Az ökológus párnái és az igazi fejlődés

Nincs esélye Kondor Katalinnak a mai magyar sajtóviszonyok között arra, hogy négyéves elnöki tevékenységéről, valamint szakmai, rádiós munkásságáról igazságos ítélet szülessen. A mérleget majd elkészíti az élet, érkezik egy másik elnök, aki szép lassan megismeri és megbecsüli majd a Magyar Rádió Rt. gazdasági helyzetét, a sanyarú anyagi körülmények között is fenntartott fejlődést. A közrádió nem kapott milliárdokat, mint tékozló testvére, a köztelevízió, igaz, nem is juttatott milliókat a csókos külső beszállítóknak. Viszont a büntetést, amellyel makacs, és most már bizonyosan megbuktathatatlan elnöke miatt sújtották az intézményt, jobb- és baloldali munkavállalója egyformán megszenvedte.
A következő elnökre szép feladatok várnak. Előbb-utóbb felépül az új székház, remélhetőleg a Duna-parton, s akkor ki lehet árusítani a régi ingatlanokat. Nem mindegy, kiknek és mennyiért. Emellett szinte csekélységnek tűnik az intézmény elvezetgetése, szakmai profiljának csiszolgatása, sőt még a választási kampányra való felkészülés is.
De visszatérve Kondor Katalin pályájára: a közrádiónak régóta nem volt olyan vezetése, amelyik folytatta volna a műsorkészítő munkát is. Kondor és alelnöke, Hollós János ezt tette. Biztosan egy kicsit más hangulatban dolgoztak, mint korábban, a sarzsi óhatatlanul tiszteletet varázsol a beosztottak hangjába, de nem adták fel a mikrofon előtti életüket. És nem a szereplés, hanem a szakmaszeretet, a szakmához való ragaszkodás miatt. Kondor Katalin megmaradt a Névjegy felelős szerkesztőjének, miközben maga is készített interjúkat a sorozatban (ezekből mostanra kötetre való válogatás is kapható). Nem lehet véletlen, hogy Kondor ehhez az egyhez ragaszkodott. A Névjegy ugyanis olyan épület, amelybe nem kell mindenkinek belépnie. A Névjegy a szellemi Magyarország egyik lehetséges bejárata.
Ha végigtekintenénk a névsoron, a meghívottak, megszólalók listáján, pontosan értenénk, miről van szó. A Névjegy a jó értelemben vett konzervatív értékek közvetítője, olyan emberek találkozóhelye, akik szeretnek és tudnak alkotni, akiknek van mondanivalójuk a világnak. Nem üzengetnek, nem is prédikálnak, hanem a saját életükkel mutatnak meg egy lehetséges életutat. Ez a műsor mindig azt üzeni a hallgatójának, hogy a harsány politikai Magyarország mögött él és dolgozik egy szellemi Magyarország is, amely lassan, ha kérik és igénylik, megszelídítheti, bölcs döntésekhez vezetheti a politikai vezetőket is. Magától soha nem fog jelentkezni, a hangját meg kell hallani.
A legutóbbi Névjegyben Sarkadi Péter szerkesztő-riporter vendége ifjabb Zlinszky János ökológus volt. Tókutató és tanár. Az édesapa, az egyetemről előbb kiebrudalt és ácsnak állt jogász, aki az első Alkotmánybíróság tagja lett, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karát alapíthatta, ha szó szerinti eligazítást nem is adott három gyermekének, megtanította, hogyan kell hűséggel, kitartással és hittel élniük. A fiú megértette a leckét. Most a fenntartható fejlődés és a környezetpolitika tudományának professzora. Mint mondja, tologatják a párnákat szorgosan a világ alá, hogy ne üsse meg magát. Vajon van-e az ökológusoknak elég párnájuk?
(Névjegy – Kossuth rádió.)