már alsó tagozatban vannak jelei. A társadalomtudományok iránt csak tizennégy éves koruk után kötelezik el magukat a tanulók. Az irodalmi érzék is tizenéves korban lesz egyértelmű.
Sok szülő gondolja úgy, hogy az ő érdeklődési köre a gyereknek is megfelelő lesz, s az általa elképzelt irányba erőlteti.
– Volt olyan valóban tehetséges, a matematika iránt érdeklődő tanítványunk, akiből a szülők zsenit akartak faragni – mutat rá az igazgatónő. – Több osztályt átugrattak vele, magántanulóként otthon tartották. Nem voltak barátai, nem járt közösségbe; csak vizsgázni és matematikaórákra járhatott be hozzánk. Egyszer véletlenül kiszabadult az udvarra a korabeli srácok közé focizni. Soha olyan boldognak és felszabadultnak nem láttuk…
A csepeli Genius általános és középiskola – az első hazai alapítványi iskolaként – kiugró tehetségek speciális oktatására jött létre 1990-ben. Az aulában a faliújságokon országos versenyeken szerzett oklevelek virítanak. A falakon rajzok, festmények; némelyik eredeti látásmódról és nem mindennapi technikai készségről árulkodik. Takácsné Laczó Sylvia igazgatónő elmondása szerint sok ide kerülő gyereket problémásnak ítélnek az óvodában. Előfordul, hogy korábban egy másik iskolában együttműködésre képtelennek bizonyultak.
A felvételt kérő szülő többnyire úgy véli: a gyermekében rejlő kincseket csak különleges iskolában lehet felszínre hozni. A felvételkor lemérik a jelentkező intelligenciaszintjét, kreativitását, logikai készségét. Ha felveszik a Geniusba, az még nem jelenti azt, hogy a gyermek ragyogó pályát fog befutni, de már korán versenyeztetni kezdik.
– Van olyan negyedik osztályos gyerekünk, aki a múlt évben elsős volt, és a legrangosabb országos matematikaversenyen ért el harmadik helyezést, méghozzá a harmadikosok között – mondja az igazgatónő, s felhívja a figyelmet arra, hogy sok híres zseni problémákkal küzdött a normál iskolai oktatásban: Picasso például szinte analfabéta volt. Takácsné Laczó Sylvia egy tudományos kutatás eredményét említi, amely szerint a hatévesen iskolát kezdő gyerekek még lényegesen kreatívabbak, mint tizennégy vagy tizennyolc éves korukban, amikor elhagyják a tanintézményt. Az olyan iskolákban, ahol a feladatokat mindenkire kötelező minták szerint kell megoldani, és az eltérő törekvéseket károsnak, bomlasztónak tartják, a kreativitás visszafejlődhet.
Első osztályos kisfiút hív be az igazgatónő. Tomi szeptemberben jött az óvodából, korábban nevelési tanácsadóba, pszichológushoz jártak vele a szülők. Négy év alatt három óvodába járt. Mozgáskoordinációs problémái is voltak. A hasonló gyerekeket egy időben fejlesztő (népszerű nevén: kisegítő) iskolába küldték. Amióta a kisfiú itt van, kiegyensúlyozottabbá vált.
– Újságíró? Hű, akkor nagyon izgulok.
A gyerek leül, feláll. Épp mesét hallgattak, mondja, Andersent, azt nagyon szereti. Az igazgatónő könyvet ad a kezébe, gyorsan felüti.
– „A Földön élő emberi népesség lélekszáma évről évre nő. 2050-re talán 14 milliárd ember él majd a világon. Az embereknek ennivalóra és lakóhelyre van szükségük, ezért hatalmas területeket hódítanak el a természettől, hogy házakat építsenek és megműveljék a földeket.”
– Fantasztikusan hangsúlyoz, és érti is, amit olvas – mondja az igazgatónő.
Kérdem Tomit, mit szeret csinálni a legjobban.
– Kedvenceim közé tartozik a barkácsolás, a mozgóképkészítés és a számítógép. Mozgóképkészítésen azt kell érteni, hogy járok egy tanfolyamra, amelynek a neve animánia, s ott – hogyan is magyarázzam el? – természetes anyagokból kell figurákat és hátteret készíteni, s ezeket kicsit megmozdítjuk, lefényképezik, ebből lesz a film, illetve még összerakják számítógépen.
– A kémiát is szereted – szól az igazgatónő.
– Azt nem szeretem, csak jó vagyok belőle.
A tehetséget nem lehet agyi mechanizmusokkal maradéktalanul megmagyarázni, mindenesetre a kiemelkedő képességűek többnyire jól használják mindkét agyféltekéjüket. Sokan ma is igaznak tartják a régi mondást, miszerint a zsenit az őrülttől csak egy hajszál választja el. Pedig nagy a különbség: a zsenik olykor valóban képesek átlépni a racionalitás határán, ám vissza is tudnak lépni, tehát – az elmebetegekkel ellentétben – rendelkeznek a tudatos kontroll képességével. (Salvador Dalí mondta: „Köztem és egy őrült közt az a különbség, hogy én nem vagyok őrült.”)
