– Tényleg sakkozott hatéves korától?
– Igen, édesapámmal folyamatosan játszottam, még sakkiskolába is jártam – válaszolta Gera Dániel, akivel az EM Sports jótékonysági akcióval egybekötött rendezvényén találkoztunk. – Nyilván nem vagyok profi, nagyon nagy kombinációkat nem tudok, de az alapokat jól megtanultam annak idején. Talán három éve lehet már, hogy újra elkezdtem rendszeresen játszani Schäfer Andrással. Nekünk több mint tízéves a barátságunk, kicsit olyanok vagyunk, mint a borsó meg a héja, hasonló a személyiségünk. Mindketten támogattuk a másikat, amikor sérülések miatt mélyen voltunk. Valahogy ennek során jött be az online sakk is az életünkbe.
– Nagyot ment a közösségi médiában a fotó, amelyen az látszott, hogy Szoboszlai Dominik és Mohamed Szalah sakkoznak a Liverpool egyik utazása alatt. A magyar válogatottban is előkerül a tábla?
– Hajaj! Amikor legutóbb kerettag voltam, szegény Varga Barnabás nagyon csúnyán kikapott. Mondjuk úgy, hogy Barninak át kellene még néznie a dolgokat, de vannak ott még mások is, akiknek nem nagyon megy, Szappanos Petivel az élen. A viccet félretéve, a válogatottból Séfivel (Schäfer András – a szerk.) szoktunk nagy partikat vívni. Nemrég egy kávézóban játszottunk, sajnos kikaptam 2-1-re, de a döntő partit én rontottam el, nem ő nyerte meg; ha mást mond, nem szabad hinni neki.
– Az elmondása alapján a válogatott sakk-különítménye bizonyosan gyengült, mivel ön idén nem kapott meghívót Marco Rossi szövetségi kapitánytól.
– Eddig nem kaptam, de van még hátra ebből az évből. Bízom benne, hogy ha teszek érte és a játékommal rászolgálok, akkor kapok még lehetőséget. Jönnek a vb-selejtezők, és minden játékos álma, hogy kijusson a világbajnokságra.
Marco Rossi válogatott meghívója minden szenvedésért kárpótolta
– Tavaly ősszel 29 évesen debütált a válogatottban, ami ha nem is megy csodaszámba, de az mindenképpen különleges, amikor valakit úgymond a harminchoz közel fedeznek fel. Hogyan élte meg ezt akkor és egyúttal most azt, hogy nem hívták újra?
– Pályafutásom legszebb ősze volt és legszebb éve is a tavalyi a válogatott miatt. Nagyon sokat vártam arra, hogy eljöjjön ez a pillanat, és minden percét megéltem. Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is: Telkiben, az edzőközpontban vagy épp az utazások alatt. Önmagában az, hogy folyamatosan címeres szerelés volt rajtam, leírhatatlan érzés volt. Idén eddig sajnos nem jött össze, de ezzel én úgy vagyok, hogy akkor nem voltam elég jó.
A válogatottban a legjobbaknak van helyük, és ezt a Mister (Marco Rossi – a szerk.) biztosan jól ítéli meg, mert elég sok mindent letett már az asztalra, szerintem ő a legjobb edző Magyarországon.
Nekem kell még többet beleadnom, még jobban játszanom. A hajtás szerintem megvolt, de az csak egy faktor, most azon dolgozom, hogy a többi is rendben legyen.
– Említette, hogy milyen sokat várt a válogatottságra. Az mennyire hagyott mély nyomot önben, hogy 2015-ben Bernd Storck kihagyta az U20-as világbajnokságra utazó csapatból?
– Az eléggé faramuci történet volt. Előtte Szalai László vezette a csapatot, akinél stabil kezdő voltam, és a vb előtt nem sokkal váltották le őt Storckra. Akkoriban többször is sérült voltam, így gyakorlatilag egyetlen edzésen nézett meg magának a kapitány, ami alapján azt mondta, hogy nincs rám szüksége. Én akkor stabil kezdőből lettem egyik pillanatról a másikra számkivetett, úgy maradtam le a vb-ről. De ilyen az élet, történnek jó és rossz dolgok, egyszer ad, máskor elvesz, én ebben mindig is hittem. Ezért nem is szoktam azon keseregni, mi történt régen.
– Azért amikor bemutatkozott a válogatottban, emiatt is érzett némi elégtételt?
– A válogatottsággal mindent megkaptam. Minden szenvedésemet, minden örömömet és minden döntésemet igazolta.
Gera Zoltán nem a bátyja, de a példaképe
– Négy meccsen küldte pályára Marco Rossi: Hollandia ellen kétszer, Bosznia-Hercegovina és Németország ellen egyszer-egyszer a Nemzetek Ligájában. Szentimentális alkatnak tűnik: mi lett a mezek sorsa?
– Mindegyiket eltettem magamnak, egyet se ajándékoztam el azok közül, amiket az említett mérkőzéseken viseltem, ezúton is elnézést kérek ezért. De hát tényleg szentimentális vagyok, nekem hatalmas megélések és érzelmek párosulnak azokhoz a mezekhez, ezért tartottam meg őket. Legfeljebb a családban lehet helyük, anyunál, apunál, nővéremnél.
– Pedig biztos sokan örültek, hogy újra volt Gera feliratos mez a válogatottban.
