Ezerkilencszáznyolcvanhétben különösen hideg tél volt Európában, ezért a nyugati államok döntést hoztak arról, hogy az intervenciós készletek egy része felhasználható a közösség legrászorultabb tagállamaiban a szükséget látó lakosság élelmezésére. Azóta jól meghatározott rend szerint jelentkezhetnek azok a tagállamok, amelyek élnének a lehetőséggel. Magyarországnak már tavaly lett volna módja benyújtani az igényt, de a csatlakozás izgalmában elfelejtettünk bejelentkezni. A lengyelek szemfülesebbek voltak, így a 2005-ös esztendőre harmincnégyezer tonna rizst, huszonkét és fél ezer tonna gabonát, nyolc és fél ezer tonna vajat és csaknem ötezer tonna tejport igényeltek. Lobbizóképességük erejét jelzi, hogy rizsből majdnem huszonhétezer tonnát, gabonából tizenhétezret kaptak, vajból és tejporból pedig a kért mennyiség háromnegyedét szerezték meg, összesen harmincöt és fél millió euró (hozzávetőleg kilencmilliárd forint) értékben. Természetesen ezek a készletek ömlesztve, illetve nyersen nem alkalmasak a szétosztásra, ezért vagy fel kell dolgozni (például a gabonából lisztet, tésztát kell gyártatni), vagy be kell cserélni őket. A felmerülő költségeket azonban az alapanyaggal fizetik ki, tehát a feldolgozó valamivel több búzát kap azért, hogy a lisztet kiszállítsa az elosztóhelyre – az arányokat természetesen szigorú uniós szabályok határozzák meg.
Mindenekelőtt lássuk, mi is az intervenciós keret! Az unió piacszabályozó rendszerének lényege, hogy a közösség felvásárolja a tagállamok azon mezőgazdasági termékeit, amelyekből fölösleg van. Ezeket egy ideig raktározza, majd valamilyen módon túlad rajtuk – értékesíti, feldolgozza, de akár meg is semmisítheti őket. Magyarországon a felvásárlást és raktározást a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) bonyolítja le, a kérdés nálunk elsősorban a gabonatermelőket érinti, de időnként van fölöslegünk sovány tejporból is. A hazai intervenciós gabonakészlet jelenleg négymillió tonna, amely mennyiség már állandó raktározási gondokat jelent. Az idén ismét jó termés várható (a szakminiszter, Gráf József becslése szerint tizenhat–tizenhét millió tonna), miközben még a tavaly termett gabonát sem ürítették ki a raktárakból. A magyar búza egy részét, kétszázezer tonnát Spanyolországba szállítjuk a napokban, de a fennmaradó mennyiség elhelyezése érdekében várhatóan igénybe kell venni német és román tárolókapacitásokat is, mert az új hazai raktárak még nem készültek el.
Az unióban felhalmozott készletek egy részének szociális célokra való felhasználása tehát több szempontból is fontos és mindenkinek hasznos: kiürülnek a raktárak, munkát jelent a tagállam feldolgozóiparának, és nem utolsósorban jelentős mennyiségű élelemhez jutnak a rászorulók. Mindezt úgy, hogy az illető országnak nem kerül pénzbe: még a szállítással járó kiadásokat is Brüsszel fizeti, sőt hozzájárul a szétosztást végző humanitárius szervezetek költségeinek fedezéséhez is. Az akció lényege, hogy pályázattal kiválasztják a feldolgozókat (amelyek a gabonából alapélelmiszert állítanak elő) és az elosztást végző humanitárius szervezeteket. Meglehetősen nagy a tagországok szabadsága, mert ki-ki maga dönti el, hogy mit készít az intervenciós készletből, és kinek adja. Az unió csak azt írja elő, hogy milyen szociális háttérrel kell rendelkezniük a kedvezményezetteknek, és természetesen szigorúan ellenőrzi az akció végrehajtását is.