Bár a pszichometria korszakát éljük, amikor a tehetséget is mérésekkel próbálják kimutatni, Gyarmathy Éva pszichológus szerint az intelligenciatesztek e téren nem váltak be. A magas intelligenciaszint ugyanis csak egyik összetevője a zsenialitásnak; ez már a múlt század első felében kiderült, amikor úgynevezett követéses vizsgálat során különösen intelligens gyerekeket figyeltek meg. Egyikük sem lett nagy tudós, hiányzott belőlük ugyanis a zsenialitás legfontosabb vonása, az alkotó gondolkodás.
A zsenik nemcsak kész kategóriákban tudnak gondolkozni, hanem ki is tudnak lépni ezekből. További közös jellemzőjük a belső hajtóerő és az elkötelezettség, amelyet sokan elhivatottságnak neveznek. Sokszor szinte kényszerítően hat rájuk egy-egy hirtelen jött gondolat, amely sarkallja őket, hogy megvalósítsanak valami újat.
A szülők és a pedagógusok fontos feladata, hogy minél korábban kezdjék segíteni a kibontakozásban a tehetséges gyerekeket. A kisiskolás korban kimaradt gyakorlási időt ugyanis később nagyon nehéz behozni, márpedig a nagy tudományos, művészi vagy sportteljesítmények mögött nemcsak adottság van, hanem rengeteg tudatos erőfeszítés is. A pszichológus egy kisfiú esetét említi, akinek agyérprobléma miatt a jobb agyféltekéje erőteljesebben fejlődött, mint a bal. Beszédkészsége nem volt tökéletes, de lenyűgözően sakkozott: két év alatt fejlődött versenyzővé, hatodikos korában már országos eredményei voltak. Mivel azonban egyes tantárgyakból nem teljesített az elvárások szerint, a szülők eltiltották a sakkozástól, mondván, „az iskola rovására megy”. Máig sem tudni, mi lehetett volna belőle.
Kiválasztottságérzésre minden alkotó embernek szüksége van, ez azonban önimádattá is fajulhat. Arra a felvetésre, hogy a kiemelkedő képességű gyereket a favorizálás önhitté teheti – miközben az osztálytársak féltékennyé válnak –, Gyarmathy Éva azt feleli: ennek oka az a máig uralkodó oktatási szemlélet, amely a teljesítményük alapján értékeli a gyermekeket. Igaz, hogy a tehetségeseket különös figyelemben kell részesíteni, ugyanakkor fontos szembesíteni őket azzal, hogy mindenki a saját világának középpontjában él, s másoknak is vannak értékeik, nem csak nekik.
A pszichológus szerint azonban sokkal nagyobb veszélyt jelent az, hogy nem ismerik fel, nem segítik, hanem hagyják elkallódni a tehetségeket. A zsenik mélyebben átélik benyomásaikat, élményeiket, ezért sérülékenyebbek, érzelmileg labilisabbak lehetnek. Sok úgynevezett narcisztikus személyiségtorzulás azért alakult ki, mert az eredetileg szikrázó képességű gyermeket méltatlanul elhallgattatták, visszautasították, s öntudatlanul is ezt a csalódottságot akarja ellensúlyozni. A nagy maffiózók, valamint a krónikus alkoholisták és drogosok között is szép számmal vannak, akik ilyesmit éltek át gyermek- vagy fiatal korukban.
Azonban túlzott odafigyeléssel is el lehet ijeszteni a gyereket érdeklődési területétől. Gyarmathy Éva szerint a sokat szereplő, utazó művészpalántáknak is lehet szép gyermekkoruk – hiszen egyedülálló élményekhez jutnak, miközben azzal foglalkoznak, ami érdekli őket –, azonban fennáll a kiégés veszélye, ha a teljesítményeket követelni kezdi a környezetük.
A pszichológus szerint szükség van táltosképzőkre; jó, hogy sokféle tehetséggondozási módszer létezik. Azonban a sok kiemelkedő gyerek közt elveszhet a különlegesség érzése, és ez is vezethet elkallódáshoz. Talán az a legjobb, ha normál iskolába jár a zsenigyanús gyerek, s a tanítás után vagy hét végén úgynevezett gazdagító programokon vesz részt – így az irányultságának megfelelő képzést is megkapja.
Általában a diákok húsz–huszonöt százaléka tartozik abba a sávba, amelyet tehetségmezőnek neveznek. Belőlük – Gyarmathy Éva szavai szerint – bármi lehet. Jelenleg azonban a pedagógusképzésben nem esik szó tehetségfejlesztésről. A pszichológus ezért úgy véli: minden oktatónak hasznára válna, ha legalább féléves, ilyen témájú kurzuson venne részt.
origo.hu
Így emelkedett a magasba a rakéta – videón a magyar űrhajós fellövése
