A mai újságolvasó rengeteg információt kap az Amerikai Egyesült Államokról. Szenvedélyesen szólókat, szakmai és értékrendi érvekkel, Trump mellett, és ellene; de bár Amerikát sokan a világ leghatalmasabb. legdemokratikusabb fejlett térségének tekintik, ugyanakkor a világ szegényebb részeivel nem sokat törődő országnak tartják.
Amerika azonban sokarcú. Mi, akik a mostani USA-ban az elnök izgalmas gazdaságpolitikai húzásai mellett számos fontos érték védelmezőjét látjuk, cseppet sem lepődünk meg azon, hogy a kaliforniai Oakland Institute milyen nemes célokért küld; és nem tegnap óta. Ez az intézmény egy független politikai agytröszt. Több is, mint csupán elemzőközpont, hiszen nemcsak eszmékkel foglalkozik, de konkrét segítő tevékenységgel is közreműködik korunk égető társadalmi problémáinak, szociális, gazdasági és környezetvédelmi kérdéseinek a megoldásában. Tevékenysége legfontosabb jellemzőjének azt tartják, hogy hangjává váljék azoknak, akiknek nincs érdekérvényesítő képességük: a farmereknek, állattartóknak, halászoknak, bennszülötteknek, s az olyan marginalizált népcsoportoknak, akiket az úgynevezett fejlődés címén sodortak félre.
Az intézet felelőssé teszi a kormányzatokat, nagyvállalatokat, nemzetközi intézményeket cselekedeteikért, amennyiben azok az emberiség és a Föld kárára vannak. Rávilágít a környezetvédelem igazságossági kérdéseire, kampányokat, kongresszusi meghallgatásokat szervez. Mindaddig, amíg a sérelmet szenvedetteknek igazságot nem szolgáltatnak.
Támogatást nyújt az érintett közösségeknek, együttműködve a helyi hatóságokkal. Nemzetközi kampányt indított például azzal, hogy A mi Földünk a miénk. Igen, ez a világ egészéért felelősséget vállaló társadalom is Amerika.
Milyen érdekes, hogy ez a kaliforniai intézmény, az Oakland Institute, már a 2010-es évek elején felfigyelt arra, hogy mi történik Ukrajnában! Rámutattak arra, hogy
a nemzetközi pénzügyi szervezetek általában, de Ukrajnában kifejezetten, az agrobiznisz nagy hatalmú cégóriásainak érdekében tevékenykednek. Ilyen például a Világbanknak az az – első pillantásra dicséretesnek tűnő – törekvése, hogy a hazai üzleti élet az egyes országokban minél akadálymentesebb legyen. Az úgynevezett „BBA projektjük” például olyan változásokat erőltetett az országok jogrendjeiben, amelyek lehetővé tették a földek külföldi kézre játszását.
Ez volt a helyzet Ukrajnában is, amely a Világbank tíz kísérleti országa közé tartozott. Az intézet elemzése szerint semmi nem szól amellett, hogy a Világbank javaslatai az ukrán lakosság érdekét szolgálták volna… Leginkább a multinacionális agrárcégeknek kedveztek. „A bank aktivitása és kölcsönei, reformprogramja Ukrajnában abba az irányba hatottak, hogy elősegítsék a nagy külföldi ipari holdingok terjeszkedését az ukrán mezőgazdaságban” – nyilatkozta az Oakland Institute egyik vezetője, Frederic Mousseau. A változások pusztító hatással voltak szerinte az életszínvonalra, a szegénység terjedésére. Ezt írja az Oakland Institute jelentése:
Ukrajna nagy részének a mezőgazdasági szektor szinte egészének kontrollja, amely a világ harmadik legnagyobb kukoricatermelője, ötödik legnagyobb búzatermelője, olyan kritikus tényező, amit sokszor figyelmen kívül hagynak. Az elmúlt években 1,6 millió hektár földet szereztek meg külföldi korporációk.
„Valójában orwelli kettős beszéd az, hogy mindez a fejlődés érdekében történt. Amit mond, annak éppen az ellenkezője igaz.”
A jelentés megfogalmazza, hogy a segélycsomagok, amelyek a rendkívüli helyzetben végrehajtandó reformokhoz vannak kötve, mennyire rombolóan hatnak Ukrajna életszínvonalára, hogyan növelik a szegénységet az országban.
Az EU által támogatott reformok a mezőgazdasági szabályozást illetően az agrobiznisz vállalkozóit hozzák előnyös helyzetbe, az ország természeti erőforrásait és termőföldjét nagy részben a külföldi nagyvállalatok kezére játsszák.
Az EU társulási szerződésének van egy klauzulája, amely mindkét fél számára a biotechnikai eljárások használatának kiterjesztését írja elő.
Tessék mondani: ezt az Ukrajnát szeretné Brüsszel minél előbb az EU tagjának látni? Nem csoda, hogy a magyar emberek többsége nem így gondolja.
A szerző közgazdász, professor emerita
