Templom Vizsolyban

Rejtőzködő Magyarország

A honfoglaló Aba nemzetség szállásterületének északi részén kialakult Abaúj vármegyébe II. Géza király uralkodása idején (1141 és 1161 között) német telepesek érkeztek. Az általuk alapított tíz Hernád menti község közül Hidas- és Tornyosnémeti, Gönc, Korlát, Hejce, Vilmány és Vizsoly neve ismert. A legnagyobb híre Vizsolynak van: 1590-ben az akkor jelentősnek számító falu nyomdájában készült az első teljes magyar nyelvű Szentírás, a vizsolyi biblia.
1215-ben a Váradi regestrum Wysl alakban említi a települést. Nem sokkal később Egyházasvizsolyként bukkan fel, ami a már megépült templomáról tanúskodik. A főutca nyugati oldalán látható műemlék egyház kicsiny keleti szentélyrésze a hozzá csatlakozó első hajószakasszal a XIII. század elejéről származik. Szélesebb és kétszerte hosszabb második középkori hajója az 1300-as évek elején készült. Az 1332–35. közötti tizedjegyzék szerint a Vizsolyra kivetett pápai adó a plébánia és a település tekintélyes voltára utal, a templom román és kora gótikus stílusú bővítése ezt a konjunktúrát tükrözi. A hajó déli oldalán látható ablaknyílások még félkörívesek, ám a bejáratot már csúcsíves, pálcatagos béllet keretezi. A nyugati hajófal elé ugyancsak a XIV. században emelt tekintélyes torony emeleti ikerablakai is az átmenet stílusjegyeit mutatják. A téglából épült román kori szentélyapszis érdekessége a külső falán lévő négy-négy lándzsaíves vakárkád, amelyhez hasonlót csak a Nyugat-Dunántúl korabeli emlékein figyelhetünk meg.
A templombelsőt különösen gazdag és változatos falképanyag díszíti. Az apszis boltozatán töredékes Krisztus-képmást, tőle délre szárnyas sárkányt és a paradicsom bejáratát őrző szeráfot látni szentek társaságában. Az első hajóban négy próféta mellképét és a trónoló Krisztust festették meg az 1200-as évek végén. E korai freskókat a bővítés után hatalmas ciklusok követték a gótikus hajó északi falán: kálváriasorozat, a szent kereszt megtalálása, a köpönyeges Mária alakja, valamint az 1940-ben erősen rongálódott állapotban előkerült Szent László-legenda „képregénye” – mind a XIV. századból. A diadalív északi oldalán az úton lévők védelmezőjének, Szent Kristófnak négy méter magas figurája jelzi, hogy az Anjou uralkodók idején szépen jövedelmezett Vizsolynak a Hernád-völgyi nemzetközi kereskedőút bor- és egyéb áruforgalma.
A ma 940 lelkes kisközség műemlék templomához kötődik fő nevezetessége, a vizsolyi biblia is. Fordítója, Károli Gáspár Gönc mezőváros gyülekezetében szolgált, a legközelebbi nyomda Vizsolyban volt. Károli együtt diákoskodott Wittenbergben Mágóchy Gáspárral, akinek özvegyét Rákóczi Zsigmond (1544–1608) egri várkapitány vette el feleségül. A fejedelmi dinasztia alapítójának javai közé tartozó vizsolyi kastélyban berendezett nyomda az ő költségén működött. Az időnkénti zaklatás miatt a nyomdatermékeket a protestáns kézben lévő régi templom sekrestyéjében rejtegették.
Tavaly márciusban ellopták a református templomban őrzött egyik eredeti vizsolyi bibliát, de szerencsére néhány hónap után megkerült a több mint négyszáz esztendős, rendkívül becses könyvritkaság. A biztonság kedvéért a templomban már csak egy másolatot tartanak.