Az iraki háború miatt robbantottak?

Sajátos jogi vita bontakozott ki Londonban arról, hogy meg lehet-e akadályozni Juszuf al-Karadawi mozlim hitszónok jövő hónapban esedékes angliai látogatását. A 79 éves férfi egy manchesteri nagygyűlésen találkozna híveivel, de miután vélelmezett al-Kaida-kapcsolatai miatt az Egyesült Államokból már kitiltották, a brit hatóságok hasonló lépést fontolgatnak. Az ügy túlmutat a hitszónok személyén, valójában az új terrorellenes brit intézkedések hatékonyságát tesztelik. Charles Clarke belügyminiszter hivatala megtagadhatja a beutazást a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő személyektől, de ebben az esetben számolnia kell a mozlim közösség tiltakozásával.
Al-Karadawit tavaly Ken Livingstone londoni főpolgármester hívta meg a brit fővárosba, pedig az imám palesztin öngyilkos merénylőket dicsőítő kijelentéseit már akkor is széles körben ismerték. Látogatása ellen zsidó és homoszexuális egyesületek hevesen tiltakoztak, miután a két csoportot a hitszónok rendszeresen ostorozza. Nagy felháborodást váltott ki egy másik radikális imám, az Észak-Londonban élő Omar Bakri Mohamed az Evening Standardnek adott interjúja. Az errefelé csak „tottenhami ajatollahnak” nevezett vallási vezető Tony Blair mellett a brit embereket is felelőssé tette a robbantásokért. „Teljes erővel támogatták Blairt, hiszen az iraki háborúban játszott szerepe ellenére újraválasztották” – szögezte le a hitszónok és hozzátette: a britek nem tanultak a New York-i és madridi leckéből.
Időközben megdöbbentő számadatok láttak napvilágot a brit rendőrség emberfeletti munkájáról. A terrorcselekmények felderítése közben a Scotland Yard munkatársai 6000 – jórészt biztonsági kamerák által rögzített – felvételt néztek végig, és mintegy 25 000-re becsülik az üggyel kapcsolatos kazetták számát. A rendőrségen 1000 szemtanú jelentkezett és mintegy 3500, többségében hasznos információkat tartalmazó telefonhívást rögzítettek. A leedsi házkutatások során legalább 3500 dokumentumot foglaltak le, köztük telefonlistákat és különböző számlákat, nem beszélve a számítógépes nyilvántartásokról.
Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy mi lehetett a július 7-i merényletsorozat közvetlen kiváltó oka. A kormány továbbra is tagadja, hogy az iraki megszállás és a támadások között bármiféle kapcsolat létezne. John Reid védelmi miniszter egyenesen így fogalmazott: „A terroristák mindenkivel végeznének, aki perverz ideológiájuk útjában áll. Hátra kellene talán dőlnünk, amíg mások a terrorizmust támogatják? Nem hiszem, hogy a brit közvélemény így gondolkodna.”
A brit társadalom egyre nagyobb hányada véli úgy, hogy az országot sújtó erőszakot a bajok eredőjének feltárásával lehetne orvosolni. Egy fiatal mozlimokat segítő alapítvány vezetője, Mohamed Mamdani szerint egyre nagyobb gondot jelent a terrorcselekmények óta elrendelt fokozott ellenőrzés. Az erőszakhullámot kiváltó okok között megemlítette a mozlim fiatalokat sújtó diszkriminációt és munkanélküliséget is. Mindez azért fontos, mert az ázsiai és afrikai bevándorlók lakta negyedekben feltűnő különbség mutatkozik az egyházi vezetőknek és az utca emberének nyilatkozatai között. Az imámok nyugalomra intenek és megbékélésről beszélnek, míg a mozlim fiatalok egyfajta válaszcsapásnak tartják a londoni merényletsorozatot a nyugati világ iraki és afganisztáni politikája miatt.