A civilizált világ romló egészségügyi mutatói már évtizedek óta arra sarkallták a gazdasági szféra szereplőit, hogy egy-egy ország adottságainak megfelelően teremtsék meg az egészségturizmus lehetőségeit. A divat is szárnyra kapta a megelőzés, egészségmegőrzés, wellnes, fitnesz jelszavát. Néhány hónapja, Rubovszky Andrást választotta elnökévé a Magyar Egészségturizmus Marketing Egyesület (MEME), amely a magyarországi gyógy-, wellness- és fitneszszállodákat népszerűsíti.
– Első lépésben fel kellett tárni a gyógyfürdők történelmi múltját, majd szerte a világon tudatosítani kell, hogy a magyarországi fürdőkultúra, természeti kincseink fölhasználása gyógyászati célokra, nem divatirányzat terméke, hanem évezredes, nagy hagyományú fürdőkultúra – mondja Rubovszky András. Szerencséjükre, találkoztak az úgynevezett ITER uniós programmal, amely Olaszország északi tartományai, Ausztria, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Románia és Törökország területeire vonatkoztatva foglalkozik a történelmi gyógyfürdőkkel. Ez nem turisztikai, hanem tudományos jellegű fölmérés, amely a múlt idők fürdőkultúráját dolgozza föl. Marketingegyesületük azért kapcsolódott hozzá, hogy nemzetközi kapcsolatokra szert téve, elősegítse a magyar gyógyfürdők „piacra vitelét”. Közzé szeretnék tenni, hogy itt avar, római, török kori, osztrák–magyar monarchiabeli, illetve a legutóbbi másfél évtized fürdőkultúrájának a hagyományai épültek egymásra. A rendszerváltás után a Széchenyi-terv adott akkora lendületet ennek a szférának, ami a magyar fürdőkultúra történetében példátlan.
A nemrégiben rendezett, első budapesti nemzetközi konferencián – a Műemléki fürdők útján Európában – a történelmi tények és legendák világát igyekeztek föltárni. Az észak-olasz Emilia Romagna tartományban és Ausztriában már teljes körűen feldolgozták és könyv alakban be is mutatták. A budapesti tanácskozás egyik hozadéka az is, hogy már jelentkezett egy pécsi régésznő azzal, hogy tudományos tényanyaggal alátámasztva, illusztrálva földolgozták a pannon fürdőkultúrát. Szerencsés találkozás volt, mert az uniós projekt jóvoltából egyesületük talán hozzásegítheti ezt a pécsi tudóscsoportot, hogy munkájukat könyv alakban is megjelentethessék. Az elnök őszintén reméli, hogy a következő ITER-konferencián már a pannon fürdőkultúra könyvét is bemutathatják. A budapesti történelmi fürdők közül részlegesen felújított, viszonylag jó állapotban van a Gellért, a Lukács és a Széchényi, de még sok ott is a tennivaló. A Rác és a Rudas felújítása folyamatban van, míg a Király fürdőre teljes rekonstrukció vár. Műemlékké nyilvánították Budapesten a Palatínust is. A vidékiek közül néhány hónapja adták át a legnagyobbat, a szegedi Anna fürdőt. Hagyományos formájában működik ma is az egri Török fürdő; míg a miskolci Erzsébet, illetve a székesfehérvári Árpád fürdő – melyeket tisztálkodási céllal használtak – ma romokban hever. Valamennyiükre rekonstrukció vár.
A konferencia tanulságaként a résztvevők megerősödtek meggyőződésükben, hogy ezt a páratlan magyar természeti kincset akkor lehet sikeresen piacra vinni, ha tudományosan alátámasztott háttéranyag áll rendelkezésükre. A marketingszemléletű egészségturizmus című előadásában Rubovszky azt a következtetést vonta le, hogy Magyarországon sajnos nincs nemzetközi mércével mérhető gyógyhely. Jóllehet, nagyszerű gyógyvizeink, gyógyszállóink vannak, ám a környezetük, az infrastruktúra messze elmarad a követelményektől. A 13 hivatalos magyarországi gyógyhely közül egy sincs teljes egészében gyógyüdülővé nyilvánítva; még Hévíz nagyobbik része sem. Elsődleges teendő tehát ezeknek a gyógytérségeknek a fejlesztése. A második fontos teendő az elégtelen orvosi-vegyészi kutatások felélesztése és támogatása, a betegek pontos tájékoztatása. Az EU tagországai kemény feltételeket írnak elő, ki-ki a maga gyógyfürdőit, gyógykezeléseit akarja előtérbe helyezni. A tudományos indikáció precíz feltüntetése végképp elengedhetetlen ahhoz, hogy elmondhassuk például, jöjjön Harkányba, mert ott a víz kénes összetétele a Holt-tenger vizével vetekedik a psoriasis kezelésében. Európa legjobb gyógyvizei találhatók a Dél-Alföldön, az ősi Maros-völgy iszapterületein is, de hát nem könnyű vállalkozás eljutni ezekre a településekre.
Méltánytalannak találja Rubovszky, hogy miközben természeti gyógyforrásokban hazánk az ötödik leggazdagabb állam a világon és éppen ezért az egészségturizmus a Nemzeti fejlesztési terv első számú prioritását élvezi, mégis az Országos Egészségbiztosítási Pénztár költségvetésében az elmúlt évtizedekben az ilyen jellegű kezelések támogatására juttatott összeg sohasem lépte túl a teljes költségvetés fél százalékát. Népegészségügyi programról prédikálunk, de agyongyógyszerezzük a lakosságot, miközben egyre szűkösebb lesz a termálvizek és az egyéb természetes gyógyhelyek támogatása. Holott számokban le sem mérhető, mennyivel olcsóbb lenne a megelőző természetes gyógyterápiák finanszírozása, mint a betegek gyógyításának költsége.
Eltűnő budai fürdőhelyek. Két török kori műemlék fürdőnk felújítása zajlik ez idő szerint. A három éve bezárt budai Rác fürdő teljes átalakítását néhány hete kezdték el, terv szerint luxusszállóval és kiszolgálószárnnyal építik egybe az öreg termálfürdőt. A külföldi befektető ismeretében aggályosnak látszik, hogy az eddig közfürdőként használt fürdőt használhatják-e majd a hazai vendégek. A szintén az Erzsébet híd budai hídfőjénél lévő Rudas fürdő gőzrészlegének felújítása tavaly áprilisban kezdődött el. Az eredetileg nyolc hónapra tervezett munkálatok egy év elteltével leálltak, a kivitelező – információnk szerint pénzhiány miatt – levonult. A Király fürdő rendkívül leromlott állapota és extrém vendégköre miatt problémás, így a világhírű budai gyógyfürdők közül ez idő szerint csak a Lukács fürdő és a méregdrága Gellért áll a hagyományos fürdést kedvelők rendelkezésére. (Ludwig)