A tagállamok február közepéig kell hogy jelezzék Brüsszelnek a programban való részvételi szándékukat. Ezt Magyarország meg is tette, ezért májusban az MVH összehívta néhány karitatív szervezet képviselőit, hogy ötleteikkel, javaslataikkal segítsék a program végrehajtásában részt vevő mezőgazdasági szakemberek munkáját. Brüsszel ugyanis május végére várta a konkrét elképzeléseket, vagyis azt a levelet, amelyben a hazai szakminisztérium az igényelt mennyiség megjelölése mellett arról is beszámol, hogy a tervek szerint jövőre kik milyen formában és mit kapnak ebből a készletből.
Franciaországban évek óta jól működik a rendszer. Ott még arra is ügyelnek, hogy a rászorulók méltósága ne sérüljön, ezért a lisztet, különféle tésztákat, vajat, sajtot és tejport a segélyszervezetek raktáráruházszerű helyiségeiben, civilizált körülmények között kapják meg, valahogy úgy, mintha boltban vásárolnának. Nemzetközi szakértők szerint a tízmilliós lakosságú Magyarországnak reálisan körülbelül kilencmillió eurónyi támogatásra, tehát kilencvenötezer tonnányi gabonára lenne esélye évente, amennyiben az aktív részvételt választja, tehát segíteni akar a saját rászorulóin. Passzív részvételre is van mód, de ebben az esetben csak a raktáraink ürülnek (már ha akad olyan uniós ország, amelyik épp a mi búzánkat akarja szociális célokra felhasználni), de a rászorulók nem jutnak élelmiszerhez. A gyakorlat szerint ugyanis minden szentnek maga felé hajlik a keze, tehát például az osztrák humanitárius szervezetek csak az osztrák rászorulókat támogatják még akkor is, ha elméletileg módjukban állna segíteni más tagországok szegényein is.
A hazai karitatív szervezetek képviselői elmentek a május első felében tartott megbeszélésre, megtették javaslataikat, és türelmesen várták, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) május végén jelezze hazánk igényét az uniónak. (Az ügymenet szerint ezután már csak lobbizni kell év végéig, amkor az Európai Bizottság meghozza a döntését arról, hogy ki mennyit kap, majd a következő évben neki lehet fogni a program végrehajtásának.) Csakhogy információink szerint az igényünket jelezni hivatott levél nem ment el a minisztériumból, ehelyett sajnálattal értesítettük az uniót, hogy inkább áttérünk a programban való passzív részvételre, mert nem rendelkezünk elegendő emberrel az adminisztratív feladatok ellátására.
A lapunknak név nélkül nyilatkozó civil szervezetek képviselői mélységesen felháborítónak tartják, hogy a hazai szegények legalább kétmilliárd forint értékű élelmiszer-támogatástól esnek el amiatt, mert az FVM-ben nem akadt két olyan munkatárs, aki lebonyolította volna az ügyet. Állításuk szerint ha az illetékesek időben jelzik a gondot, maguk finanszírozták volna az ezzel foglalkozó munkatársak bérköltségeit. A program ugyanis – a szociális jellegén túl – sok embernek biztosított volna megélhetést legalább egy időre, hiszen megrendelést jelentett volna a magyar malmoknak és tésztagyártóknak, ugyanakkor az unió a segélyszervezetek költségeinek egy részét is megtéríti, ha az nem nagyobb az egész program költségvetésének egy százalékánál.
Minisztériumi forrásból úgy tudjuk, döntéshozóink azért nem éltek az alkalommal, mert a vezetők megfelelő tapasztalatok hiányában nem voltak tisztában a lehetőséggel, és túlzottan bonyolultnak találták az eljárást. A minisztériumi irodákban állandó tűzoltómunka folyik, a túlterhelt apparátus csak az épp lejáró határidejű munkákra tud úgy-ahogy odafigyelni. Természetesen megkerestük kérdésünkkel az FVM agráripari főosztályát, de a minisztérium sajtóosztálya lapzártánkig nem talált illetékes nyilatkozót.
szén monoxid
Szén-monoxid-mérgezés gyanújával vittek kórházba egy embert