– Viccesen mondhatnám, hogy ha emiatt újra el tudták adni a régi Gera Zoli-mezeket, akkor szívesen! De Zoli nyilván teljesen más kategória, nekem világéletemben ő volt a példaképem a futballban.
– Az sem zavarta, hogy az azonos vezetéknevük miatt óhatatlanul összehasonlították vele?
– Régebben rengetegszer megkérdezték, hogy van-e bármi közöm Gera Zolihoz, és persze a névrokonságon kívül nincs, de gyerekként az is megesett, hogy simán rávágtam, ő a bátyám. Emlékszem, Telkiben találkoztam vele először, ő az A válogatottal, én az utánpótlással készültem, és arra gondoltam, hogy ha egy helyen lehetek vele, akkor jó úton járok.
– Az MTK-ban lett stabil NB I-es játékos, és sokan akkor számítottak nagy ugrásra a karrierjében, amikor 2021-ben a Ferencvároshoz igazolt. A Gera és a Fradi ugyancsak jól csengő párosítás, de önnek nem jött össze, mindössze nyolc meccsen lépett pályára az FTC-ben. Nem bánta meg azt az átigazolást?
– Most sem tennék másként. Vállalom a felelősséget a saját döntéseimért, és büszke is vagyok arra, hogy én hozom meg őket, soha nem más nyomására teszem. Már csak azért sem bánom, mert rengeteget tanultam a Fradinál, főleg Szerhij Rebrovtól. Ő nagyon komoly szintet képviselt szakmailag, igazából ő mutatta meg azt, hogy mi is az igazi futball. Úgy fogalmaznék, hogy addig csak fociztam, nála viszont futballozni kellett. Rebrov őszinte volt, azt is nyíltan elmondta, hogy nem kapok sok lehetőséget. Nekem az egyenesség a legfontosabb.
Gera Dániel: „Édesanyámtól kellett kölcsönkérnem”
– Mielőtt a Fradiba igazolt, huszonöt évesen véget is érhetett volna a pályafutása, olyan sokat volt sérült. Ez is eszébe jutott, amikor végre válogatott lett?
– Nagyon nehéz időszakon mentem keresztül akkoriban, konkrétan az utolsó mentsváram volt Fehér József, a válogatott fizioterapeutája, akihez kimentem Németországba, hogy kezeljen. Előtte már eldöntöttem, hogy ha ez nem jön össze, akkor nem bírom tovább, mert hat műtéten estem át másfél év alatt. Utána mindig rehabilitáció, újra és újra felállni a padlóról, ami lelkileg és fizikailag is kimerítő volt.
Egy komoly párkapcsolatom is ráment arra az időszakra, anyagilag is mínuszban voltam, mindenemet ráköltöttem arra, hogy folytathassam a profi futballt, édesanyámtól kellett kölcsönkérnem.
Elmentem a falig, tényleg mindent egy lapra tettem fel azért, hogy ez az álom meg tudjon valósulni. Természetesen feljöttek ezek az érzések, talán ezért érzékenyültem el, meg is könnyeztem a válogatott meghívót.
– Volt B terve?
– Az volt a B tervem, hogy beutazom a világot és pincér leszek. Talán kicsit túl romantikus elgondolás volt, de nekem azért van egy ilyen oldalam is, szeretek belevágni kalandokba, szóval volt valamennyi realitása. Azért örülök, hogy tudtam maradni az A tervnél, a futballnál, mert ennél nincs jobb dolog a világon. Utána azért is dolgoztam, hogy édesanyámnak minél hamarabb visszafizessek mindent, szóval ezekből a nagy partot érésekből az ember sokat tud meríteni.
– Erős belső hitnek kell munkálnia valakiben, hogy ilyen nehéz helyzetben se törjön meg, és ahogy fogalmazott, legyen bátorsága mindent egy lapra feltenni.
– Ilyen típus vagyok, megküzdök mindennel. A srácok szokták is mondogatni, hogyha Gerzson hisz valamiben, akkor annak van esélye. Amikor az ember mélyen van, akkor rosszul érzi magát, de ez normális, része az életnek. Tudtam, hogy egyszer vége lesz, és amikor átfordul, az édes is még édesebb lesz. Magával a fájdalommal vagy a rossz érzéssel nem volt bajom, az volt nehéz, hogy nem csinálhattam, amit szeretek. Mindig hajnal előtt a legnagyobb a sötétség, csak ez járt a fejemben, és kitartottam a legvégsőkig. Ma már mondhatom, hogy megérte.
Portugáliában szörfözött, és Diósgyőrben érzi jól magát
– Az elmúlt idényben a DVTK-val az őszi szezon végén még a harmadik helyen álltak az NB I-ben, emiatt is figyelhetett fel a játékára Marco Rossi, de a tavasszal visszaestek, és a hatodik helyen zárták a bajnokságot. Tízes skálán hányasra értékelné?
– Ha fordítva történik, akkor lehetne nyolcas, de a tavaszi teljesítményünk sajnos gyenge volt, úgyhogy hiába értük el az idény előtt kitűzött célt, nem lehettünk elégedettek. Nagyon más volt ez a két fél év, de remélem, hogy tudunk tanulni a tavasszal elkövetett hibákból, és stabilabbak leszünk az új idényben.
