Saját államfőjelöltjüket fütyülték ki a szocialisták a párt hét végi rendkívüli kongresszusán. Szili Katalinhoz közel álló informátorunk szerint a közelmúlt eseményei miatt amúgy is elbizonytalanodott házelnökkel leszámoltak belső politikai ellenfelei, aki így a párton belül 2006-ig megyei középszintű vezetőként folytathatja karrierjét. Az MSZP korábbi elnökhelyettesének beszédét állítólag egy szűk, de szervezett kör zavarta meg, amikor Szili a választási kudarc felelőseit kereste. Információink szerint a politikus beszédében Gyurcsány Ferencről elmondta: megállapíthatjuk, hogy nem tett meg mindent a közös sikerért, hiszen egy koalíció kisebbik pártjának azt kell tennie, amit a miniszterelnök mond. Lapunknak ugyanakkor több kongresszusi küldött is úgy nyilatkozott, hogy a házelnök beszédében elveszítette realitásérzékét, és nagyon rosszul mérte fel a közhangulatot, ami a hét eleji kudarccal sem indokolható.
A zárt ajtók mögött megtartott rendezvényre Szilivel érkező, annak legfőbb támogatójának tartott Toller László is kapott füttyöt, igaz, nem akkorát, mint a házelnök. E reakciók miatt Horn Gyula exminiszterelnök is rosszallását fejezte ki. Úgy tudjuk, hogy a pécsi polgármester – aki felszólalása végén demonstratívan távozott – beszédében elismerte a jelölési folyamatban tanúsított „naivságát”, majd így szólt: az SZDSZ vezetői előbb tudtak meg mindent, és az MSZP-től is mentek a telefonok, hogy tartsanak ki (mármint a választástól való távolmaradás mellett). Szili környezetéből is hallani olyan feltevéseket, hogy „tudatosan vezették a falnak” az államfőjelöltet. Toller Hiller Istvánhoz fordulva egy szocialista küldött szerint kifejtette: „mindketten tudjuk, hogy a játék a partvonalon kívülre helyezésedre megy ki”.
Hiller elismerte személyes felelősségét, hogy hibázott, amikor az elnökjelölő kongresszuson nem közölte párttársaival: koalíciós támogatás híján nem tudja garantálni a jelölt megválasztását. A politikus úgy gondolta, hogy a hit és Szili Katalin országos népszerűsége elég lesz az ellenérdekeltek meggyőzésére. Egyébként a legtöbb felszólalóhoz hasonlóan Hiller sem kívánt foglalkozni az SZDSZ felelősségével, bár a párttagság jelentős része a szabad demokratákat okolja azért, hogy végül Sólyom László lett a köztársaság elnöke. Az MSZP vezetője mindenesetre leszögezte: folytatják a koalíciós kormányzást az SZDSZ-szel.
Az MSZP elnöke egyébként a nap végén bizalmi szavazást kért maga ellen, amit a küldöttek csaknem egyhangúlag megadtak. Történt mindez azután, hogy Hiller formálisan is átadta a „karmesteri pálcát” Gyurcsány Ferencnek, aki az országos választási előkészítő bizottság elnökeként átvette az MSZP irányítását. A testületben helyet kap még Hiller, Szekeres Imre, Lendvai Ildikó, Juhász Ferenc, Újhelyi István, valamint a miniszterelnök delegáltjaként információink szerint Szigetvári Viktor is.
A kormányfő beszédével a fültanúk szerint leiskolázta az úgymond harmatgyenge teljesítményt nyújtó Szili Katalint. Gyurcsány úgy vélte, hibát követett el, amikor nem mondta ki tisztán és világosan: ebből bukás lesz. Elismerte, hogy közte és Szili Katalin között volt politikai vita, a házelnök jelölésével szemben mégsem emiatt, hanem a pártban eluralkodó hangulat miatt nem emelt szót. – Az MSZP-ben ugyanis a párthoz és a jelölthöz fűződő lojalitás kérdéseként merült fel ez a hatalmi-politikai probléma – vélekedett a miniszterelnök. Gyurcsány azt a következtetést vonta le, hogy nem az ellenzék, nem is az SZDSZ, hanem az MSZP mért saját magára vereséget. Ő is kiállt a koalíció mellett.
Ne vívjunk egymással kulturális harcot, barátaim – szólította fel a jelenlévőket Gyurcsány, s hogy ezt bizonyítsa, kifejtette: szereti, hogy együtt tud működni Kiss Péterrel és Lendvai Ildikóval – akik nagyon sok mindent megtettek volna, hogy ne ő legyen a miniszterelnök –, és örül annak, hogy Szekeres Imrével nem bántják egymást. Másfelől sokat sejtetően azt mondta. „Nem mondom, hogy a ti felelősségetek, nem mondom, hogy a Toller Laci vagy a [Szili] Kati felelőssége, nem mondom, hogy a [Horn] Gyula felelőssége, aki ha nem szól hozzá a jelöltállító kongresszuson, akkor Kati talán nem jelölt.”
A miniszterelnök következőképpen vázolta fel a pártdemokráciához fűződő viszonyáról és irányítási technikájának lényegéről kialakított elképzeléseit: egy pártnak azért van vezetése, hogy megmondja, hogyan, merre, milyen módon kell menni, nem lehet a mögé bújni, hogy a tagság most éppen mit kíván. Hozzátette: az elkövetkező időszakában „a hangos, helyi erős embereknek” is el kell fogadniuk, hogy a pártot az országos választási bizottság és az elnökség vezeti, ha itt döntés születik, akkor nem kérdés az egyetértés, csak az, hogy mikorra van kész a munka.
Horn Gábor örül.
